Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD Founded in 1900 Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 86, No. 5-6, 1986 REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 86. évf. 5-6. szám, 1986 KARÁCSONY 3 ti Szereteim a Jézus Krisztusban! „És történt azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet össze kell írni” — így kezdődik a karácsonyi evangélium. A világ, amelybe a karácsony érkezett, egy hatalmas birodalom volt, simán működő közigazgatással, amelyet jól fizetett és fegyelmezett katonai szervezet, a római légiók sokasága támogatott. De az Isten karácsonya nem ezen a politikai és katonai hatalmon keresztül jött a világra. „...nem volt számukra hely a vendégfogadó házban ”—ez áll később a karácsonyi evangéliumi történetben. A világ, amelybe a karácsony érkezett, sürgő-forgó világ volt, tele mindenféle tevékenységgel, utazással, ünnepléssel, vidámsággal. De Isten karácsonya nem ezeken a tevékenységeken és helyeken keresztül érkezett meg. Istennek megvolt a maga útja: egy egyszerű férfi és ifjú mátkája. Miféle népek voltak ezek?Először is engedelmesek — engedelmeskedtek a császár rendeletének, és az angyal szavának. És bátrak voltak: vállalkoztak a hosszú, nehéz útra és nem keseredtek el, hogy nem kaptak helyet a vendégfogadóban. Az akkori világot félelmetesen felülmúlja a mai: politikai és katonai hatalom mértékében; anyagiasságban, emberi nyomorúság iránt való közömbösségben, népek és fajták kegyetlen elnyomásában. Ezeken keresztül nem jöhet Isten karácsonya. Isten útja és eszközei ma is engedelmes és bátor férfiak és asszonyok, akik úgy lázadnak a világ testet-lelket gyilkoló rendje ellen, hogy azt minden erejükkel Krisztus evangéliumával igyekeznek megváltani. Olyan engedelmesen és bátran, mint az egykori betlehemi szülők. Ez legyen 1986 karácsonyán a mi imádságunk és fogadalmunk is. Az Úr kegyelme és békessége legyen Mindnyájatokkal. Harsányi András püspök Amerikai Magyar Református Egyház A karácsonyi ajándékok kiválasztásának izgalma, az üzletek nagy forgalma, a tolongó tömeg, a zaj és tülekedés úgy érezhetjük, elveszi a karácsonyi előkészületek nyugodtságát és melegségét. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az ajándékokat ünnepeljük-e vagy az egyetlen ajándékot, ami karácsonynak az igazi lényege. Ha a késő éjszakai órákban egy kis csend lesz körülöttünk és bennünk, és már az üdvözlő kártyák hosszú listájának a vége felé közeledünk, feldereng bennünk az Ige, az örömüzenet: „Született néktek ma a Megtartó...” A Biblia egyszerű és érthető tanításán keresztül felragyoghat felettünk is az ígéret betlehemi csillaga, hogy necsak visszapillantás legyen számunkra a karácsony egy történeti tényre, hanem a végtelen kegyelmű Isten aláhajlása, hozzánk, bűnösökhöz azért, hogy megváltana bennünket a halál testéből. A karácsonynak sokkal többnek kell lennie számunkra, mint egy, az ünnepek közül. Hozzátartozik a karácsonyhoz a családi együttlét melegsége, az ajándékok vétele mások részére, és elfogadása, hozzátartozik a díszítés, a sütemények, a különböző programok, de mégis van a karácsonyban valami varázslatosan szép, amikor a szeretet ajándéka bontakozik ki a szívekben. S erre elengedhetetlenül szükségünk van. Bármennyire is szép a külsőség, és a karácsonyi fények ragyogása, csak akkor lehet komoly és tartalmas az ünneplésünk, ha benne az életet átformáló Krisztus foglalja el a központi és egyedüli helyet. Az ajándékvárás és vásárlás izgalmában olyan könnyű háttérbe szorítani a karácsony lényegét, Krisztust. Az Ő megszületése nélkül nem lehetne reménységünk a felől, hogy van megbocsátás, Istentől származó irgalom, amely a megtérő bűnösökön könyörül és van ingyen kegyelem, örök élet és békesség. Szívünkben él a nagy vágyakozás az igazi békesség után. Szeretnénk azt is remélni, hogy a jóakarat nemcsak üres szólam marad, hanem éltető valósággá lesz. Abban is merünk remélni, hogy eljön az idő, amikor a hit és bizodalom kérdései fontosabbak lesznek, mint a háborúra készülődés, hogy a betlehemi csillag ragyogása elhalványítja a sok műhold fényét. Megvalósulhat-e vagy csak álom marad mindez, amikor azt tapasztaljuk, hogy az emberek gyűlölik egymást, megcsalják egymást, irigylik végtelen gőggel a mások sikerét és elveszik erőszakkal azt, amit megkívánnak. Megvalósulhat-e a karácsony reménysége, amikor a barátok hamis tanúvallomást tesznek egymás ellen, s igazságot lelkiismeret-furdalás nélkül eltorzítják azért, hogy általa az ártatlan mellőzötteknek tüntessék fel magukat, vagy egy kis előnyre tehessenek szert. Megvalósulhat-e valami is nagy béketervekből, ha az emberek feladják az eszményképeket és silány utánzatokkal helyettesítik, s eljárásukat azzal mentegetik, hogy az egymáshoz való viszonyulásban kölcsönös engedményekre és megértésre, türelemre van szükség — s akkor minden rendben lesz. Az Isten szeretete legyen láthatóvá a mi szeretetünk megnyilvánulásaiban, az Ő kegyessége látszódjék meg a mi figyelmességünkben egymás iránt, az Ő irántunk tanúsított megértésével öleljük át azokat, akik megértésre, együttérzésre vágynak, az Ö megbocsátása legyen a mi megbocsátásunk kezdeményezője és folytatása, s az Ő igazsága legyen a mi igazságkeresésünk gyökere és irányítója mindenkor, hogy ezáltal is a mi boldog bizodalmunk egyszerű őszintesége legyen az, ami mindannyiunkat közelebb visz az érettünk született egyedüli Üdvözítőhöz, a szívekben újjászületésre váró Krisztushoz. Király Zoltán
