Calvin Synod Herald, 1990 (90. évfolyam, 2-6. szám)
1990-03-01 / 2. szám
Reformátusok äherald Lapja A Magyar kal\in Kg>há/kerület hbatalos lapja ------ Alapittatott 1900-ban. XC. ÉVF. MÁRCIUS—ÁPRILIS, 1990 2. SZÁM MAGYAR GGYftAZ H magyar chVRch I MRQTC j AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA LXIX. ÉVF. MÁRCIUS—ÁPRILIS, 1990 2. SZÁM KÖZÖS SZÁM Dr. Szűcs püspök húsvéti köszöntője "Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben." (I.Kor. 15:43/a) " Orvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat." (Ján. 20:20) Az I. Korinthusi levél e kemény szavai, bizony sokáig megzavarták gondolataimat. Nem egészen értettem én meg, hogy miért nevez bennünket az Ige „gyalázatosának? Valahogy sosem tudtam túlmenni ezen a felháborító szón, hogy túltekinthessek rajta. Egyszer aztán hirtelen az eszembe villant, hogy minden alkotó író tudja története végződését. Ugyanakkor az olvasót lenyűgözi és érdeklődését lecsigázza a kibontakozó történet és türelmetlenül várja, hogy mi történik a könyv hősével, vagy vezéralakjaival és hogy vajon hogy végződik az egész történet? Ebben a megvilágításban, hogy gondolhatnánk azt, hogy a mindenek teremtője, a Mindenható Isten, az emberi történelem nagy írója, nem tudná mindnyájunk történetének a befejezését? A keresztyén egyház legrégibb szimbólumai egyike a lepke. Ugyanakkor tudod azt, hogy Isten e gyönyörű teremtménye egy csúnya féregből, vagy lárvából keletkezik? Dicsőségesnek, vagy szépnek tűnnek néked a férgek vagy a lárvák? És mégis, ez a csúf és „gyalázatos” teremtménye az Istennek az, amelyik selyemhálót fon maga körül és teljesen élettelennek, mozdulatlannak és halottnak tűnve, selyemgubóvá válik. Ha ránézel, halottnak tűnik és egyáltalán nem szép. Egy bizonyos idő elteltével, hirtelen mozgás, dinamika és dicsőséges élet észlelhető és a csúnya lárva színes, gyönyörű pillangóvá változik! Pont ezt ünnepeljük mi Húsvétkor. Ünnepiünk és örvendezünk mi is, mint a tanítványok, kik látták a feltámadott Urat, mert az élettelen selyemgubó a dicsőséges pillangó bölcsőjévé változott, mert a sírbarlang az örökélet szülőágyává varázsolod ott. Minden kétségen felül „elvettetett gyalázatosságban”, és „feltámasztatott dicsőségben”. Ugyanakkor sokunk, mint Tamás, a hitetlen, ki a keresztyén család utolérhetetlen védőszentjévé vált mindazok számára, akiknek hite megingott, nem tudunk örvendezni, mert fájdalmunkban, megkeseredettségünkben és kételyeinkben elmaradunk hitközösségünktől. Amikor valami fáj, hitünk meginog, kételyekkel vagyunk tele, a lábujjunkra léptek, kívánságaink nem teljesültek, vagy csalódásokkal vagyunk tele, ahelyett, hogy támogatásért és biztatásért a mi tanítványtársainkhoz mennénk, mi is mint Tamás, magunkba zárkózva sírunk. Pont ezek az alkalmak azok, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a mi keresztyén testvéreink támogatására, biztatására és biztatásaira. Utánozzad a hitetlen Tamást, ha úgy akarod, de akkor utánozd teljesen. Ő minden hitetlensége és fájdalma ellenére visszatért a tanítványok hitközösségébe, és visszatérvén megláthatta, a sötét sziklasírt, mint az új élet szülőágyát. Ugyan látta ő a csúnya selyemgubót, de ugyanakkor bepillantott a történet befejezésébe, és meglátta a dicsőséges pillangót. Örvendezz, mint a taníványok, mert a történet végződése a gyönyörű pillangó, a dicsőséges feltámadás. Drága selyemgubó-társaim, örvendezzünk együtt, hisz pont azt jelenti a Húsvét, hogy mindnyájan dicsőséges pillangókká változunk. Sok-sok szeretettel kívánok mindnyájatoknak egy dicsőséges és örömteli Húsvétot! , _ , . , Szűcs Zoltán Daniel JOINT ISSUE Dr. Harsänyi püspök húsvéti köszöntője Krisztusban kedves Atyámfiái, Máté evangélista elbeszélése szerint a feltámadott Krisztus első szavai Mária Magdolnához és a „másik ” Máriához ezek voltak: ,,Ne féljetek”, és „Menjetek, mondjátok meg az én atyámfiainak. ” Ezek a szavak megváltoztatták Jézus népének életét. Azt jelentették, hogy hinni a Mesterben és követni őt nem veszett ügy, hogy a gonosz emberek által okozott halál mégsem győzelmeskedett. Mindaz, amit Jézus mondott új értelmet kapott: minden igaz volt, érvényes, ilyennek kell az emberi életnek lennie. Mert az Úr, aki mindezeket mondotta, él. Ez érvényes a mi számunkra is és meg kell változtassa a mi világunkról alkotott szemléletünket is. Nem kell, hogy bűntények világa legyen, hanem a jóság világa; nem kell, hogy szenynyes világ legyen, hanem tiszta; nem kell, hogy ellenségeskedés és bosszú világa legyen, hanem kiengesztelődésé és megbocsátásé. Csak a Krisztus által megmutatott és parancsolt életstílusnak kell valóra válni.
