Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)

1992-09-01 / 5. szám

CALVIN SYNOD HERALD- 13 -REFORMÁTUSOK LAPJA

Dr. Havadtöy Sándor:

ERDÉLYI HÍREK

A jugoszláviai és szlovákiai események egyre inkább fokozzák azt, hogy a románok idegesen, türelmetlenül és gyűlölködve tekintenek az erdélyi magyarokra. A történelmi precedens, Horea, Closca és Crisan, valamint Avram Jancu magyarírtó vérengzései és azoknak számukra gyászos sikere, az ultranacionalisták számára még mindig járható útnak tűnik. A kevésbé soviniszta románság pedig hallgatólagosan tűri, hogy milyen ármányos terveket készítenek a Vatra emberei.

A románok ellenszenvét tetőzte az a tény, hogy az erdélyi magyarság imponáló politikai tudatossággal, szervezettséggel, méltóságteljesen és nagy önfegyelemmel vett részt a tavaszi helyhatósági választásokon. Ezért őket a román sajtó „kollektív” bűnözőknek titulálta. De az eredmény nem maradt el. Észak-Erdély nagyobb városaiban, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Nagybánya kivételével, magyar polgármestereket választottak. A legfényesebb győzelmet a magyarság Marosvásárhelyen, az 1990-es tragikus események színhelyén aratta, ahol 55,397 szavazattal, vagyis a szavazók 56.8%-val, Nagy Győzőt választották polgármesternek. Fölöslegesnek bizonyult a fokozott rendőricsendőri készültség, a szesztilalom. A Vatra képviselője, annak ellenére, hogy a várost feltöltötték moldvai románokkal, csupán a szavazatok 39%-át érte el. A székelyföldi városokban a magyarság mindenütt fölényesen győzött.

Kolozsváron a Vatra azt a hírt terjesztette el az oda betelepített mócok között, hogy amennyiben nem szavaznak rájuk, Kolozsvárt visszacsatolják Magyarországhoz. Hogy a dolgukban biztosak legyenek, nagyszámú katonaságot rendeltek a városba, kiket ott leszavaztattak. így történhetett meg, hogy a Vatra vezetője, Gheorghe Furnas, kerülhetett be a polgármesteri székbe. Furnas megválasztása előtt már három ízben volt az elmegyógyintézet

betege. Feltett szándéka, hogy a három magyarnyelvű állami gimnáziumot az őszön bezárja. Ezt célozta a Brassai Sámuel líceumban tett látogatása, aminek folytán fegyelmi eljárást indított az iskola igazgatója, Bálint Kelemen Attila ellen. Fenn áll a veszély, hogy az ősz folyamán, ha az iskoláinkat valóban bezárja, véres összeütközésre kerül sor a kolozsvári magyarok és a Vatra követői között. A hangulat a városban annyira feszült, hogy románok és magyarok között még a köszönő viszony is megszűnt. Rendkívül szükséges volna, hogy az Európai Közösség és az Egyesült Államok megfigyelőket küldjön Kolozsvárra.

Szatmárnémetiben, a választások második fordulójában, hajszálon múlott, hogy nem az RMDSZ jelöltje, Erdei Liviusz György, tanár, lett a polgármester. A leadott érvényes szavazatok 49.339-át kapta meg. A veszteség azon a jogállamisággal ellentétes intézkedésen múlott, mely szerint a sorkatonák szolgálati helyükön szavazhattak. Ehhez járult még az a Ceausescu féle intézkedés is, hogy a magyartöbbségű városokhoz román lakosságú falvakat csatoltak, nem számítva bármilyen messze vannak attól.

A választás óta Szatmárnémetiben a románok meggyalázzák és gyújtogatják a magyar egyházi épületeket. Leverték a római katolikus püspökség székházának a névtábláját, és betörték a püspöki lakosztály két ablakát. Tüzet gyújtottak a híres református láncos templom lelkészi bejárójának ajtajába. Mindezeket az atrocitásokat a hatóságok teljes közömbösséggel kezelik, nyilván egyetértve a tettesekkel.

Nagybányán különböző rémhírekkel úgy megfélemlítették a lakosságot, hogy a jogosult állampolgároknak csak 59.47%-a élt a szavazás jogával. Miután a magyarság jórésze otthon maradt, így a románok kerültek fölénybe, pedig elkerülhető lett volna. Az erdélyi magyar sajtó ezért keményen megdorgálta a nagybányai magyarokat. Azóta Nagybányán a helyzet rendkívül feszült. Kolozsvár után a legveszélyesebb tűzfészek.

Dr. Tőkés László, a nagyváradi református püspök ellen tovább folyik a támadás és zaklatás. Székhelye kerítésén naponta megjelennek a fenyegető plakátok és mázolmányok. A román sajtó, és nem csupán a szélsőséges Vatra, állandó hadjáratot indít ellene. Szemenszedett hazugságokat, mint kész tényeket tálalnak a román közönség elé. Fasisztának, árulónak, irredenta ügynöknek, nyugati kémnek nevezik azt, aki hitvalló bátor keresztyén kiállásával Ceausescu rémuralmát megbuktatta. Nem csupán az ő személyét fenyegetik, hanem gyermekeinek, sőt 73 éves édesanyjának az életét is. A román parlamentben az uralmon lévő „Nemzeti Megmentési Front” egyik vezére, Radu Ciontea, követelte, hogy mint árulót toloncolják ki az országból. A „Megyék Népbíróságának Testületé” 1991 december 31. hatállyal $150,000.00 vérdíjat tűzött a fejére. Ezt az ítéletet több román napilap közhírré tette.

A román kormány és általában a románság ezeket a támadásokat némán végighallgatják, és semmit nem tesznek ellenük. Ez a magatartás nem csupán a szélsőséges Vatra tagjaira jellemző. A „Nagy Románia Pártjának” elnöke, Radu Theodoru, a „magyar terrorizmusról” ír és beszél állandóan, Sütő Andrást pedig „sólyomszemnek” gúnyolja. A „Nemzeti Liberális Párt” elnöke, Radu Campeanu, pedig kijelentette, hogy magyarnyelvű egyetem legfeljebb harminc év múlva jöhet csak szóba. Ha a liberálisok így nyilatkoznak, akkor ugyan kivel lehet tárgyalni Romániában?

Ezekben a sorsdöntő napokban, amikor Közép-Európában és a Balkánon ismét felcsaptak a gyűlölködő és gyilkos sovinizmus lángjai, nekünk éberen kell követnünk az ottani eseményeket, és mindent meg kell tennünk!