Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-10-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK lapja A Rákóczi-szabadságharc katonai csődje az utolsó években részben (a külpolitikai helyzet előnytelen változásán kívül) azzal magyarázható, hogy a magyar földesurak — Rákóczi rendeletéi ellenére — sem hagyták jobbágyaikat katonának menni, s másrészt a szegény nép nem látva helyzetének gyökeresebb javulását, s ellenkezőleg, az évről-évre megújult hadműveletektől elpusztítva, maga sem volt hajlandó többet fegyvert fogni. Az ónodi országgyűlés: szakítás a Habsburg-házzal 1707. június 14-én az ónodi országgyűlésen kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, személy szerint József császárt nem ismerték el magyar királynak. Elhatározták, hogy az új országgyűlésen új nemzeti királyt választanak. Rákóczi önzetlenül ugyanis nem akar király lenni, az országgyűlés után is a bajor választófejedelem magyar trónjelöltsége mellett kardoskodik. Ebben is irányt mutatott Rákóczi, aki világosan látta, hogy a Habsburgok célja az összbirodalom, amelynek érdekében mindent megtesznek a magyarság elnémetesítése érdekében. Akkor is, amikor látja, hogy a szabadságharc ügye elbukott, — minden pontban inkább enged, de erdélyi fejedelmi rangjáról nem mond le. Ebben a kérdésben a nagy erdélyi fejedelmek nyomdokain jár, akik feliserték az önálló, fejedelmi Erdély hivatását: fenntartani legalább e kis hazában a magyar önálló államiságot, ahonnan majd elindulhat az egész önálló, a Habsburgtól független Magyarország visszaállítása. Rákóczi a számkivetésben Itt, a számkivetésben mutatkozott meg Rákóczi hatalmas nagysága, — örök példája minden idők magyar emigrációja számára. Rákóczi nem fogadta el a szatmári béke feltételeit, — különösen nem volt hajlandó lemondani erdélyi fejedelemségéről a már fent kifejtett okok miatt. Az osztrák császári kormány a hosszú emigrációs évek alatt ígérhetett fűt-fát (birtokai visszaadását), soha egy pillanatig sem gondolt hazatérésre. — Ezzel adott példát nekünk, XX. századbeli magyar emigránsoknak. Zsigmond András (Vezetők Lapja) SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS-Debreceni kántus — A világhírű debreceni kántus 1986. március 20. és április 10. között számos hangversenyt ad az Egyesült Államokban és Kanadában. Bővebb információt a volt püspökünktől, Dr. Bütösi Jánostól kérjünk a (203) 368-3658 telefonszámon. sssssssssssssssssssssssssss Református Világtalálkozó gondolata 1985. március 11-én Washingtonban az Amerikai Magyar Református Egyesület tisztikara, elnöksége és népe elé szóban és írásban tisztelettel javaslatot teijesztettem: hívja össze az egész világ magyar reformátusságának találkozóját. A lelkész egyesület közgyűlési meghívójához Csordás Gábor elnök öt sort mellékelt, hogy legyek hivatalosan felkért hozzászóló a Magyar Református Ökumené című előadáshoz. Mivel nem tudtam, miről van szó, felhívtam Csordás Gábort, aki elmondta, hogy a márcis 11-én elhangzott javaslatomra gondolt. Ez tehát az előzmény... A javaslat gondolatát pontosan három éve hordozom szívemben. 1982 szeptemberében történt— a ligonieri napokon —. Magyarországi vendégként jelen volt Csoóri Sándor író, akit Illyés Gyula halála óta a történelmi magyar szellem és öntudat legkiválóbb képviselőjének tekintenek — és akivel pár nappal előbb Ohioban egy hétig együtt voltam egy konferencián. Végig vittem őt a Bethlen Otthon épületén, megmutattam neki a képeket, a zászlókat, a kelyheket — a múlt ereklyéit. Kossuth Lajos imáját mondja a kápolnai csatatéren, az aradi tizenhárom vértanú emlékműve, a zászlók, ahány annyiféle: koronás-angyalos címerrel, turul-madaras címerrel, Kossuth-címerrel. De minden képnek, zászlónak, ereklyének egy a mondanivalája. A közel egy század óta, különböző időpontokban, földönfutóként kitántorgott, annyi sok nyomorúságon átment nép magyarságához való hűségéről beszél mind. Csoóri Sándor úgy megindult, hogy elcsuklott a hangja és jó ideig szólni sem tudott... Másnap délelőtt az istentiszteleten Komjáthy Aladár montreali lelkész végezte az úrvacsorái ágendát. Debrecen reformátorának, Méliusz Juhász Péternek az idejére visszanyúló — és Bethlen Gábor papja, Milotai Nyilas István által az erdélyi fejedelemnek ajánlott ágenda alapján. És a két nap élménye alapján akkor lett igazán világos előttem, hogy Ligonier mit is jelent: az időben és térben egyetemes magyar nemzeti öntudat, és az időben és térben egyetemes magyar református hit szimbóluma és képviselője. Időben: mert hitével a mohácsi vész utáni korra nyúlik vissza, amikor megkezdődött a magyarságnak — a népnek és földjének — széthullása, és tart a mai napig. És térbelileg: mert személyében vagy ősei által jelen van minden terület, ahol történelmileg valaha is magyar élt. A magyarságot a mohácsi vész óta nem fizikai ereje és területi egysége tartotta meg, hanem nemzeti öntudata és hite. Jó idő óta ezt is veszély fenyegeti. Ezért ma a legnagyobb feladat: ennek az egyetemes lelki-szellemi öntudatnak az erősítése. És ma egyetlen hely van a világon, amely ennek az időben és térben átfogó lelki-szellemi egységnek a szimbóluma: a ligonieri domboldal szerény kis fatemploma. Semmi illúzióm nincs afelől, hogy milyen óriási vállalkozás, amit javasolok, és tudom: könnyebb egy-egy fölényes mosollyal és kézlegyintéssel hiú ábrándként elintézni. De azzal is tisztában vagyok, hogy őszinte szándékkal — közös akarással, meg lehet és itt az utolsó alkalom, amikor még meg lehet valósítani.... Az idő sürget. A kisebbségi magyarságot morzsolja, porlasztja a hatalom, az idő, a mai életfora. Lelkét-hitét-öntudatát kell erősíteni, hogy megmaradjon. És ritkulnak soraink, hullanak prófétáink... Ezért tisztelettel javaslom lelki-szellemi egysége-öntudata erősítésére a magyar reformátusok világtalálkozójának összehi-V^S^1' Hőgye Mihály PÉLDÁZATOK Vannak a Szentírásnak nehéz teológiai részei, amelyeket csak alázatosan megközelíteni lehet, vagy egyszerűen lefaragni és “elmagyarázni”. (Bultman és iskolája.) Azonban Jézus, a Mester-Tanító, úgy is szólították “Rabbi”, világosan, példázatokban tanított. Jó magot vetett földjébe az ember, de éjjel jött az ellensége s konkolyt hintett a tiszta búza közé. Nőtt a vetés a szolgák ki akarták szaggatni a konkolyt, de a gazda józanul intette őket, hogy az aratásig nem szabad, mert szaggatás közben a tiszta búzán is kár esik (Máté 12:24—30). Isten országa ismét olyan, mint a húzó-háló, melybe belekerül jó és rossz hal. De itt már a halászok a rossz, talán satnya, kis, fejletlen halakat visszadobálták a vízbe, de már csak akkor, amikor partra értek. Mind a két példázat szál a büszke, válogatós farizeusokhoz és ami világunkban a kényeskedő, válogató “jó” egyháztagokhoz. Az ítélgetés, az elválasztás nem a mi dolgunk, majd azt elvégzi az aratás ura, vagy a munkások, halászok, amikor parthoz érünk. A Magvető kiment vetni. S bizony sok jó mag az útfélre, kövicses talajra, tövisek közé esett. S ezekből nem nőtt vetés. De a jó földbe vetett mag 100, 60 és 30 annyit termett. Volt és van termés a lelki vetés világában is. Isten országa rendje, a természet törvénye biztosítja azt. Törpe lelki tanítványok, kételkedő egyháztagok ne aggodalmaskodjunk... A mi felelősségünk az, hogy jó talaj legyen a “szívértelmünk”. Amint templomba jövünk az Igét hallgatni, vagy otthon kezünkbe vesszük a Bibliát, készítgessük imádsággal, elmélkedéssel, önfegyelemmel, cselekvő hittel, növekvő engedelmességgel szívértelmünk talaját, hogy mi is bő termést hozzunk (Márk 4:3—8). Paíl Gyula I
