Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)
1994-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD-11-REFOMÁTtlSOK LAPJA Berta László TŐKÉS LÁSZLÓ VÉDELMÉBEN Ha valaki figyelemmel kiséri az erdélyi magyarság sorsát, szomorúan kell megállapítania, hogy mindazok a reménytkeltó elvárások, amelyekkel 1989-ben elteltek a szívek, napról-napra egyre távolodnak a megvalósulástól. A romániai demokratikus rend kialakulását szorgalmazó erőket a balkáni ármánykodás ezerfejű sárkánya rágja-marja. Lassanlassan a városokban és falvakban helyreáll a régi diktatúra szerkezeti egysége; a régi „szekusok túlnyomó többsége szép csendben máris visszakerült régi helyére, s bizony egyre erősebbnek érzik magukat. Jóformán már csak a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége és annak tiszteletbeli elnöke, Tókés László nagyváradi református püspök áll útjában a visszarendeződés befejezésének. Ez az erő gyengének látszik - de mégsem az. Egyrészt, mert az RMDSZ tagságának nagyrésze józanul látja, hogy milyen komoly veszély fenyegeti az erdélyi magyarság jövőjét és tudja, hogy feltétlenül meg kell őriznie egységét; másrészt a többség őszintén hiszi, hogy Tőkés Lászlót az Úristen bízta meg azzal, hogy népe szószólója legyen. Az RMDSZ megosztásán egyébként már régóta dolgozik az ármány. Egyik főcélja, hogy a szervezet és tiszteletbeli elnöke közé éket verjen. Céljának sikere érdekében a szekuritate Tőkés püspök ellen még egyházi vonalon is beindította támadását. Ez az alantas munka az idei Romániai Református Egyház zsinatának idejére oly nagymértékű nyilvánosságot kapott, hogy arról hallgatni tovább nem lehetett. Erről Tőkés László püspök így ír: mindazonáltal a valamennyi irányból érkező és megmegújúló támadások, gyalázkodások és lejáratási akciók, az erkölcsi-politikai eróziós munka nem hagynak bennem kétséget afelől, hogy a ,kinyíratásom" tovább folytatódik. Ismertté vált Tőkés László egynéhány Előterjesztése is, amelyet az ezévi februári Ref. Zsinathoz írt. Ezek a dokumentumok igazolják a szomorú tényt: Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége komoly szerepet vállalt Tőkés László lejáratásában! Hogyan és miért történhetett meg ez? - merül fel a kérdés az emberben. Feleletet kapunk erre a következő sorokban: Tőkés László, mint a Zsinat ezévi soros elnöke, ismételten és határozottan kérte: a) az egyház múltbeli visszaéléseinek, bűneinek felderítését, az egyházközségekig is visszamenve; b) a Nagy váradon székelő Királyhágómelléki Református Egyházkerület, és a Kolozsváron működő Erdélyi Református Egyházkerület püspökségeinek, valamint a Teológiai Intézetnek a szekuritatéval kiépített kapcsolatainak kivizsgálását; c) az igazság felderítése után bűnbánat általi megtisztulást, megtérést. Ez a három pont összesítve jelenti az erdélyi ref. egyház megreformálásának elengedhetetlen szükségességét. Tőkés László állhatatosságát tapasztalva a régi rend „lovagjai" még vehemesebben fordultak ellene: A kolozsvári egyházkerületi tisztviselők irigykedő, magát találva érző része minősíthetetlen hangon támadta és támadja Tőkés Lászlót. Még püspökké választásának jogosságát is megkérdőjelezték, amelynek eredményeképpen a Zsinati Tanács Ügyvezető Elnöksége (Kolozsvárról) fegyelmi kivizsgálást indított ellene Tőkés püspök tudta nélkül; sót attól sem riadtak vissza, hogy a nagyváradi püspökséghez tartozó egyházközségek részére rágalmazó, vádaskodó leveleket küldjenek szét. Azt is Tőkés László szemére vetik, hogy „politizál” ; rágalmazói ugyanakkor elfelejtik, hogy ők is politizálnak a Ceausescu-éra szellemében, hívő emberhez méltatlan cinizmussal. Például: távolmaradnak a zsinat gyűlésről, hogy „érvényes" döntés ne születhessen elégtelen szavazat indokán. Képmutató módon a törvényességre hivatkoznak, holott tudják, hogy igazolatlan távolmaradásukat nem valós akadály gátolta. Nos, ennyi elégséges a hogyan és miért kérdés megvilágítására. Nyilvánvaló, hogy az igazság Tőkés László oldalán van. Ennek alapján hiszem, hogy az erdélyi magyarság óriási többsége az ó pártján áll. Talán éppen Erdélyben a legismertebb ez a nagy és igaz Ige: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Mindannyian emlékezünk arra, hogy mennyire élő valóságnak éreztük ezt az üzenetet 1989 decemberében, amikor az Úr a „modem idők Dávidjaként Tőkés Lászlót bízta meg népe védelmével. Átgondolva óráról órára sorsának akkori időzített történéseit, bizony ma is tisztán érezhetjük az Úr csodálatos megőrző erejét. Ez az írás nem foglalkozhat még távirati stílusban sem Tőkés László azóta végzett óriási munkájával. Aki rádiót hallgat, újságot olvas és televíziót néz, az úgy is látja, hallja és érzi, hogy isteni küldetést teljesít. Szeretném ezt a véleményemet két történéssel alátámasztani: a) Tőkés László a szinte színkatolikus Gyergyóvidékre látogatott, Gyergyószentmiklós lánglelkú római katolikus főesperese, Hajdó István meghívására, aki köszöntőjében ezeket mondta: „... Miért vesszük rajongó szeretettel körbe Tókés püspököt? Mert ugyanazt teszi, mint az a virág, amelyik nappal magába szívja a fényt és világosságot, hogy utána a sötét éjszakában átadja másoknak... Tókés püspököt az Isten adta nekünk. Meggyújtotta, mint a sínai hegy aljában a csipkebokrot - és ennek a fénynek immár égnie kell. Tókés püspök nem léphet félre. A miénk vagy már mindig. ... S a hatalmas katolikus tömeg könnyezve hallgatta Tőkés Lászlót. b) A második megható igazolás Tőkés prófétai küldetésére pedig Tempfli József római katolikus püspök írása, amelyet Tőkés László „Ideje van a szólásnak" c. könyvében előszóként írt: ....eszembejutazószövetségi Szentírás azon fenséges jelenete, amikor Mózes, Isten kiválasztott embere a midiáni pusztában az égó csipkebokor előtt levett saruval beszél az Úrral a Hóreb hegy tö vében. Megbízásiad Mózesnek, hogy menjen az egyiptomi fáraóhoz, kérje el és vezesse ki választott népét Egyiptomból... Minden időnek megvan a Mózese, akihez ha nem is látványos módon - égó csipkebokorból -, de égető társadalmi feszültségek és problémák tüzének közepette a lélek csendjében szól az Úr és küldi nemcsak választott népéhez, de az egész gyötört és gyötrődő társadalom érdekében, hogy szóljon és cselekedjen. S vannak akik nem ijednek meg a feladattól, nem akarnak menekülni a küldetéstől, hanem öntudatosan vállalják az Isten-jelölte feladatot. Korunk ilyen Mózese e könyv szerzője, ki Isten és embertársai iránti felelősségtudatból, mély lelkiismeretességtől is indíttatva vállalta a küldetést. Szólt, amikor a történelmi idő igényelte a szólást, mert ismét nyomorgóit a nép és szenvedett. De nemcsak itt ért véget küldetése és feladatvállalása, hanem tett is. Mert a gondolat, szó és tett szoros egysége tud csak lángragyújtani új Mózeseket hasonló szóra és tettre. □ □□ Mindezek tudatában igen fájdalmas, hogy éppen a református egyház lelkészei és elöljárói között akadt néhány olyan, aki nem látta meg Tőkés Lászlóban az Úristen kiválasztottját, akinek nevét Ő maga írta be aranybetűkkel a magyar történelem patinás könyvébe. Ezt sárral megdobálni szégyenletesen bűnös dolog. Tudom, hogy erdélyi magyar testvéreim hite és bölcsessége elveti ezt a magatartást és továbbra is szeretettel veszi körül, védi és imáiba foglalja Tőkés Lászlót. Ugyanígy cselekszünk mi is itt Amerikában. □ □□ Szerkestőjegyezete: A Kossuth-Széchenyi kettősség tragikus fejezete visszatért Erdély nagy hegyei közé!
