Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 4. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 13 — REFORMÁTUSOK LAPJA Elolvasásra ajánljuk Miért időszerű Kálvin ma is? Rendkívül jelentősnek nevezhető a Magyar­­országi Református Egyház Zsinata elnökségé­nek az a vállalkozása, melybe a Kálvin-jubileu­­mi év kapcsán kezdett azzal, hogy megjelentette „Azevangéliumi kálvinizmusfüzetére, könyv­­sorozatot a Református Sajtóosztály gondozá­sában. Ma, amikor annak vagyunk tanúi, hogy az egyházak konfesszionális alapjai megrendül­tek, és súlyos lelki károkat okozva, a moderniz­mus, liberalizmus mindenfajta áramlata eláraszt­ja az egyházakat, e sorozat megjelenése fontos hitvallástétel arról, hogy teológiánk nem adta fel azt a mélyen biblikus, kálvini, helvét-irányú alapot, melyen több mint 450 éve fundáltatott. A fentemlitett sorozat negyedik köteteként jelent meg a Szabó László ceglédi református lelkipásztor által megírt nagyszerű tanulmány: „Az igehirdető Kálvin” címmel. A könyv egyszerű címe („Az igehirdető Kál­vin”) nem sejteti, hogy milyen lelki-szellemi kin­csesbánya tárul fel az olvasó szeme előtt, amikor ezt a szerény kiállítású könyvet tanul­mányozni kezdi. Szabó László nemhiába volt svájci ösztöndíjas: rendkívüli intuícióval ra­gadta meg nagy reformátorunk közel 2500 leírt prédikációjának lényegét és teológiáját. így az­tán megismerheti az olvasó nemcsak Kálvin igehirdetői személyiségét, hanem homiletikai el­veit, de igehirdetés-teológiáját, hermeneutikai módszereit, biblikus, reformátori exegézisét is, melyre dogmatikája és etikája épül. Hálásak lehetünk a könyv szerzőjének, hogy máraz első lapokon eloszlatja a Kálvin ellenségei által a köztudatba bevitt hamis képet, miszerint rigoró­zus, száraz, komor igehirdető volt, és megismer­heti az olvasó a szerény, melegszívű Kálvint. Nehezen is képzelhető el, hogy a XVI. század legnagyobb hatású igehirdetője 50—60 perces száraz, komor prédikációkkal mozgathatta vol­na meg egész Európát. A mai igehirdetők, akik oly nagy gondot fordítanak arra, hogy megis­merjék hallgatóikat, s ennek érdekében segéd­­tudományok kásahegyén rágják át magukat, bizony meghökkenve olvashatják Kálvinról: „Igehirdetése nem igazodott az emberi igények­hez, de még lelki igényekhez sem, mégis csodá­latosan időszerű tudott lenni.” Teológiai akadémiánkon házirendként lehet­ne kitenni, amit az igehirdetőkről mond. Leg­fontosabb követelményként említi, hogy az Ige szolgája legyen újjászületett, engedelmességre készés Igében jártas. Elgondolkodtató, hogy a bibliai tudományokban és bibliai nyelvekben rendkívül képzett Kálvin az igehirdetők meg­szentelt életét „fontosabbnak tartja tudomá­nyuknál is”. A könyvben frappáns összefoglalását talál­juk Kálvin igehirdetés-teológiájának. Tanítása itt is biblikus és ezért radikális: Krisztus az evangélium hirdetésén keresztül uralkodik, „ki­rályságának vesszeje az <3 evangéliuma”, általa állítja fel Isten országát szívünkben. De ki­mondja a megdöbbentő ellentételt is: „nem min­den prédikáció válik Isten Igéjévé”. Ennek oka nem a gyülekezetben van. Az igehirdetőnek kell a Lélek szolgájává lennie. S mai, diplomatikus, fogalmazásokhoz szokott fülünknek keményen hangzik az is, amit az Ige kettős hatásáról mond: vagy élet vagy halál. Teológiailag legérdekfesztőbb része a könyv­nek kétségtelenül az, melyben Szabó László „Kálvin igehirdetésének főbb jellemző voná­sait” összegezi. — Amit sok mai írásmagyará­­zat-elméletből, erkölcstanból, lelkigondozástan­­ból éppen mint lényeget hiányolunk, azt ebben a fejezetben, mint ragyogó „mennyei kincs”-et megtaláljuk. Mert manapság már nemigen ol­vasunk olyat teológiai művekben a Szentírás autoritásáról, amit szerzőnk Kálvintól idéz: „Kétségtelen, hogy azok, akiket a Szentlélek megtanított, teljesen megnyugszanak a Szent­írásban, hogy a Szentírás önmagában hiteles, és hogy nem szabad azt sem bizonyítás, sem okos­kodás tárgyává tenni”. A negatív bibliakritika korában bizony szentségtörő mondat ez. Kál­vin igeértelmezéséről szólva a szerző bemutatja Kálvin háromfrontos harcát, melyet az Ige he­lyes értelmezéséért vívott a középkori egyház igeellenes tanaival szemben, korának rajongói és az okkultizmus ellen. Aki nyitott szemmel jár világunkban, láthatja, e frontok azóta kiszéle­sedtek. Kálvin ilyen értelemben is időszerű. Nagyszerű képet kapunk e könyvből arról is, milyen életszerűen prédikált Kálvin az olyan elvontnak látszó teológiai kérdésekről, mint Is­ten felségjoga (szuverénitása), az eleveelrende­­lés (predestináció) vagy Isten dicsősége. E feje­zetben ismerkedhet meg az olvasó a biblikus, józan kálvini etikával, mely foglalkozik a mun­kával, házassággal, családdal, anyasággal, élet­szeretettel, kultúrával, stb. Nem véletlenül bo­csátotta gyökereit ebbe az etikába korábban a puritanizmus, később a pietizmus. Kálvin igehirdetéseiben sokat foglalkozott a személyes hitélet kérdéseivel is. Minden speku­lációt és hipotézist mellőz, amikor a bűn teljes rontásáról, megváltásról, újjászületésről, óem­ber—újember harcáról beszél. Mind tiszta Ige! Itt ismerhetjük meg a sajátos kálvini tanítást, miszerint a megtérés csak kezdete hívő életünk­nek, melynek folytatása, ill. következménye a megszentelődés. A megszentelődés pedig min­dig alábbszállást, önmegtagadást jelent, az ó­­ember halálbaadását. S ha valaki Kálvint hivő szubjektivizmussal vádolná, a könyv utolsó feje­zete, mely a „Megszentelődés helye” címet vi­seli, megcáfolná. Kálvin igeértelmezése szerint ugyanis győzelmes hívő életet csak gyülekeze­tekben, egyházban lehet élni. Kálvinnál nagy jelentősége van az egyházról, mint Krisztus tes­téről szóló tanításnak. Űjra és újra átgondolan­dó, amit az egyházról tanít, amikor azt mondja: az egyház legyen szeretetközösség, tápláló anya és szolgáló abban az értelemben, hogy „minden­ki a másikat vigye előbbre Isten félelmében”. A kötet végén olvasható még dr. Békési Andor teológiai magántanár értő és magvas tanulmánya, melynek címe: „Az Ige és a Szent­lélek”. A tanulmány fejezetei önmaguk helyett beszélnek: „Szentlélek Ige nélkül” — „Ige Szent­lélek nélkül” — „A Szentlélek és az Ige téves azonosítása” — „Amikor a tűz száll alá a Kár­­melen.” Aki ismeri és reálisan érzékeli a gyüleke­zeteinkben és országunkban ható lelki erővona­lakat, az tudja igazán e tanulmány fontosságát és időszerűségét felmérni. A kötet egy Kálvin­­igehirdetéssel zárul. Végezetül hadd említsük meg Szabó László könyvének nagy erényét: nyelvezetét és stílusát. A szerzőnek külön karizmája van arra, hogy mély teológiai igazságokról, elvontnak tartott tanokról olyan egyszerűen és olvasmányosan írjon, hogy gyülekezeti tagjaink is megérthes­sék. Ezért könyvét mindenkinek melegen ajánl­juk az írónak, szerkesztőnek és kiadónak pedig hálásan köszönjük. (Tápiószele) Sipos Ete Álmos sääs PANORÁMA «ää Magyar mondák rajzfilmen Magyar történelmi mondák megfilme­sítését kezdték meg Kecskeméten, a Pan­nónia Filmstúdióban. A 13 részes — tíz­perces epizódokból álló — színes rajz­filmsorozat egyebek között feldolgozza a honfoglalás-, a Botond-, a Lehel kürtje mondát és Mátyás királlyá választásának történetét is. A Magyar Televízió ifjúsági főszerkesztőségének megrendelésére ké­szülő produkció főrendezője, Jankovics Marcell jelenleg a képes forgatókönyv ösz­­szeállításán dolgozik. *** John Humpreys walesi lelkész, a Nagy- Britanniai Egyesült Református Egyház és a Magyarországi Református Egyház kö­zötti három évre szóló lelkészi csereszol­gálat keretében — egyházának képviseleté­ben elsőként — egy évvel ezelőtt érkezett Magyarországra. Jelentős szolgálatot lát el Magyarországon: a Dunamelléki Egy­házkerület Püspöki Hivatalában angol lek­tori munkát végez, aktívan részt vesz a budapesti Kálvin téri gyülekezet életében, s a Teológiai Akadémián angol beszédórá­kat, a kelenföldi gyülekezetben angol nyel­vű bibliaórákat tart. Egy év alatt kiválóan megtanult magyarul, ezért már magyarul is hirdeti az Igét különféle gyülekezetek­ben. *** Szent István halálának 950. évfordulójá­ra — 1988-ban — ismét megnyitja kapuit a látogatók előtt az általa alapított pécs­­váradi bencés apátság épülete. Első kirá­lyunk emlékét a terület legmagasabb pont­ján felállított bronzszobor hirdeti. A re­konstrukció befejezése után az ország egyik legértékesebb műemléki együttese — a me­cseki Zengő-hegy lábánál — művelődési és turisztikai centrum lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom