Calvin Synod Herald, 1988 (88. évfolyam, 1-5. szám)
1988 / 2-5. szám
-31-Körülbelül hatszor találkozunk nevükkel az Újszövetség lapjain. Érdekes, és remélem, Dezső nem veszi zokon, ha azt említem, hogy a hat eset közül négy esetben Priscilla neve van előbb emlitve, ami arra enged következtetni, hogy Priscilla még férjét is megelőzte a szolgálat fontosságában. Mennyire igaz ez, ha végiggondoljuk a tiszteletes asszony életét, különösen azokban a gyülekezetekben, ahol szükség volt minden kézre és minden vezetésre. Az is érdekes, amikor arról volt szó, hogy Ákvila és Priscilla Korintusból Efézusba költöznek, a döntést Priscilla hozta meg. Ákvila valószínűleg még beszélgetett a presbiter testvérekkel az előtte lévő uj szolgálati területről, de Priscilla már készült. Egy kis gyermeket, akinek lelkipásztor apját egy gyülekezet megválasztotta, megkérdezték: "Na, és mit csinálnak a szüleid?’’ A gyermek azt mondotta: "Édesapa imádkozik és édesanya pakol.” Ábrahám Dezső még beszélgetett a presbitériummal, még marasztalták. Margaret már az uj lakást kereste és találta meg a keleti partokon. Vissza az Igéhez! Az említett időszakra esik szolgálatukkal teljesen megegyezőleg az amerikai magyar református egyházi élet fénykora. Ami azzá tette, Igénkben igy van kifejezve: "Emlékezhettetek, atyámfiai a mi fáradozásainkra és bajlódásainkra, mert éjjel-nappal munkálkodva szolgáltunk.” Lelkipásztor, presbiterek, női egylet tagjai, kicsinyek és nagyok. Az egyháztagság akkor nem volt ráérés, hangulat kérdése, hanem a Krisztus parancsának való engedelmesség: építeni az anyaszentegyházat. Ábrahám Dezső és Margaret építette az anyaszentegyházat. A másik mérték a többre hivattatás vállalása. Amikor jött a hivás Perth Amboytól, Allen Parktól, ugyanazzal a lendülettel folytatták a munkát a nagyobb gyülekezetekben, mint kezdték a kis gyülekezetben. Szolgált, mint lelkipásztor, esperes, püspök. Alakja példája a többre hivattatás utján, beleépült az amerikai magyarság történetébe. Szolgált és milyen lelkülettel? Azzal, amiről a Thessalonikai levél szól: "Jó szívvel jártam közöttetek.” Ábrahám Dezső a szív embere. Budapesten, mint sárospataki cserediák, egy hetet tölthettem vele. Jól megismertem. Diáktársai azzal az először szokatlan névvel szólították meg: "szoci". Kérdésemre, hogy mit jelent a név, azzal válaszoltak, hogy nincs olyan embr, nincs olyan diák, akinek szociális vagy más gondját szivére, vállára ne venné. Egyik reggel a diákszállóban azzal a bibliai verssel kezdi áhítatát: “Ó nem azért jöt, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon és éleiét adja sokakért.” "Megkedveltünk titeket." Szerelmesei az amerikai magyar református életnek és holtig azok is maradnak. Szolgálatát kezdettől végig a krisztusi lelkűiét, a szeretet jellmezte. "Készek voltunk megosztani nemcsak az evangéliumot, de életünket.” Nyitott ajtó, terített asztal a jövevénynek, az éhezőnek, patyolat tiszta ágy a fáradtnak. Jó szó, tanács, segítség mindenkinek. Szivük szeretelét sokszor megéreztük itt Allen Parkban is, mi régi barátok. Gyermekeink házába CALV1N SYNOD HERALD napközben még valahogy megférnek a nagyszülők, de ha az este jön minden ágy el van foglalva az unokákkal. Ekkor jött a Margaret hívása. A nyitott ajtó, a vendégszoba, a terített asztal, az estvéli beszélgetés. Ilyen lelkülettel szolgált Ábrahám Dezső és mig szolgált, már látjuk, hogy az egyik legszebb, legtisztább, leggazdagabb amerikai magyar református lelkipásztori pályát futotta be. "Ti vagytok a tanúink." Én is tanú vagyok. Ezért vagyok itt, mert nemcsak diákkorából, de Amerikába való érkezése napjától ismerem, amikor a New York-i kikötőbe befutott a nagy hajó, hozva magával három fiatal lelkészismerősömet: Ábrahám Dezsőt, Csordás Gábort és Harangi Lászlót. Tanúja vagyok a három élet oly különböző, mégis egyforma szolgálatának. De az igazi tanúi ti vagytok, Allen Park-i gyülekezet! Azt már ti mondjátok el a bucsuzás óráiban, a fehér asztal körül, a reájuk való emlékezés idején. Mondjátok, hirdessétek, köszönettel, szeretettel: Az o hozzánk való jövetelük nem volt hiábavaló! Közölték velünk nemcsak az evangéliumot, de a maguk lelkét, barátságát, együttérzését, vigasztalását. Megkedveltek bennünket, és mi is igen igen szeretük őket. Együtt fáradoztunk, olykor bajlódtunk, de mindig örömmel az Ur szolgálatában. Igehirdetés, ünneplés nem zárulhat emberi szóval. Szinte halljuk a Mennyei Atya szavait, ami majd egykor a nagy mennyei beszélgetéskor hangzik el, de mi már most emlegetjük: "Jól vagyon, jó és hü szolgám. Hü voltál a kévésén. A többre, és a legtöbbre bizatást az Istenre hagyjuk. Áldás és köszönet a távozónak, kegyelem és hűség az itt maradónak. Amen. Dr. Bertalan Imre REFORMÁTUSOK LAPJA We Extend A Warm Thank You To A ll Our Friends and Advertisers For Their Contributions.
