Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Hálaadó imádság indulásunk százados évfordulóján Kegyelmes Istenünk! Jóságos Édesatyánk! íme itt vagyunk összegyülekezve életünk indulásának bölcsőjénél — mindössze 15 nappal a bethlehemi jászol-bölcső ünnepe előtt. Itt állunk most Szentségednek színe előtt kegyeletes hálaadással százesztendő minden kegyelméért: kissé megkésve bár, de megtörve nem! Nem olyan számban és nem olyan díszben állunk most előtted, Atyánk, méltó hálaadásra, amint illenék a Kezdet eme nagy Napjához; nem annyian és nem egyesülten, amint azt a Százados Évforduló történelmi parancsa követelné közel 200 gyülekezettől, melyek ez indulásnak gyümölcseiként fogamzottak életet az Óceánnak ezen az oldalán, nagy Amerika földjén. Jelképesen azonban még is mindannyian együtt ünnepelünk. Azok nevében is, kik távol maradtak; azok nevében is, kik szomorú megosztottságunkban szándékosan nem jöttek el gyarló emberi okok fájdalmas valósága miatt. Nyolcadik törzsünk (ezen a kontinensen) nyolc-részre tépetten még egy emberöltőnáti egyetlen ünnepnapon sem tud többé együtt hálátadni a közös áldásért, amit szégyenkezve és bűnbánattal vallunk be ebben az órában Színed előtt, Urunk! Magasztos évforduló kötelező igézete sem tud minket egybe-seregeltetni, amikor agyunkban, szívünkben visszasereglik a Múlt sok-sok emléke. Bocsásd meg gyengeségünket bűnöket megbocsájtó Édes-Atya Mindenható. Szervezéshez vezető Indulásunk egy évszázada íme most már hátunk mögött nyugszik. Mennyi áldás, mennyi öröm, mennyi bánat, mennyi megpróbáltatás, mennyi verejték egy olyan évszázadban, mely két világháborút és véget nem érő kisebb háborúk sorozatát szakította reánk; melyeknek átka szülőhazánkat tízszeresen jobban sújtotta mint földkerekségünk bármely más országát! „Fegyvernek éle és bűnök átka mart” egy nekünk oly drága nemzetet, mely „mint sziklagát élt egy ezredet”. Mi távoli magyarok, itt Amerika nagy olvasztó-kohójában, két-nyelvű életünkben egyre morzsolódva, kálvinista módon most lélekben térdreborulunk Szentséged színe előtt, Istenünk, ünnepi mélységes áhítattal az Emlékezésnek eme nagy napján méltó hálaadással egy évszázadon át reánk áramló áldásaidért. Isten, Neved legyen áldott! Úgy érezzük most magunkat Szentségednek hajlékában ez órában, miként az álmodok. A zsoltáríró szavaival élve, áldunk azért, hogy öszszehoztál bennünket, mint „patakokat a déli földön.” Emberi szavak ma nem elégségesek arra, hogy örömünknek és hálánknak kifejezői legyenek. Szívünknek pohara csordulásig telt ebben az ünnepi órában. Fogadd kegyesen hálánk hebegését! Nem lennénk méltók ehhez a naphoz, ha most fel nem emelnénk szívünket ezen a napfényes délutánon méltó hálaadásra azokért, akik százéven át az élen állva Atyai kezedben az álmot valóra váltó eszközök voltak: akik a csodát lehetővé tették, mert „magukban hordozták a csodát.” Magasztaljuk gondviselő jóvoltodat a Század Amint arról már többször is hírt adtunk, ez évben lesz a világ magyar reformátusságának II. nagy találkozója. Az előkészületi munkák már erősen folynak. Dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozza, hogy a II. Magyar Református Világtalálkozó megrendezésének fő indítéka az öneszmélés, református örökségünk ápolása és újragondolása. Ugyancsak fontos célja a világtalálkozónak a világ 41 országában élő magyar reformátusság szellemi-lelki közösségének ápolása, elmélyítése. Ily módon a világtalálkozó fontos szerepet tölthet be a magyarság megtartásában is. Jóllehet a világtalálkozó megtartását a Zsinat elnöksége kezdeményezte, a szervezés munkáját a Magyar Református Lelkészegyesület vállalta magára. A püspök szólt arról is, hogy ugyanezen évben lesz egy másik nagyszabású egyházi esemény is az országban. II. János Pál pápa látogatása. Mint mondotta, pásztorainak a százaiért, kik életük javát hűséggel hozták áldozatul Oltárodra! Urunk! Többségük már elnyerte a koronát. Egy közülük sírkövére vésette a jellegzetes bibliai igét: „Ki az Urnák szolgál, megbecsüli azt az Atya!” Tudjuk, megbecsülted mindannyiukat, jobbodra ültetted, megadtad nékik az Élet Koronáját. Legyen emlékük örökre áldott! Az életben lévőknek továbbra is add meg Lelkednek vezető kegyelmét! Két kezed mindenkori segítő vezetését! Áldjuk nagy Nevedet a velük együtt szolgáló vezetőkért, a vezetett hívek mérhetetlen seregéért: azokért, kik már Haza érkeztek Tehozzád, azokért, kik még tovább munkálkodnak földünk göröngyös színén. Százados fordulón legyen áldott a Te háromszor szent Neved mindazokért, kiknek mindenkoron drágább a Te Dicsőséged, mint az élet bármily más java. Életünk célja a Te Dicsőséged. A Te nagy Nevedre szálljon azért mostan Dicsőség és Hálaadás, Tiéd legyen mindörökre egyedül a Magasztalás és Tőled szálljon fejünkre és fiaink és lányaink fejére a jövő században is minden áldás, minden eredmény, minden hálaadás és életbenmaradás. Annak a Nevében, ki maga tanított bennünket eképpen imádkozni: Miatyánk! ebben az egybeesésben nincs szándékosság, s a református világtalálkozót a nyíltság jegyében kívánják megrendezni. A püspök kifejezte reményét, hogy a pápai látogatás is ugyanolyan nyitott szellemű lesz. Mindkét egyházi esemény egyik fontos rendezvénye lesz a debreceni református Nagytemplomban megtartandó ökumenikus istentisztelet. A világtalálkozó, amelynek helyszínei: Debrecen, Pápa, Sárospatak, Budapest, Balatonszárszó, mottója a 90. zsoltár első verse. A mi Magyar Kálvin Egyházkerületünk illő formában fogja magát képviseltetni a történelmi találkozón és annak költségeiből szívesen vállalva fogja kiutalni az arányosan reánk eső részt. Több gyülekezetünk magyarországi látogató csoportos utazást tervez ugyanezidőben a Világtalálkozó napjainak bekapcsolásával és a szervező munkák helyenként gondosan már folyamatban vannak. „Te benned bíztunk eleitől fogva!” Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója 1991. június 21-24 napjain Budapest—Debrecen
