Calvin Synod Herald, 1990 (90. évfolyam, 2-6. szám)
1990-11-01 / 6. szám
Reformátusok SHERALD Lapja A Magyar Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja ------ Alapíttatott 1900-ban. XC. ÉVFOLYAM NOVEMBER—DECEMBER, 1990 6. SZÁM Püspökünk karácsonyi köszöntője „Most nem érünk rá — gyere vissza később!” „És szülé az ő első szülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. ” (Lukács 2:7) „...És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. ” (Máté 2:9b) Zajlott az élet. A császári udvar már megrendelte a 32 000 piros és sárga rózsát az uszályhoz. A 300 új táncosnő, melyeket felvettek, nagyban hozzájárultak az előkészületekhez, a szezon pompás, pazarló játékának a megrendezésében. Előkészület, rohanás, csillogás és pompa, bárhová néz az ember. Mint nagy költőnk Arany János oly találóan fogalmazta meg: „ Vásár az élet — a föld lakosa Lót-fut, könyökli egymást, tapossa, Ad, vesz, civódik, káromol, kacag, Por, bűz, piszok, megöl, megfojt a hagymaszag. S ha kételkednél, hogy mindez való, Lépen bök egy rúd, s feltaszít a ló." Mindehhez természetesen nagyon sok pénz kellett. A császár meg is találta a megoldást: „Összeírás”: amivel elérné azt, hogy mindenki adót fizessen. A szemkápráztató pompa, a csodálatos díszítések és a vakítóan villogó fények milliói között, hogy is vehette volna bárki is észre azt a csillagot az égen, a vagy a szamáron ülő állapotos fiatalasszony Betlehemhez közeledő egyszerű menetét? A tehetős adófizetők és elegáns vendégek minden szobát betöltötték. A vendégfogadó túlságosan elfoglalt tulajdonosa, ideges gyorsasággal rázta le az egyszerű párt, kikből nem nézett ki semmi borravalót. Bár meglátván az állapotos aszszonyt, meggondolta magát és megengedte, hogy az udvar sarkában álló rozoga istállóban húzódjanak meg az állatokkal. így nem lesznek láb alatt, és nem hozzák zavarba elegáns vendégeit — gondolta. Az ő vendégfogadójában ily „senkiknek” bizony nincs helye. Ki gondolhatta volna, hogy mindezek közepette az Isten lépett be a történelembe, hogy elveszett teremtését nagyszerű egyszerűséggel válthassa meg. Az övéihez jött, de az övéi túlságosan el voltak foglalva ahhoz, hogy észrevegyék a csillagot, vagy hogy helyet találjanak Néki. A királyi palota, a központi fűtés, a feszes egyenruhájú díszőrök és a kincstárak bizony nagyon-nagyon messze voltak mindettől. Ő jött érted és értem, szalmaágyon, állatok között és csupán az egyszerű, keményen dolgozó és kérges kezű pásztorok találtak időt arra, hogy meghallják az angyali harsonát és hirdessék jövetelét. Csupán három keleti bölcs volt elég bölcs ahhoz, hogy észrevegyék a csillagot. Az önteltek a saját életükkel és kényelmükkel voltak elfoglalva. A fontoskodók nem találtak helyet az Ő számára. Csupán a szükségben lévők figyeltek fel és szenteltek időt arra, hogy hallhassanak és láthassanak. És Ő mégis jött az övéihez és az övéiért! A csillag ott volt, hogy tündököljön és vezessen. Sőt meg is állt a szegényes jászol felett. A mindenható Isten megállíthatatlanul vitte véghez megváltó remekművét. A sürgő-forgó vendégfogadóst bizony idegesítette a birka illatú pásztorok megjelenése, de a furcsa három keleti bölcs érkezése, annál inkább felkeltette az érdeklődését. A tömjén édes illata és az arany csillogása teljesen elbűvölte. Bár az istállóba mégsem ment be. Inkább megbeszélte két szolgájávál, hogy megkönnyíti a család utazását azzal, hogy megszabadítja őket fölösleges holmijuktól. Sikeresen véghez is vitte tervét, mert a család valami furcsa hírt hallván, sietve összecsomagolt és gyermeküket gyolcsokba
