Calvin Synod Herald, 1993 (93. évfolyam, 2-6. szám)
1993-09-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 14-REFOMÁTtlSOK LAPJA Folytatás a 13. oldalról Az Egyesítő Magyar Református Egyházsíkján, habár szervezeti egyesülés terén semmi sem történt, a két egyház csoport együttélésében biztató jelek mutatkoztak. A magyar Ökumene síkján még több újabb kapcsolat létesült. A synod 1985. évi közgyűlésBütösi János szolgálatának harmadik periódusát befejező összefoglaló jelentését hallgatta meg. Jelentésében növekedést mutatott ki számban és szolgálatban egyaránt. Pénzügyi téren ezt mondotta: „Magyaroszágot kivéve, a világ legnagyobb és leggazdagabb magyar református egyházi közössége lettünk. És minekutána a zsidók után magyarok élnek ma legnagyobb arányú szétszórtságban a földön, az a mi Istentől adott hivatásunk, hogy segítsünk hitünk cselédjein." dáttiAtv 3Cixa£y/ *^ÍAnrvejieAAs Szükséges, hogy ezt az ünnepélyes alkalmat használja fel a nemzet, hogy eltávoztassunk lelkűnkből ezzel kapcsolatos mélyebb meghasonlást. Ezt azzal lehet elérni, ha István királyunk és művének a magyar államiság megalapításának emlékére olyan ünnepet szentelünk, amelyben az ország minden hű magyar állampolgára vallásos meggyőződésének sérelme nélkül vehet részt, sőt nemzeti ünnepen hit-vallásunk törvényei szerint is megállhat Isten előtt... Mi reformátusok bizonyságot teszünk arról, hogy Isten csodálatosan vezette magyar népünket Krisztus tanításainak boldog ismeretére, a keresztyén államiság művelődési fokára és a nyugat-európai államiság közösségébe. Megvalljuk, hogy Isten az az első magyar király személyét használta fel áldott eszközül, de a szerstámról a Teremtőre fordítva tenkintetünket, a nagy királyért, kegyes hitvallóért egyedül Istené a dicsőség. (RAVASZ) Lélekbevá&ó Levél az Új Szlovákiából PREdsEdNÍdvo syNody reíormovaneJ Icrest. círIcví na SIovensIcu A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnökségétől Pozsony, 1993. május 24-én Nagytiszteletű Úr, Tisztelve Szeretett Testvérem, Hálaérzettel vettük a Ref. Lapja Főszerkesztősége döntését, hogy az 1993-ápr. számot Felvidék Magyarországának szentelték. Köszönetét mondok e nemes gesztusért református egyházunk egésze nevében. Hallgatásunkat igazolni semmiképpen sem akarom, mégis el kell mondjam, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak csak növeli egyházunk tagjaiban a bizonytalanság érzését s egyre inkább visszaköltözik szívünkbe a félelem, pedig úgy reméltük, hogy 1989. novemberi történések ezt a világhatalommá nőtt érzést kiűzik. A csehszlovák államiság szétesése azt eredményezte, hogy Szlovákia alkotmánya kezdettől fogva számol egy állam alkotó makronemzettel és a nemzetiségekkel. Ez a megkülönböztetés eleve kizárja az egyenjogúságot, nyelvünk, kulturális hagyományaink, iskolarendszerünk, a társadalmi élet irányításában való részesedésünk fejlesztésének lehetőségeit. Aggasztanak a politikai fejlemények, és nyugtalanít az a tény, hogy az 1945-ben jogtalanul államosított egyházi iskoláink és szeretetintézményeink objektumai visszaszármaztatását a forradalmat követő negyedik évben sem képes a kormány és parlament végrehajtani. Közvetlen kihatással van az egyházi életünkre, szolgálatunkra, valamint a magyar ajkú egyháztagjaink asszimilációjára. Kiáltunk, kérünk, követelünk, de Szlovákia jelenlegi politikai, gazdasági helyzete annyira kilátástalan és egyenetlen, hogy a mély válságból való kitörés kiszámíthatatlan atrocitásokat vonhat maga után. A címemre küldött lapot valamennyi esperes megkapja azzal a jelzéssel, hogy feltétlenül válaszoljanak a Szerkesztőség testvéri állásfoglalására. Kérelemmel fordulunk Egyházkerületükhöz, könyörgéseikkel erősítsék gyülekezeteinket, hogy töretlen hűséggel hordozzák a kisebbségi sorssal járó terheket, mint akik tudják, hogy FÁRADOZÁSUK NEM HIÁBAVALÓ AZ URBAN. Szeretetteljes köszöntésem a főtisszteletű püspök úrnak. Életeteket és szolgálatotokat Urunk gazdag áldásával vezérelje. Testvéri szeretettel és tisztelettel, Mikó Jenő Püspök Szerkesztő megjegyzése: Ez a legfőbb egyházi helyről érkezett levél bizonyítja, hogy ami fáradozásunk sem hiábavaló az Urban. VAlljuk'E És ItiRdETjük'E azt a szeIIemí közössÉqET, AMEly a vilÁqoN szétszórtan Élő MAqyARokAT EqybEkApcsoljA És Eqy Ulki iMpÉ'RiuivibAN EqyESÍTi? Én vaIIom ezt és ItiRdETEM is. De nem azon van ítt a ItANqsúly, boqy ÉN VaIIom És ItiRdETEM, ItANEM AZON, ItOqy IhÍTEM SZERÍNT MÍNdEN bECSÜlETES MAqyAR EMbER ENNEk A SZeIIeMÍ kÖZÖSSÉqNEk AZ A^pjÁN Áll. SoRsdÖNTŐEN foNTOS, boqy ENNEk AUpjÁN ÁlljON, MERT A polÍTÍkAÍ NEMZET EURÓpAÍ SZEREPÉT A SZeIIeMÍ NEMZET ÉRTÉkEÍ ÉS ERkölcS EREjE foqjÁk VÉqÜl iS MEqltATÁROZNÍ. Tamási Áros (J9J9)
