Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 21 — REFORMÁTUSOK LAPJA A Magyar Cserkészszövetség az 1956- os forradalomra és szabadságharcra emlékezve kiadta Szablyáné Bartha Kovács Ilona kisregényét, „Az 1956-os cserkészcsapat” címmel. Szablyáné kisregénye az 1956-os forradalom és az azt követő szabadságharc drámai napjaiban játszódik. Aprólékos, szemtanúra valló hitelességgel felidézi a forradalom kibontakozásának ma már történelmi értékű, napi eseményeit. Regénye cselekményéhez kitűnően rajzolja meg a helyenként korabeli dokumentumokkal is pontosan idéző hátteret. Jól ismert részletek peregnek a szemünk előtt, a Rádió ostroma, az országház előtti sortűz, a Ferenc körúti utcai harcok, filmszerű gyorsasággal, s többnyire valóban a fényképszerű pontosság élményét nyújtva. Ebből a dokumentumszerű háttérből bontakozik ki a történet szereplőinek sorsa: egv éveken át illegális működésre kényszerített budapesti cserkészcsapat tagjainak mindennapos helytállása, áldozatos küzdelme, a forradalom oldalán. A cselekmény aprólékosan, árnyaltan érzékelteti a folyamatot, amiként a fiatal cserkészek iskolapadban ülő diákokból bátor, önmagukat felülmúló felnőttekké, a forradalmi harcok hőseivé fejlődnek. A regényből azonban a drámai és dokumentumszerű elemek mellett nem hiányzik a lírai szál sem. A történetben erős hangsúlyt kap egy józsefvárosi család mindennapi élete, sorsának alakulása. Az ő világuk ábrázolásában a szerzőt elsősorban az intimebb, bensőségesebb hangvétel, az apróságokra is figyelő, pszichológiai érzékenység jellemzi. Érdekes, élvezetes, számos vonatkozásban tanulságos írásnak nevezhető Szablyáné Bartha Kovács Ilona munkája. Különösen a fiatalabb korosztályok számára ajánlható. Eleven, életteli részleteivel, dokumentumanyagával érzékelteti a hősi napok ízét, hangulatát, s hősei jellemfejlődése ma is példa lehet az olvasó számára. Stílusa, nyelvezete igen színes, néhány részlet esetében kimondottan szuggesztív. Ezért bátran ajánljuk a történelmi regények iránt érdeklődő olvasóközönség figyelmébe is. Ára $ 7.00. Megrendelhető a Magyar Cserkészszövetség címén: P.O. Box 68, Garfield, NJ 07026-0068. Református (fő)iskoláink a bélyegeken DEBRECEN (I.) 1662. október elején I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletet adott ki, hogy a tatárok által elpusztított gyulafehérvári „Bethlen Gábor főiskolát” Nagy-Enyedre telepítsék át. Helyreállította a Bethlen által ez iskola nyugodt életmenetét biztosító alapítványokat, sőt azokat újabb javakkal látta el. Gondot viselt a szűkebb erdélyi határokon túl működő református „tisztességes scholákra”, így a „debreczeni collegiumra” is. Nem hiába volt Erdély legműveltebb fejedelme, korának két európai hírű iskolájában, Bártfán és Lőcsén diákoskodott iskolatársának, Apáczainak művelődésijelmondata: „A főoskola az a nemzet számára, mint a testnek a szem”, az övé is volt. Mihelyt Bocskai István kivívta a bécsi békében (1606) a vallásszabadságot, terebélyesedni kezdtek az „egyház veteményeskertjei” és szaporodni is. Egyre-másra alapítottak fejedelmek, főurak, városok, sőt földesúri segítséggel falvak is iskolákat. Amikor pedig a debreceni lelkipásztor, Kálmáncsehi Sánta Márton és utóda, Méliusz J. Péter és a református egyházat támogató Petrovics Péter, Izabella királyasszony hadvezére, diadalra vitték a református egyházat, a hitviták lezárása után azonnal még érezhetőbbé vált az iskolák alapítása, támogatása iránti felelősség. A debreceni református „híres schola” mind a mai napig megtartotta református jellegét. Alapítását Enyingi Török Jánosnak köszönhetjük, akinek apja Szapolyai János hadvezére, a mohácsi csatavesztés után Buda hős védelmezője volt (1541). Ő, Martinuzzi cselvetése folytán török rabságba került és ott is halt meg. János fia Debrecen városát örökölte tőle hűbérbirtokként, és a már 1538-ban alapított városi iskolának adományaival ő biztosított magas művelődési színvonalat. A „magyar Genf' (hiszen 1552-ben megszűnt itt a katolikus egyház és a város polgársága reformátussá lett) scholájának tanárai közül elsőként Dézsi Andrást említik okmányaink (1549), de itt tanított a református hite miatt a bécsi egyetemi tanári állásától megfosztott Erdősi Sylvester János is (1553— 57). Az iskola alaptörvénye ugyan a wittenbergihez igazodott, de református iskolatípusát sem az 1564. évi tűzvész, sem a keresztesi csata (1594) — amelyben több debreceni diák halt hősi halált —, sem a XVIII. század elején bekövetkezett Habsburg „felszabadítás” nem tudta soha megdönteni. Bocskai évi 200 forintot hagyott a debreceni diákoknak; Báthory Gábor nevelő atyja, „a nagy imádkozó” Ecsedi Báthory István hagyatékából közel 5000 hold termőföld tizedét „a tanulók táplálására” rendelte; Bethlen Gábor nemcsak megerősítette a főiskolát e jogában, hanem bőkezű adományaival egyre biztosabbá tette létét. I. Rákóczi György nemcsak a pataki iskola főpatrónusa volt feleségével Lorántffy Zsuzsannával együtt, hanem az erdélyi országgyűléssel kimondatta, hogy a debreceni főiskola egyik tanárának fizetését az erdélyi kancellária folyósítja. A legtöbbet azonban ezért az iskoláért Apafi fejedelem tette. Nemcsak azzal, hogy 1667- ben hegyköz-szentimrei birtokának „mindenféle tizedét” odaadományozta az immár főiskolai rangra emelkedett iskolának, hanem különösen attól az időtől kezdve sem vette le szemét és szívét a debreceni főiskoláról, amikor a Habsburgok vésztörvényszékei megkezdték „működésüket” (1671), amikor Báthory Zsófia elűzette a pataki kollégium diákjait és tanárait s azok Apafinál találtak otthonra Erdélyben, hanem amikor Strassaldo kassai német főkapitány Debrecent 1675-ben 17 napig égette, raboltatta martalócaival s feldúlatta a főiskolát is. Ez a legműveltebb erdélyi fejedelem azonnal a főiskola segítségére sietett! A máramarosi sóbányákból 1676. július 11 -én kelt adománylevelével az egyik tanár fizetésére 3000, a tanulók „tartására” 2000 kősót rendelt s ezt az 1681. június 22-én hozott országos törvénnyel megerősítete; sőt „ a folyvást fogyatkozásban lévő scholának” ezen adományain kívül, feleségével, Bornemissza Annával állandóan bőséges adományokat juttatott. Most, amikor nézegetjük a debreceni főiskola épületeit bemutató bélyegeket (10 f. barna a XVII., 20 f. piros a XX. századi képét), gondoljunk hálával az alapítókra, a támogatókra, elsősorban Apafi Mihályra, akinek még arra is gondja volt, hogy pl. a marosújvári kősót szállító szekerek útját kiparancsolta az enyedi iskola közeléből, hogy a professzorok és diákok tanulását semmi zaj ne zavarja. Az első magyar nyelvű naptár az úgynevezett Müncheni-kódexben van. A kódex az első magyar bibliafordításunk egy részének másolatát tartalmazza. A kódexet NÉMETI GYÖRGY írta le, Moldovában, 1466-ban fejezve be munkáját. Ugyanebben egy naptárkerék is látható, amely 19 esztendő naptári adatainak meghatározására szolgál. A Cserkészszövetség híreiből
