Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)

1992-01-01 / 1. szám

CALVIN SYNOD HERALD- 14 -REFORMÁTUSOK LAPJA A „MAGYAR CALVIN SYNOD” TÖRTÉNETE az amerikai magyar református egyházak élete első századában-------------------------------------------írta: Dr. Szabó István--------------------------------------------­Többek kérésére ötvenéves Albumunkban angol nyelven megjelent szöveget magyar nyel­ven közöljük folytatólagosan, amint a hely megengedi következő számainkban. Ez a történelmi beszámoló magyar nyelven kinyomtattatott Magyarországon a II. Refor­mátus Világtalálkozó Impozáns Jubileumi Könyvében, melynek címe: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Záró részlete az Első Elnökség időszakának: Dienes B. (1939-1943). Folytatási részek: Az Anyaegyház itteni kérésre ideküldött telj­hatalmú követe (Dr. Szabó István) megérkezett Amerikába. Megérkezés után lázas ütemben folytak az előkészületek a Labor-Day idejére kitűzött történelmi napra, mely szeptember 2. volt Ligonier, PA város­ka Bethlen Otthonában. Mindhárom egyház csoport összes vezetői teljes egyetértésben meghozták az egyesülés döntését, kinyomtatták az eredményt „Az Amerikai Magyar Református Egység Fontos Történelmi Okmánya” címen. Rajta volt a három egyháztest három vezetőjének aláírása Amerika oldaláról és az Anyaegyház küldötté­nek aláírása az Egyetemes Konvent nevében. Mérhetetlen volt az örvende­zés a tárgyaló teremben, ellen-hang nélküli volt a jubilálás 120 egyesülő gyülekezetben Amerika-szerte. Három hónap múltán azonban jött a villámcsapás a fellegtelen éjből: 1941. december 7. Pearl Harbor Nap­ja, „az emberi történelem legszégyen­­teljesebb napja”. II. Világháború ki­robbant. Szülőhaza hadat üzent a Fogadó Hazának. A pendulum hatal­masat libbent! A ligonieri Történelmi Egység hirtelen halállal kimúlt! Ameri­kai Magyar Tragédia! Lehet-e valami szomorúbb ennél? A második elnökség időszaka Daróczy Mátyás 1943-1947 Az 1943-as évi Egyházkerületi Köz­gyűlés Daróczy Mátyást, Cleveland nyugat-oldali egyház lelkipásztorát, választotta meg az elnöki tisztre. A világháború által elsöpört nagy egyházi egység helyett egy másik nagy közegyházi egység került az előtérbe. Az Evangéliumi és Református Egyház és a Kongregácionális Egyház országos egyesülési terve. A közegyházi egyesü­lési formula közölte az új egyesülendő egyháztest részletekben megtervezett Alkotmányát. A terv megszüntette volna a Magyar Egyházkerület önálló kormányzatát. A Magyar Egyházke­rület egyhangú szavazással az egyesü­lési terv ellen szavazott. A Közegyház összes Synodusai közül ez a szavazat volt az egyetlen ellen-szavazat. (Orszá­gos viszonylatban 33 szavazat ellené­ben 1.) Az Anya-egyház követe ez időszak­ban (mint ellenséges állampolgár) hall­gatásra volt kényszerítve. Ekkor írta Rapids-ben kinyomtatott angol nyel­ven készült könyvét. (4. kiadásban és holland fordítása Hollandiában is megjelent.) Az élet iróniája az lett, hogy míg a Magyar Egyházkerület hallgatásra ítél­te a háború miatt, ugyanakkor az An­gol Közegyház ellenkezőleg Dr. L. W. Goebel által országos Világ-szolgálati Szervezetének Végrahajtó Bizottsá­gába tagként benevezte. Ez a szervezet volt az, amely a háborús évek alatt és után több Magyarországot érintő jóté­konysági akciót hajtott végre. (Penicil­lin küldések, Dr. Vassady Béla segély­gyűjtő útja, szív-tüdő operációs gépek élet-mentő missziója.) Daróczy Mátyás érdemére írandó, hogy elnöklése első lépése gyanánt visszavonta az előző vezetők döntését (kik jobb amerikaiaknak akartak bizo­nyulni mint az amerikaiak) és az Anya-egyház követétől hivatalosan bocsánatot kérve visszahelyezte őt az Egyházkerület egyházainak szószékjei­re kezdvén azt saját egyházával Cleve­land városában, megbízván őt evangé­­lizálási szolgálatok végzésére országos viszonylatban. Az 1945-ös év augusztus 24. napján a Japán fölötti „Gomba-felhők” ször­nyűsége elhozta a II. világháború vé­gét. Ebben a periódusban a Magyar Synod ténylegesen és valóságban a jó­tékonysági adományok fejezetében el­nyerte a vezető számot: felülmúlta a többi 33 Synod mindegyikét. Termé­szetesen az adományok oroszlánrésze a Világszolgálat misszióján keresztül Magyarországra volt irányítva. Hábo­rú ellenére, vagy talán éppen amiatt, amerikai egyháztagjaink szíve mele­gebben dobogott a Szülőhaza irányá­ban. Közegyházunk feje, Dr. L. W. Goe­bel, 1946-ban látogatást tett Genfben a Református Világszövetségnél és on­nan átutazott Budapestre Dr. Ravasz László meglátogatására is. Mély be­nyomásokkal tért onnan vissza, me­lyeknek emlékei erősen irányították tetteit. A harmadik elnökség időszaka Rácz Győző 1947-1951 Az 1947-es Zsinati gyűlés Rácz Győzőt, a Passaic, NJ egyház lelki­­pásztorát választotta meg elnöknek. Ezen az évi közgyűlésen a felekeze­tek közötti Bizottság sajnálatosan be­jelentette, hogy az egyesülés további tervéből a presbyteriánus egyházak csoportja kivonta magát. Az egyesülés lehetősége így leszűkül kettőre. Öt tagú bizottság választatott az átfogal­mazandó Alkotmány és Alapszabály megírására a megmaradt kettőre. Úgy a „Magyar Synod” mint a „Független Egyházkerület” megszavazta a meg­maradt kettőnek egy egyháztestté való formálását. Az év július 1. napján a Bizottság által elkészített okmányokat benyújtotta és mindkét felekezet veze­tői aláírásukkal hitelesítették azokat. Ebben az évben Magyar Synod ki­vételes hangsúlyt helyezett a közel fél­millió hontalanná vált Nyugat-Euró­­pában való megsegélyezésére, kik a háború végén kimenekültek az Anya­országból. A Közegyház segítségével Dienes Barnát küldötte követként az Egyházkerület a menekültekhez az austriai, németországi és olaszországi táborokba a segélyek átvitelére. Ugyanakkor ugyanő átküldetett a há-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom