Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)

1986-02-01 / 1. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA A holnap egyik reménysége Szép Józsika hétéves kisfiú, aki az ő korának megfelelően anyanyelvi szinten, tehát minden akcentus nélkül három nyel­ven beszél: magyarul, angolul, franciául. Immáron három éve apátián félárva, aki az ő szeretett anyukájával, Franciskával együtt a leghűségesebb dolgozója a montre­ali első magyar református egyháznak. Józsika kicsi életében benne van az egész magyar sors. A jugoszláviai Zentán született. így lett az ő hivatalos neve SEP. Lemaradt a zé és lemaradt az ékezet. Pöt­tömnyi fiú volt, amikor édesanyjával együtt Montrealba érkezett. Istenem, hogy várta őket az akkor még élő édesapa! A repülőgép órákat késett, de ő már kora délután felöltözött esküvői ruhájába, hogy úgy várja feleségét és kisfiát, mintegy hit­vesi hűsége és szeretete jeléül. Két év múlva már halott volt, elvitte huszonhét évesen a szörnyű rák. Itt maradt a felesége és kisfia. Az édes­apa egyházfink volt, neki volt szerződése és annak értelmében itt laktak az egyházi épület földszintjén, a “hivatali lakásban”. Mi lesz most velük? Ezt kérdezték a szülők­­nagyszülők Jugoszláviában, ezt kérdezte a szegény asszony és sokan mások. Én pedig csak vártam arra, hogyan vizsgázik keresz­­tyénségből és igazi magyar református ma­gatartásból a gyülekezet. Mert ezekben minden gyülekezetnek fejlődnie és nőnie kell. Hát fényesen vizsgázott! Senki sem jár­­tatta a száját, hogyan fog ilyen törékeny 3SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS A KANADAI HIMNUSZ Ó Kanada, honunk s szülőhazánk, Honszeretet és hűség fűz hozzád. Büszke szívvel látjuk, mint ragyog Szabad Észak csillagod. Vártán állunk mind, ó Kanada, Dicső, szabad honunk! Ó Kanada, néped így kiált; Mind vártán állunk s védünk Szent hazánk. Ó Kanada, megvédünk szent hazánk. Ó Ég Ura, hallgasd meg hő imánk! Vedd szerető gondodba Kanadát! Benned, Istenünk, engedd meglelnünk Tetteinknek jutalmát. S amíg várjuk azt a szebb napot, Óvjuk meg e szép hazát! Ó Kanada, néped kiált... Fordította: Fr. Hámor József Edmonton, Kanada 3SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS asszonyka megbirkózni a rengeteg hóval, a hatalmas épülettel és nyáron a hatalmas terület rendben tartásával. Valahogy Isten megtanította a gyülekezet egész tagságát arra, hogy ezt a két életet Isten elénk tette le, hogy gyülekezetünk vizsgázzon abból, amit énekünk így fejez ki: “Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek?” így aztán Franciska és Józsika elválaszt­hatatlan ékessége és öröme lett a gyüleke­zetnek. Talán sohasem volt szebb egyhá­zunk portája, mint most, mert mindenki igyekezett és igyekszik segíteni. De nem is kell, mert anya és fia mindent gyönyörűen megoldanak. Józsika édesanyjától tanulta drága anya­nyelvűnket. A televízióból és az én gyer­mekeimtől pedig tökéletesen megtanult an­golul is. Az itteni törvények szerint csak francia iskolába mehetett és ott már olyan Csöndes megemlékezéssel köszöntötték a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen az elődintézmény, a Selmecbányái Berg­­schule megalapításának 250. évfordlóját. 