Calvin Synod Herald, 1990 (90. évfolyam, 2-6. szám)
1990-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD - REFORMÁTUSOK LAPJA- 11 — MAGYAR EGYHÁZ — MAGYAR CHURCH Amerikai magyar református életünk történelmi jelentőségű levele — Először közölve és mindkét nyelven — Kedves Öcsém! Nagyon örülök annak, hogy Pesten jártamban találkozhattam veled. Az újabb lehetőség az amerikai magyar reformátusság egyesítésére egyenesen fellelkesített abban a módozatban, amelyet megrajzoltál. Vajha sikerülne a dolog! Ahogy a dologról gondolkozom, egy két dolog megfordul a fejemben, írok ezekről pár sorban neked. Az első, amire figyelmedet irányítani szeretném, az állampolgárság kérdése. Annak idején emlékszem milyen keserűséget váltott ki Vincze Károlyból az, hogy ahogy ő látta, amerikai állampolgársága miatt mellőzték. Én nem ismerem elég tüzetesen mindazt, ami az ő dolgában akkor történt, csak azt láttam, hogy valósággal gyötörte az a tény, hogy az amerikai területen önmagát emésztő magyar református ember, akinek amerikai állampolgársága jókora mértékben eszköz, mellőzést kell szenvedjen éppen ilyen alapon. Talán nem ártana, ha még indulásod előtt tárgyalnál erről a kérdésről illetékes helyen. Amerikából többen szeretnének hazajönni a lelkészek közül. Én ezeknek, vagy legalábbis ezek egy részének hazajövetelét csak áldásnak tekinteném. Kétségtelen tény, hogy a gyülekezeti munkának mesterei vannak közöttük. Angol tudásuk is olyan dolog, amire itthon szükség van. Egyebekről is tudnék írni. Ez a kérdés föltétlenül elő fog ottani tárgyalásaidban jönni, s ha valami konkrétumot tudnál magaddal vinni, ez is lényegesen hozzájárulhatna missziód sikeréhez. Azén felfogásom különben az, hogy sem a hazának sem az egyháznak nem kára, hanem haszna az, ha lelkészei között amerikai állampolgárok is szolgálnak. Ki tudhat amerikai kapcsolatokat létesíteni, ha nem ezek? És aztán, ha Amerika nem nehézményezi azt, hogy lelkészei között idegen állampolgárok szolgáljanak, miért nehézményezné ezt Magyarország? Hiszen idenézőleg egy baráti szerződés is van a két ország között. Igaz, hogy erről nagyon kevesen tudnak itthon. Még Széchenyi követsége idején készült ez, s Washingtonban majd bizonyosan megszerezheted szövegét. Ismerve az amerikai érzékenységet, s mögöttem a múlt minden tapasztalatával nagyon szeretném hangsúlyozni, egész munkádban a kígyó okossággal párosult galamb szelídséget. Istennek hála! a hozzátok érkezett felhívás tanúság amellett, hogy nem illetéktelen beavatkozásról van szó magyarországi oldalon, hanem csupán egyenes felkérésre történő segítő akcióról. Ha ezt a tényt mindig leszögezed amerikaiakkal és magyarokkal való találkozásaidban, egészen bizonyosan meg fogod látni, hogy ezen az úton messze fogsz jutni. Azt is kemény követelménynek látom, hogy az egyes csoportok között mozgolódva, te csak a magyarországi egyház reprezentánsa légy. Minden más magatartás csak ellentétek kiváltásához járulhatna hozzá, ez pedig bizonyára nem kívánatos. Egy egész csomó egyéni ambíció tömkelegében nagyon jó lesz, ha erre mindig gondolsz. S aztán nemcsak a papok között, de a hívek között is csak rokonszenvet fog kiváltani ilyen magatartásod. A múltban sok keserűséget okozott a már túlságosan beidegződött egyoldalúság alapjain álló magatartás. Ma már más idők vannak, s talán csakugyan elérkezett a pülanat, amikor széles vonalú egyetemesség alapjaira helyezkedve lehet várni az eredményt. Légy jó a ‘Világszemlében’ adott írásomat vidd át és ismertesd meg minél szélesebb körben. Nagyon örvendek annak, hogy éppen most megírtam, s úgy írtam meg, ahogy megírtam. Bár semmiféle egyházpolitikai kérdésben nem akarok szerepet vállalni ebben a földi életben, azt még megmondhatom, hogy a független oldal teljesen meg lehet magával elégedve, ha végeredményként az állapíttatik meg róla, hogy út volt a végső kibontakozáshoz. Én minden esetre így látom, s ez a meglátásom nem is mai keletű. Ennek nyomait lehet, hogy meg is fogod látni. Az amerikai lelkészkedéssel való szakításnak is jókora köze van éppen ennek a felfogásnak. Annak idején az egységmozgalomban én határozottan kész voltam nemcsak arra, hogy egyik oldal kapjon, hanem arra is, hogy ugyanaz az oldal adjon is. Bármennyire kívánatosnak tartom a magyarországi egyházhoz való viszszakapcsolódást, éppen annyira kívánatosnak látom az amerikai egyházakkal való valamelyes kapcsolat fenntartását. Én azt hiszem, hogy ezt a megoldást el lehet érni. Talán a presbiteriánusokkal még nem, de a reformedbeliekkel igen. A maga idején aztán meg lehet találni presbiteriánus irányban is a megfelelő kibontakozási utat. Ezek határozottan keményebb legények. El kell ismerni a méltányosság érdekében, hogy az egységhez való hozzájárulásuk feladást jelentene számukra, s ezt a jó presbiteriánus atyafiak végképpen nem szeretik. Egy két szót magán vonatkozásban. Légy jó, beszéj Muzsnaival. Én majd megküldöm neki gyűjteményem egy részét. Mikor Kerekessel beszélsz, légy jó említsd meg neki, hogy amennyiben még akkor mindig fennállanának a nehézségek a pénzátutalás körüljárja ki betétem feloldását azon az alapon, hogy amerikai állampolgár vagyok és hozzáintézett levelemben rámutattam arra, hogy egzisztenciális érdekem, hogy hozzájussak ehhez a pénzhez. Azt hiszem ennyi az egész. Kerekeshez még annyi, hogy amerikai polgárságomat 1922. január 3-án kaptam meg, s ezt ott könnyű lesz megállapítani. Utadhoz kívánok neked minden szerencsét. Roppant nagy vállalkozás, de ha isteni akarat van mögötte, akkor a gondviselés sem fog hiányozni. Lehetetlen pedig nem hinni, hogy egy Isten által elrendelt dolog egy láncszeme a te nagy utad. Legyen hát veled a jó Isten! Vezéreljen át és hozzon is vissza jó erőben, jó útravalóval. Minden jó kívánsággal és atyafiságos szeretettel köszönt, Sebestyén Endre Debreczen, 1941. április 6. Péter fia utca 25, I. Szabó Istvánnak Budapestre • Amit sehogyan sem tudott megtenni a Múlt, talán a mostani izgalmas Jelen még azt is valóra válthatja! —Ed.—
