Calvin Synod Herald, 1987 (87. évfolyam, 1-5. szám)
1987 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-11-REFORMATUSOK LAPJA Karácsony várás Mária és József északról közelitettek Betlehem felé. Mások különböző irányból igyekeztek ugyanoda jutni. Utón vagy-e már valahonnan Krisztus felé, vagy még mindig keresned kell a helyes irányt, de nem tudod mikor érheted el a célt9 Mária szamárháton, a tehetős bölcsek teveháton, a vándorok gyalogosan, a mai látogatók autóbuszon vagy gépkocsin jutnak el az Ige testetöltésének földrajzi helyére. Csak testben vagy lélekben is úton vagy-e a Vele való találkozásra? A közeledés lehet lassú, mint Mária és József esetében, lehet óvatos, ahogy azt a zarándokok tették, esetleg számitó, azzal a szándékkal, hogy megfelelő üzleti érzék alkalmazásával még anyagi haszon is lehet belőle. Mi vezet téged személy szerint a Megváltóhoz? Akadályokkal feltétlenül találkozol. Az ünnep hangsúlyozott családi jellege, az összejövetelek fontossága elterelheti a lényegről az ember szétszóródó figyelmét. A dús ajándékok közti válogatás korlátlansága, az előre tervezett költségvetés szükségszerű túllépése - öröm helyett aggodalommal terheli a Krisztussal való találkozás egyszerűségét. A kérdés nem az, hogy kihez jött Krisztus - a kellőképpén kiművelthez, vagy az egyszerű iskolázatlanhoz, mert Ő mindenkiért és mindenkihez jött? Egyformán és személyválogatás nélkül. Ugyanazzal a céllal jött hozzám is mint hozzád. Megkeresni azt, aki elveszett volt, és megtartani azt, aki nem is érdemli meg a megtartást. A kérdés inkább az, hogy miként juthatok el Hozzá a felmerülő akadályok és gátló körülmények ellenére is. Az ünnep megszokott, kápráztató fényében emlékeznem kell arra, hogy a karácsony a végtelen gazdag Krisztus szegénnyé válása, hogy általa én legyek kimondhatatlanul gazdag. Minden általa lett; a menny és a föld mindenestől az Övé. Mint az örökkévaló Isten Fia mindennek örököse volt, s ezt a ki nem érdemelhető örökséget akarja velem a méltatlannal is megosztani. Azt számomra is biztosítani akarja. A testetöltésben megfosztotta magát minden dicsőségtől. Szegény lett és az maradt egész földi életében. A jómódú emberek szóra sem méltatták, nem is álltak ki mellette és érte. Az ünnep ragyogásában emlékeznem kell az árnyékokra is. Képes volt mindent feladni, azért, hogy én mindent elnyerjek. Vállalta a magányosságot, azért, hogy közösségre juthassak Istennel. A töviskoronát azért viselte, hogy számomra az örökélet koronáját biztosíthassa. Szükségem van alázatra, hogy megfeledkezve büszkeségemről, önmagamat is ámító nagyságomról átadjam magam Isten szeretete megérintésének. Ö előbb indult el felém. En még meg sem voltam, amikor már benne voltam az Isten megváltó tervében. Amikor mindenkinek boldog karácsonyt kívánok talán önzetlenül benne van az a vágyakozás is, hogy legyen nekem is szeretteimmel együtt békés karácsonyom, amikor Vele találkozom; s ez a találkozás meghatározza további életem. Isten áldotta, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kiván lelkipásztori szerettei Király Zoltán püspök A Kálvin Egyház Kerület A “Kereszt Veteránjainak” Karácsonya Milyen nagy különbség egy lelkész jelenlétével ünnepelni a kis Jézus születésnapját, amely egyben az egyik legmelegebb keresztényi ünnep. A szeretet, amit jelenlegi és volt lelkészeink tanításaiból és gondoskodásából megtanultunk, tezi oly gyönyörűvé ezt az időszakot. Nehéz talán elhinni, de azok az emberek, akik Isten szolgáiként, a "Kereszt Harcosaiként” élték le életüket, nyugdíjazásuk után a létminimum alatt kényzserülnek élni, mert felekezetűnk nyugdíjalapja elégtelen a mai megélhetéshez. Ok a “Kereszt Veteránjai”, akik értünk éltek, áldozták fel éveiket a szolgálatnak. Ezért indított a United Church of Christ egy akciót, amellyel lehetővé tesszük, hogy az ő karácsonyfáik alatt ott legyen az Egyház ajándéka is, egy csekk a "Veterans of the Cross” mozgalomtól. Sok szolgáló lelkész és egyháztag fog ezen a karácsonyon is szívük és zsebük megnyitásával boldogságot szerezni számos nyugdíjas lelkészünknek vagy özvegyeinek. Segítsük ezt a munkát, és járuljunk mi is hozza felajánlásainkkal.
