Calvin Synod Herald, 1988 (88. évfolyam, 1-5. szám)
1988 / 1. szám
-15-REFORMATUSOK LAPJA azért a házasságot és a család szaporodást ezzel nem törlik el, csak ők maguk őrizkednek az asszonyok erkölcstelenségeitől, mert az a meggyőződésük, hogy nincs asszony, aki hűséges maradna férjéhez.” Még a nagy zsidó háború sem érintette volna őket, azonban a római légiók felszított zsidóellenessége olyan mértékű rombolásba, rablásba, fosztogatásba, esztelen öldöklésbe torkollott, hogy őket is magával sodorta a qumrai pusztából a háború szele. Erkölcsi és potencionális föléyüket a demoralizálódott zélótákkal szemben mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az általuk védett Maszadaerőd állt ellen a legtovább a leghevesebb ostromoknak egész Palesztinában, s ha nem fogy el a ciszternák vize sokkal tovább bírtak volna, igy sikerült a légiónak felgyújtani a kiéheztetett erődöt, amelynek védői az utolsó pillanatban tömeges öngyilkosságot követtek el. Több mint kilencszáz hós vetett véget életének, a bevonuló barbár légiósok csak két öregasszonyt és öt kisgyermeket találtak a három éve hasztalan ostromolt várban. Hősiességükről, kitartásukról, a kínvallatásokon tanúsított állhatatosságukról Flavius is megemlékezik, szolgált alatta jónéhány katonának állt esszénus Jotopata alatt, de már Galileában is találkozott velük. Tiszteletei és elismeréssel nyilatkozik róluk, ami Flavius koncepcióját tekintve szintén sokat árul el róluk és politikai szerepükről. (Emlékezzünk hogyan nyilatkozik a másik szélsőségről, a zélótákról!) Az öngyilkosság, mint emberi tevékenység, minden korban, minden ideológia szerint másként volt megítélve, hiszen a lét és nemlét, a személyes döntési szabadság legszélsőségesebb megnyilvánulása; egy olyan esemény, amely az embert mindig igen szubjektiven érinti és erős érzelmi hatásokat vált ki. Más tehát mai szemmel (tudattal) ítéletet mondani e 960 esszénusról - meg kell tehát vizsgálnunk erkölcsi és teológiai nézeteiket, amelyekről az id. Pliniustól, Flaviustól és a qumrai tekercsekből tudunk. Az egy és oszthatatlan Isten teremtette saját képmására az embert, testet és lelket adván neki, és arra ítélte, hogy teste elporladjon egy rövid földi lét után, míg lelke tovább él boldogan avagy boldogtalanul az örök életben. A test csak börtöne e halhatatlan léleknek, de jól kell gazdálkodni vele, mert a lélek a szerint lesz megítélve, mennyire tudta léte során a test legyűrni anyagias voltát, mennyire tudta megtisztítani önmagát. Milyen kis lépés innen már az, hogy tisztaságunk és hitünk megóvására fegyvert ragadjunk, de ha vesztésre állunk, ne hagyjuk istenünk képmását, önmagunkat a pogányok keze által meggyalázni, szabaduljunk meg tehát földi börtönünktől, hadd nyerje el tettünk az örök boldogságot. S gyalázatos az lett, aki életben maradt. Az ásatások nyomán előkerült réz és bőrtekercsek alapján pontosan fel lehet mérni kultúrájuk lényeges CALVIN SYNOD HERALD vonásait. Irataik 25-30%-a Ószövetségi irat, amelynek legnagyobb része a jeruzsálemi kanonizálás rostáján kiesett, így elvesztek, létezésükről csak a környező népek irodalmi utalásaiból tudunk. A Heptateuchuszon kívül számontartották a babiloni fogság utáni iratokat is, ezek mellé értelmezéseket és magyarázatokat fűztek; az ekkoriban keletkezett farizeusi írásmagyarázatokat hazugnak és ártalmasnak tartották. Külön naptári rendszerük volt (ennek alapján azonosították Maszada védőit), külön himnusz-gyüjteményük és a már ismertetett Közösségi Szabályzat, Gyülekezeti Szabályzat és Himnusz Gyűjtemény, amelyek az eskütételtől a hétköznapi termelő munkáig útmutatásul szolgáltak. Egyetlen harci iratuk a "Fény Fiainak Harca a Sötétség Fiai Ellen” azt az elhatározást tükrözte, hogy autonómiájában izolált közösségük a pogányok elleni háborúra is felkészült. Ennek a tekercsnek a lényege mégsem ez, ennél sokkal fontosabb kultúrtöténeti információkra derült fény. A dualisztikus felfogás és az egész esszén világképre jellemző gnoszticizmus egyik legjelentősebb irata ez. Az iráni Zoroaszter vallás valószínűleg ebben az időben ömlött bele a héber hagyományokba és teológiába, innen pedig tovább az Újszövetségbe (Isten-Sátán; Mennyország-Pokol) és a hellén gnoszticizmusba. Hellén értelemben gnoszeológiáról csak a 2. századtól beszélhetünk. A két új megjelenési forma keveredésének legpregnánsabb ideológiája a páli keresztényséseg. A szemita érdekeket legjobban szem előtt tartó történészek és etnográfusok, teológusok és régészek ma már nem vitatják a zoroaszteri angeológia, demonológia hatásait a héber szekták nézeteiben. A gnoszeológiától mégis egy igen lényeges pontban eltér az esszén felfogás, a hellén gnoszticizmushoz elég a Tan ismerete, az esszénusoknál mindez csak alap, szükséges de nem elégséges feltétel. Összegzés A héber monoteizmus alapesszenciáján nyugvó, de az önálló zsidó államtól tudatosan távol maradó autonóm, szeparatista szekta volt, amely legfőbb feladatának a hit megőrzése és táplálása, annak legszebb, legemberibb formájában, az Istennel való közvetlen kontaktus mindenáron való fenntartását tekintette. Szektájuk rövid életét megtörte és elsöpörte a második zsidó háború, mert nézeteik, elvhüségük nem tette lehetővé egy nagyobb tömegbázis megszerzését. Az ekkor már megerősödött és egyre szélesedő kereszténység főként Pál tevékenységének következtében ilyen szempontból erősebb volt. A kereszténység vitalitását semmi másnak nem köszönhette, mint rugalmasságának, amely rövid két évtizeden belül előidézte azt, hogy a keresztények között már csak elvétve találunk zsidókat. (A fenti három részletben közölt bibliai háttértanulmány Andrew Sholtes Lynwood-i lelkész munkája volt.)