1735-ben hozta létre a bécsi udvari kamara azt a bányászati-kohászati iskolát, amelynek működése révén a magyar köz­oktatás egy európai színvonalú intézmény­nyel dicsekedhetett. Régi képzési hagyomá­nyok okán döntöttek úgy, hogy ennek az iskolának a magyarországi bányászat egyik központjába, Selmecbányára kell te­lepülnie. itt kell kiképezni a kincstári bá­nyászat és kohászat veztő műszaki szak­embereit. A Bergschuléban két év volt a tanulmá­nyi idő. A leendő mérnökök Magyarorszá­gon először itt tanulhattak természettudo­mányt, matematikát, fizikát, ásványtant, földtant és kémiát. Az első évben a hallga­tók általános mérnöki képzést kaptak, a másodikban pedig a választott szakterület­tel ismerkedtek meg, amely többek között bányaművelés, bányamérés, ércelőkészí­tés, kohászat-kémlészet vagy pénzverés­­aranyvallatás lehetett. Mária Terézia döntése nyomán a selme­­ci iskolát három évfolyamos Bányászati- Kohászati Akadémiává szervezték át. 1770-ben — ugyancsak a királynő döntése nyomán — megszüntették a szakosítást, s egységesen kiképzett bánya-, kohó- és pénzverő mérnökök kerültek ki az Aka­démiáról. A hallgatók most már ásvány­tanból, gépészetből és építészetből is ala­pos ismereteket szerezhettek. A selmeci iskola híre, bátran állíthatjuk, szépen megtanult franciául, hogy akár Pá­rizsban is születhetett volna. Józsika nemcsak kiváló diák a francia iskolában, de remek baseball játékos is, szereti a könyveket, tagja a tánccsoport­nak, legjobb növendéke az egyházi vasár­­nai iskolának, kiscserkész: gyönyörűen sza­val, énekel, táncol és szerepel. Született Zentán, Jugoszláviában montreali francia iskola első osztályos nö­vendéke, és mégis: hétéves korában, öz­vegy édesanyjával egyetemben, hűsége­sebb munkása a magyar közösségnek, mint némely magyar származású egyetemi tanár vagy ragyogó nyugati karriert be­futott olyan honfitársunk, akik közönyö­sen, távolról és gúnyosan figyelik azt, amit próbálunk tenni, néppel a népért. Viszont Józsika az ígéret, a nyugati ma­gyarság holnapja és jövője. Az ő ragyogó és mosolygó barna szemei tükrözik vissza legszebben a holnap reménységét. elterjedt az egész akkori világon. A Selmec melletti Szklenón alapították 1786-ban a világ első nemzetközi műszaki egyesületét, a Bányász-Kohász Társaságot, amelyben 13 európai ország, valamint Mexikó, Ko­lumbia képviseltette magát. Az egyik ké­miai elemet, a tellurt is a Bergschule két tanárának, Müller Ferencnek és Rupp­­recht Antalnak szakmai vitája nyomán fe­dezték föl. A tellur mindmáig az egyetlen olyan kémiai elem, amelyet Magyarorszá­gon fedeztek föl. Mindezek alapján nem meglepő, hogy az 1794-ben megszervezett francia műszaki felsőoktatás is egyik min­tájául a Selmecbányái modellt tekintette. Itt ugyanis a hallgató nemcsak demonstrá­ciót láthatott, hanem a laboratóriumok­ban maga is elvégezhette a megfelelő kí­sérleteket. Az intézmény egyik karaként 1808-ban megszervezték az erdészeti iskolát, amely 1846-ban főiskolai rangra emelkedett. Ek­kortól a bányász-kohász képzés négyéves, az Erdészeti Akadémia hároméves főis­kola. 1867-ben a Selmecbányái Akadémia magyar állami tanintézmény lett, ahol kiváló tanárok nyelvújító tevékenységének eredményeként néhány évtized alatt meg­született a magyar műszaki szaknyelv is. Az ősi alma mater 1919-ben Sopronba, majd 1949-ben Miskolcra települt. Joggal elmondható tehát, hogy a Nehézipari Mű­szaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Kara a maga negyedszázados hagyomá­nyával a világ legrégibbi folyamatosan mű­ködő műszaki felsőoktatási intézménye. Hazai Tudósítások (Montreal) Dr. Komjáthy Aladár 250 ÉVES JUBILEUM

Next

/
Oldalképek
Tartalom