Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)
1994-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 11 -REFOMÁTCISOK LAPJA Jutunk-e mi elég sokszor egymásnak eszébe? Ady Endre halálának 75-ik évfordulója által ihletett emlékedés Dr. Szabó István, szerkesztő szavai Ady Endre „ÜZENET VÉREIMHÖZ odaát-ideát egyaránt! Mikor most már Nagy-Végre és végtelenül Hosszú-Valahára a feltárult kapukon mindkét irányban legalább a hangunk újra hazatalál! Több mint félévszázadon át de reánk-szabott valóság volt a költő mondása: „A sebzett vad, a rengetegben, kínjának hangot ad!" „Magát az eltiport magyarnak kisírni sem szabad!" Hadd kezdjem az első világháború alatti Ady által ide hozzánk küldött Üzenetének exegézisével. Címe ez volt: „Üzenet amerikai véreimhöz. Igen rövid de mélyen szívbe-vágó ÜZENET. Könnyen idézhető: „Én véreim, akiket közös átkunk Vett el tőlünk, s szakított messze-messze, Tán túl-szokszor jutunk az eszetekbe. Hej pedig a magyar élet rohan már, S özönvizéből csak az kilábol kit rút közeitől messze csal a Távol. Messzi magyarok jajj de irigyellek, Itthon már minden elvesztve előre, S boldogok vagytok, messsze vagytok tőle." A nagy Ady Endre, az „ázsiai Bacchus" , a nagy magyar „Nyugatos , az „Istentől megitasodott poéta , a tóről-metszett „makacs kálvinista" prófétai szemeivel előre meglátta a bekövetkezendő nagy magyar tragédiát. A háborús évek alatt és saját súlyos betegsége idején apósának csucsa-i kastélyában, aki Tisza Istvánnak nagy követője volt, és az érdmindszenti Ady otthonban előre látta Tisza mártírhalálát, sót magát Trianont is, mielőtt az tényleg bekövetkezett volna, hiszen 1919 január 27-én kilehelte halhatatlan lelkét Gog és Magog nagy ivadéka. „Csillagzúdító angyal trombiták, Száz élettel fölérő jelenések- elvitték ót - a - csodák földjére föl." Olyféle látnokká teremtette őt maga a Teremtő, melyből századonként egy van csupán. Látnoki mivolta annyira markáns volt, hogy világosan szemei elé tárult nemcsak egyéni élete jövendője, hanem még inkább hazája sorsának gyorsan jövő tragikus eseményei is, - sőt mi több - a még későbbi hihetetlen következmények sorozata is, talán még a második világháborút reánkhozó fejlemények víziója is, köztük Tiszáéhoz hasonló Teleky Pál-i tragédia is! Jól tudta és biztosan megírta, hogy „Itthon már minden elvesztve előre" mielőtt minden valósággal elvesztetett a széttépendő Magyarország és a vele tragédiába sodródott az egész középkelet Európa. „Mi messzi magyarok vagyunk itt, mi és ti odaáti magyarok vagytok a ,ti. Persze ha innen nézünk, ha onnan akkor megfordítva. De akárhogyan is,,mi' és,ti' összetartozunk, egyek és elválaszthatatlanok vagyunk. Ti bizony az özönvizes korszak minden évében és minden napjában túl-sokszor jutottatok eszünkbe, mindannyiunknak itt: azoknak is akiket ide „messze csalt a Távol és azoknak is kiket később idesodort a vizek özöne. Nem voltunk boldogok senuniképpen sem; mert messze voltunk tőle. Nagyon is boldogtalanok voltunk az elszakíttatás hosszúhosszú esztendei alatt, mikor a két haza két ellenkező oldalon harcolt kényszerültén. E sorok írója, mint a történelem által idesodrottak egyike, saját bőrén, elevenen érezte meg ennek a fájását. Kétszer lett hirtelen gyors történelmi csapásokkövetkeztében „ellenséges idegen." Először egyházi hivatalos ideküldetésem útján Rangoon-ban, mikor