Calvin Synod Herald, 1990 (90. évfolyam, 2-6. szám)

1990-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD- 15 -REFORMÁTUSOK LAPJA Nemcsak a Los Angeles-i, de az egész amerikai magyar életnek egyik kiemelkedő, és mindenki által megbecsült szeretett vezető személyi­sége, Nt. Szabó Antal, 90 éves korá­ban, türelemmel viselt rövid szenvedés után, 1990. szeptember 28-án, Carson City nevadai otthonában nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Temetése október 2-án volt Carson Cityben és a közeli Minden-i temetőben három palástos lelkész, Nt. Parragh Dezső (Chicago), Nt. Gaál Ferenc és Nt. Kál­mán Szabolcs (Los Angeles) szolgála­tával. November egyik vasárnap dél­utánján Los Angelesben is gyászisten­tisztelet volt emlékére. Az út Szárazbereken, Szatmár me­gyében indult 1900. május 29-én. Isko­láit is ott kezdte, de gimnáziumba már Sárospatakra és Szatmárnémetibe járt. Diákköri ismeretség fűzte Bakk Máriához, akivel 70 évet élt boldog házasságban. 1921-ben, a román meg­szállás idején, a fiatal házaspár Ameri­kába vándorolt. Itt Lancaster, Penn­­sylvániában, majd Dayton, Ohioban tanult és szerzett lelkészi diplomát. Lel­késszé 1927-ben szentelték fel a McKeesport-i Első Magyar Reformá­tus Egyházban. Első szolgálati útja Kaliforniába hozta, San Francisco és Oakland környékén próbált magyar egyházat szervezni, de a helyzet nem volt biztató. Közben 1930-ban Ber­­kelyben teológiából mester fokozatot szerzett. Innen az út 1931-ben Perth Am­boy, New Jersey-be vezetett, a Kál­vin János Református Egyházba. He­lyettesíteni ment oda, de 10 évi szol­gálat lett belőle. 1941-ben a pennsylvániai homesteadi egyház hívja meg lelkipásztorául. Nagy gyüle­kezet, biztosabb kenyér várt itt rá. Két év múlva mégis visszatért a perth amboyi kisebb és bizonytalanabb kö­­rülményű gyülekezetbe. „Itt nagyobb szükség van rám” — mondta. 1946-ban, amikor kedves diákköri barátja Nt. Hady Albert nyugalomba vonult, őt hívták meg a Los Angeles-i Első Magyar Evangélikus és Reformá­tus Egyházhoz lelkipásztorul. Közel 23 éven át ő lesz a Los Angeles-i ma­gyar élet egyik vezető személyisége. A második világháború, majd az 1956-SZABÓ ANTAL 1900-1990 Nt. Szabó Antal os szabadságharc Los Angelesbe érke­zett menekültjei számtalan esetben tapasztalták az ő gondoskodását, sze­­retetét. Felesége aktív és nélkülözhe­tetlen segítsége a lelkészi munkában: képzett diakonissza, vasárnapi iskolai tanítónő, női köri vezető, az énekkar erőssége, a meghitt családi fészek meg­alkotója. Ebben a fészekben három gyermek nevelkedett: Margit, Ernő és Mártha. Azóta 7 unoka és 5 dédunoka egészíti ki a családi kört. 1969-ben szép álmokat szőve indul­tak el a megérdemelt nyugdíj békés útján. Nem így történt. 1971 nyarán a San Fernando Völgyi Magyar Refor­mátus Egyház szinte S.O.S. alapon kéri a segítségét. 25 mérföldről bejár­va, fizetés nélkül három évig látta el a beszolgáló lelkész feladatkörét. A sú­lyos váltságba került gyülekezetei türe­lemmel, szeretettel, alázattal és böl­csességgel összetartotta. Állandóan látogatta a híveket, évente többszáz családlátogatást végzett. Ismerte a gyülekezetét, hiszen i958-ban Nt. Kecskeméthy Lászlóval közösen indí­totta útnak ezt az egyházat, az első félévben ő járt át vasárnap délutánon­ként az Első Egyháztól, hogy igét hir­dessen az alakuló gyülekezetben. 1971-től, három évi kemény helytállás­sal ismét életet adott ennek az egyház­nak: nemcsak békét teremtett, de új egyházat is vásároltak, és teljes idejű lelkészt választottak. 1974-től azután tényleg nyugdíjba ment, a Los Ange­­les-i Eagle Rockban élt tavaly őszéig, amikor Nevadába költözött, hogy családjához közelebb kerüljön. Szabó Antal egyike azon ritka ma­gyar lelkészeknek Amerikában, akik a teológiai tanulmányaikat itt végezték, mégis végig magyar szolgálatban ma­radtak. Talán az amerikai nevelés hatása, hogy Szabó Antal nem harcos­­kodott, nem vitatkozott, nem magyar­­kodott, nem sértődött meg: ő szolgált. Ő volt a nagy egyeztető, a mindenkit türelemmel végighallgató, az önmagá­ról soha nem beszélő. Ugyanakkor a gyermekkori magyar élmények, az ott­honi érettségi és a szatmári kisebbségi sors egy életre elkötelezték őt a ma­gyarsághoz. „Amíg szükség van ránk és ameddig tehetjük, addig lesz ma­gyar egyház” — mondta —, „nem spe­kulálok rajta, hogy meddig”. Szabó Antal nyugdíjas korában is friss és modern maradt. Ismerte és olvasta a legújabb teológiai könyve­ket, amíg ereje engedte látogatta a különböző magyar és amerikai egy­házakat, nyitva volt új hatásokra anélkül, hogy a már tapasztalt értékek­ből bármit is feladott volna. Jó kedé­lyét és humorát állandó jellemvonás­ként hordozta. Vele találkozva nem lehetett érezni a generáció különbsé­gét. Életfilozófiájáról ennyit mondott: „ha a krisztusi evangéliummal össz­hangba tudom hozni az életemet, ez a legmegbízhatóbb és a legtöbbet érő”. Alapérzése a hála volt. Hálás volt Is­tennek a gazdag szolgálatban eltöltött életéért, a 90 esztendő egészségéért, az őt körülvevő élettársért és családért. Hálás volt, hogy Krisztusát és népét szolgálhatta. Igazi lelkipásztor volt, az egyik legnagyobb, aki valaha is közöt­tünk járt. Kálmán Szabolcs Lapunk 90. évében 90 éves korában lé­pett át az örök Hazába. Történelem kedvé­ért és Egyházkerületünk hálája jeleként ifjú­kori képét örökítjük itt meg, amikor köz­tünk munkálkodott mint Magyar Egyház­­kerületünk pénztárosa és Lapunk missziói rovatvezetője Perth Amboyban (NJ) és Homesteaden (PA) való pásztorkodása ide­jén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom