Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-07-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA Kálvin János ellenségei a vasszigorú reformátor kétségkívül nagy befolyását emelik ki, amikor a genfi városi tanács 1542—1546-ig a 16 ezer lakosú város polgáraiból 58 polgárt ítélt halálra és 76-ot száműzött... Kislelkek ma is mákonyos élvezettel csámcsogják a kettős predesztináció merész, sokszor iszonyatos végleteit... Igen, Kálvin éles esze bizonyos pontokon túl meszsze ment... De ne felejtsük el, hogy abban a korban, bár Genfben 60 év alatt 150 eretneket égettek meg, Torquemada elnöksége alatt (18 év) azonban a Római Katolikus Egyház Inqisiciója tíz ezer kétszáz húsz egyént végeztetett ki... De mi is tegyük szívünkre kezünket és kérdezzük meg, hogy az utóbbi fél évszázad alatt, mi a nyugati világ szabad nagy többségben protestáns milliói hány millió hittestvérünknek, embertársunknak halálát okoztuk, ha nem is aktív cselekvésünkkel, hanem inkább nemtörődömségünkkel, pilátusi kézmosásunkkal?! Fiatal teológus korunkban olvastuk Latin nyelven a reformátorok iratait... Ebben az évben Kálvin „Hitben való Oktatás” című kis könyve került kezembe: 1537-ben jelent meg a munka, angolra csak 1949-ben fordították, magyarra nem tudom, hogy le van e fordítva. Kemény beszédű, értelmes könyv, felnőtt nagykorú egyháztagok tanulmányozására való; egypár rész szabad fordítását adom. Minden embernek még a legelmaradottabb barbáTávol-nyugati messzelátóról ,, Őrzők, kik vagytok megfogyva, árván, Őrzők! Vigyázzatok a strázsán!" (Ady) INTELEM A TORONYBÓL--------------------Paál Gyula rovata----------------------roknak is vannak vallásos képzeteik. Mi emberek arra teremtettünk, hogy a Teremtő Isten méltóságát meg ismerve azt mindenek felett megbecsüljük félelemmel, szívbeli buzgósággal (love) és tisztelettel. A kegyesség pedig tiszta, igazi buzgalom, mely Isten atyai gondviselését szerető indulattal elfogadja, Istent mint Úristent tiszteli, elfogadja igazságát s jobban irtózik ennek az igazságos rendnek a megrontásától mint magától a haláltól. Az ilyen buzgó lelkek nem a maguk bálványos istenképeit faragják, hanem türelmesen keresik és megvárják, amíg Isten maga jelenti ki önmagát. A hit pedig biztos, jól megalapozott bizalom, a szív jó bizodalma, mellyel Isten kegyelmében megnyugszunk és tudjuk, hogy az evangélium ígéretei igazak és nekünk is szólnak. Vallás-szabadság-egyházi fegyelem. Látszólag a kettő egymásnak ellent mond. Mi protestánsok, sokan közülünk, gyakran félre magyarázzák a vallás szabadságot. Az ótestamentomi gyakorlati vallás jó összefoglalását adta Mikeás próféta: igazságot cselekedni, gyakorolni a kedvességet és alázatosan járni. Jézus Krisztus a tanítványság feltételeit (jó, ha mi egyháztagok erre felfigyelünk) a példázatok tanítása szerint négy főpontban foglalta össze: 1. keményen dolgozni, talentumainkat forgatni, 2. okosan cselekedni, 3. bízni Istenben, bízni az életben, 4. a felebaráti szeretetet gyakorolni, megbocsátani legalább az általunk megtapasztalt, bűnbocsátó kegyelem mértéke szerint. Az Egyház a református tanítás szerint négy ismertető jegyről felismerhető: 1. Az Ige az Bibliából hirdettetik, a Szentírást tanítják és olvassák — ez az Ige szolgálata, 2. a sakramentumokat illendőképpen kiszolgáltatják, 3. van felelősségre épített egyházi rend, fegyelem, 4. a szeretet munkáját az Egyházban gyakorolják. A konfirmáció fogadalmak különböző megfogalmazásokban életútra, élet rendre utalnak. Mindnyájan hitet vallottunk, hogy Isten Igéje hatalom a hívek üdvösségére, hogy Jézus Krisztus igaz követői leszünk (a tanítványság feltételei), hogy a református Egyházhoz hűségesek leszünk. A vallás szabadság szabad döntést jelent, hogy Egyházhoz akarunk-e tartozni vagy nem. Nem válogatás ez, és csavargás egyik egyháztól, gyülekezettől a másikhoz. Amikor döntöttünk az Egyház mellett, akkor annak az egyháznak a fegyelmét, rendjét magunkra vállaltuk. Élet utat, élet rendet, élet stílust választottunk s azt megtartani, abban növekedni ez lesz életünk igazi öröme és rendje, mert hitbizalmunk szerint mindnyájunk számára már itt az életben s ez életen túl eljön a számadás ideje. S a döntő kérdés, s ezt saját lelkiismeretünk már most kérdezni: „Mit teszünk az életünkkel?” Lapunk ezévi első számát erdélyi testvér-egyházainknak dedikáltuk Ezeket a sorokat kaptuk Tőkés László püspöktől, kinek patinás neve jelenkori történelmünk korszak-alkotó hősei között elsőségre magasztosult! Szeretett testvérem! A nekünk küldött Calvin Synod Herald példányai maradéktalanul megérkeztek, és nagyon köszönöm, hogy abban a megtiszteltetésben részesítettél bennünket, hogy ez a szám külön nekünk szól. A további gyümölcsöző közreműködésünkre és mindnyájunk tevékenységére kérem Isten áldását. Nagyvárad, 1991. május 3-án Testvéri szeretettel, Tőkés László Lapunk történelmi küldetésének segítő szolgálatára ajándékot tevők díszlistája: Volosin Lenke újabb................. $400.00 Rév. Dr. Vatai László................ 20.00 Hálás köszönetünk az adományokért! A diszlistát igaz örömmel folytatjuk.