leszálláskor értesítettem, hogy hazám repülésem ideje alatt hadat üzent Angliának. Hat hetes szállodai szobafogságot eredményezett költségek fizetésével. Másodszor mikor Amerikai megérkezésem után félévre hazám Amerikának üzent háborút Pearl Harbor nyomában. Ravasz László maradást parancsolt. A hosszú háború tartalma alatt megházasodván amerikai polgárságot választottam, akkor már tudván, hogy hazám elveszti a második háborút is. Polgárosodás folyamatában, mivel ellenséges idegen a folyó háború alatt csakis a washingtoni Külön Nagybizottság jóváhagyásával lehetett amerikai állampolgár, jött a nagy kérdés: „Hajlandó-e szükség esetén tábori lelkészséget vállalni? Mire csak egy válasz volt: „Igen . Második kérdés: „Ilyen esetben, melyik hadi szervezetben? Habozás után adtam a választ: „tengerészeiben." Perc alatt futott át agyamon, így sohase kerülhetek hazám bármelyik hadereje ellen. Sohase hittem, hogy egyszer szavamon fognak. De azt tették. Toledoi lelkipásztorságom alatt jött a besorozó távirat a Csendes Óceánra. Gyülekezet és család két héten át sírt. Atombomba zuhant Hiroshimára. Jöttazúj távirat: „Tessékelfelejteni! Ha nem lett volna Hiroshima és Nagasaki - ki tudja - nem hoztak-e volna zsákban vissza hősies temetésre, mint azt a 36 magyar gyereket, kiket nekem magamnak kellett eltemetnem, mikor tetemeiket visszahozták az erurópai és a csendes-óceáni harcmezőkról. Mindez csak annak illusztrálására, hogy a mi sorsunk itt sem volt könnyű és kényelmes. írom ezt biztos tudatában annak, hogy sok száz és ezer amerikai magyar esett át hasonló élet-tapasztalaton a két szörnyűséges világháború alatt. Igazolása annak, hogy bizony óceántúli véreink ,túlsokszor jutottatok eszünkbe ; mindig ott voltatok! Valamint annak, hogy az .ÖZÖNVÍZ -bői való .kilábolás' -nak mi sem voltunk részese. A jövő és menő .ismusok , .bismusok , .trismusok és .pularismusok se minket itt-se titeket ott meg nem ejtettek és el nem söpörtek. Ezért legyen hála Istenünk háromszorszent nevének! Minket itt nem szállott meg orosz, északszláv, dél-szláv, bocskoros oláh. Nyilván csapásaink nem hasonlíthatók a ti csapásaitokhoz. Itt a csapások mások, de mégis csak csapások. Soha el nem múló hálánk azért, hogy ott is és itt is az .Őrzők ott voltak a strázsán' és ,a csillagszóró éjszakák ,nem engedték elfeledtetni ,az ember Szépbe-szótt hitét ." Mi itteniek végzetünk szerint olvassuk a .Tenger ákombákomát , és amint a mi nagy Adynk San Remoban megírta: „lm, itt a válasz: Élünk, vagyunk. Fáradtan, fájón, ahogy lehet; de élünk és urak maradunk Tenger, sors s mindenek felett. .Vércse-lecsapáskor ti ott csatáztatok, véreztetek, hullottatok mint a levágott kévék azoknak ostora alatt, kiknek Istenük nem volt. Ugyanakkor mi itt mint magyarok vállaltuk sorsunkat, amely nem volt más, mint: .Vércsikos fényű, intő rendelés, kik kesergés helyett hős célba tekintettek, kik nem magukért gögölték magukat . És most amikor elmúlt a háború és mégis és még mindig háború van és .furcsa országokban újra és .százszor betörnek magyar otthonokba és .minden halottat újból agyonütnek ; mi mást nem tehetünk minthogy odafordulunk Ahhoz, aki ,Az Uraknak Ura . Ó az, aki „Nem rójja meg sok vétkeinket, Mert Ó szeret minket S poklok felé visz bár utunk, Ó int s visszafutunk. - A „háborúba el Ó bocsájtott S bűnökből kihántott. Rácagott a háborúra Az Uraknak Ura."
