Calvin Synod Herald, 1993 (93. évfolyam, 2-6. szám)
1993-07-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 12 -REFOMÁTUSOK LflPlfl Hungary, History and Hope Magyarország, Történelem, Remény ÍGY VOLT! Lesz-e valaha valahogyan így? Trianon 73. évfordulóján V__________________________________________________J 1920. június 4-én a Párizs közelében lévő Nagy-Trianon kastélyban írt alá a magyar delegáció egy 14 részből álló békeszerződést, amelynek következtében a történelmi Magyarország területének 72 százalékától és lakosainak több mint 60 százalékától ÖRÖk pRoblÉMÁjA Folytatás a 11. oldalról „A Püspöki Tanács" tagjai a két Egyháztest, a Kálvin Egyházkerület és az Amerikai Magyar Református Egyház közötti egyesülés lehetőségeit taglalta, említést téve arról, hogy az elmúlt lassan száz esztendő alatt több próbálkozás ellenére még mindig több részre szakadt Magyar Református népünk. A hosszas megbeszélés utánaPüspökiTanács a következő egyhangú határozatot hozta - Forró Sándor javaslata, Demeter Sándor megerősítése által: az Amerikai Magyar Református Egyház Püspöki Tanácsa kívánatosnak tartja felfedező megbeszélések felvételét, mely egy esedeges egyházi közösségbe vonná Magyar Amerika refomátus gyülekezeteit. E megbeszélésekre a püspök a következőket jelölte: Forró Sándor, M. Török István esperesek és Beke Antal volt egyházkerületi gondnok. (Az fosztották meg. Az elcsatolt területeken a magyar nemzetiségű lakosság száma 3,424,000 főt tett ki. Ebből a Csehszlovákiába került 1,084,000, Romániába 1,705,000, Jugoszláviába 564,000, Ausztriába 65,000 magyar lakos. Ezáltal a nemzet 33.5 százaléka került idegen országba. Az első világháborúban vesztes többi országot közel sem büntették ennyire. Németországtól a régi terület 10 százalékát, Bulgáriától 8 százalékát vették el a győztes szomszédok. A magyarországi és aromániai magyarok nagy része 3 évvel ezelőtt bizonyos aggoegyházkerület püspöke és főgondnoka automatikusan hivataluknál fogva tagjai a bizottságnak.) Továbbá kéri a Püspöki Tanács, hogy az egységtárgyalások eredményéről a Tanács tagjait értesítsék a legközelebbi Püspöki Tanácsgyűlés megtartásáig. A Tanácsgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. A Magyar Egyház hivatalos egyházi új ságunk nehézségeiről és anyagi helyzetéről M. Török István szerkesztő számolt be. "Anyagi nehézségünk az, hogy gyülekezeteink elhanyagolták a fenntartási költségek beküldését. így több, mint $4,000 adósságunk van a nyomtatásra. Harsányi András püspök ígérte, hogy kölcsönt ad, hogy adósságainkat fedezni tudjuk." így állunk! „It állunk!" Másként nem tehetünk! Tehetés és tevés immáron kizárólagosan és véglegesen ott nyugszik a másik páron! dalommal nézett június 4., a trianoni szerződés 70. évfordulója elé. Ugyanis néhány szervezet, köztük amerikai és délamerikai is, tüntetésekkel, harangzúgatással megemlékezett erről a gyászos alkalomról. Még vagyunk jó néhányan, akik 1920. június 4-én megfagyott lélekkel hallottuk testi füleinkkel a megmaradt magyar földön a legnagyobb nemzeti gyászra konduló harangok észbontó zúgását. Szinte hihetetlen, de ez éven elnémultak harangjaink. Az 1989-es év karácsonya óta szemünk láttára havonként, hetenként, naponként jönnek a történelmi változások és szüntelenül születtnek, szaporodnak az újszülött államalkotások. A 73 évvel ezelőtti világnagyságok mérhetetlen bakklövésének következtében létrejött nemzetek összebomlásának láttára most már az óvodás-gyerek is világosan látja a Trianon szörnyűséges valótlanságát. Az országhatárok úgyszólván önmaguktól rajzoltatnak újra. De a harangok és a jelen világnagyságok hallgatnak. Az érdekelt magyar államvezetők egyedül beszélnek. Bárha inkább ők hallgatnának. A határigazításokról kifejezetten lemondanak. „Horribile Dictu" pontosan most! A külügyek minisztere, aki (nóta bene) Miskolci Mihály mártírhalált halt protestáns gáyarab-papnak az egyenes leszármazottja, az ukrán szerződést nem csak aláírta, hanem szerte világon szélesen kikiáltotta a régi határokról való lemondást. A Lélek által vezetett magyarok - bárhol legyen is ma éltsorsunk - erre nem hallgatunk: mi nem mondunk le: tovább hiszünk! Tovább remélkedünk! Tovább imádkozunk!
