Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)
1994-09-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-13-REFOMÁTCISOK LAPJA A Magyar Sors a Történelem egyre-változó tükrében. Az új magyarországi választások bizony megrendítettek minket. Mi, amerikai magyarok, egyre jobbat vártunk és csaknem egyre rosszabb jött. (Néha még az inga is ugrik egyet!) Az volt a hitünk, hogy a negyvenöt évig tartó orosz megszállást végig-vérző magyarsága a végre jobbra kanyarodó úton marad. Nem úgy történt. Amikor a szovjet hadak 1944-ben szörnyű vérontásban meghódították szülőhazánk földjét az ég az ország fölött csaknem félévszázadra vérvörösbe borult. Akkor vetette a nagy magyar költő papírra: „Nem úgy lett ahogy mi akartuk! De így is a mi népünk és így is mi sorsunk! így is az lehet amit mi akarunk!" Fölötte nem úgy lett, ahogy mi a diaszpóra magyarjai akartuk! Az 1956-ik év őszén újra világot megrázó vérontás öntötte el Budapest utcáit. Nagyon Mint olvasóink előtt bizonyára emlékezetes, az Egyetemes Magyar Református Zsinat ügyét a genfi székhelyű Református Világszövetség európai bizottsága mély aggodalommal fogadta, s a tervvel szembeni ellenérzését levél formájában is kifejezte. Mind a levelet, mind a reá adott hazai és határon túli magyar református egyházi válaszokat, az ügygyei kapcsolatos olvasói véleményeket ismertettük lapunk előző számaiban. Aggodalma kifejezésre juttatásában az RVSZ elment addig, hogy felvetette: amennyiben a magyar refonnátus egyházak továbbra is ragaszkodnak az EMRZS megalakításához, kérdésessé teszi, hogy - miként azt korábban már eltervezték - az RVSZ soron következő (általában hétévente megtartott) nagygyűlését 1996- ban Debrecenben tartsák-e meg. rövid időre az lett ,amit mi akartunk'. Az 1990-es év hirtelen fordulattal elhozta az első szabad választást. Újra az lett amit ,mi akartunk.' Kissé hosszabb időre; sajnos csak négy évre. A második szabad választás -’ horribile dictu! - visszavágást hozott. Megint az lett amit nem akartunk. Rózsaszínre változott az azelőtt túl sokáig túl vörösre festett égboltozat hanyatló hazánk felett. Remegve kérdezzük: mi lesz most ezután? Egyet tudunk! Bármi lesz is újra: az a nép a mi népünk és sorsa a mi sorsunk! De azt nem tudjuk, hogy mikor lesz újra az amit mi akarunk (és minden bizonnyal az otthoniak oroszlán-tömbje sem) és mikor marad maradandó lakos délibábos álmunk nem néhány napra, nem néhány évre, hanem legalább egy évszázadra, sőt ttalán másik egyezer esztendőre?! Egyebek között erről a kérdésről is volt hivatva dönteni az RVSZ végrehajtó bizottságának az Amerikai Egyesült Államokban, Pittsburgh-ben megtartottjúlius 29-én véget ért tanácskozása. (A magyarországi Egyházat e fontos gyűlésen Tamás Bertalan, a zsinati iroda külügyi osztályának vezetője képviselte). Ugyancsak július 29-én kelt, s szerkesztőségünkhöz küldött levelében dr. Hegedűs Lóránt püspök, a Zsinat lelkészi elnöke arról a jó hírről tudósít, hogy „Az RVSZ pittsburghi nagygyűlése (1994. július 18- 29.) elfogadta az EMRZS gondolatát. Az 1996-os nagygyűlést nálunk rendezik." □ □□ Az 1956-os Emlék Dombormű mártír halált halt lelkészek emlékére Ez ügyben múlt számunkban mindkét nyelven részletesen megírt adomány kérelmet közöltünk. A gyűjtés folyik. Eddig szép összeg jött össze, de még többre van szükség. A kérelmet újra hangsúlyozottan megismételjük. Ihletés céljából a Kur Csaba szobrász által készített dombormű vázlatot Lapunkban közöljük. □ □□ Az adomány csekket a West Side Hungarian Reformed Church (15300 Puritas Ave., Cleveland, OH 44135) nevére kiállítva küldjük. A csekken jelöljük meg, hogy dombormű (relief) céljára küldjük. Az adományról elismervényt küldünk, az összeg az adóból levonható. Kálmán Szabolcs, lelkipásztor □ □□ □ A magyarországi „Reformátusok hangja" Jó hír Pittsburghból - címen közölte: Debrecenben lesz A Református Világszövetség nagygyűlése.
