Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-10-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 10 — REFORMÁTUSOK LAPJA II. RÁKÓCZI FERENC Kétszázötven évvel ezelőtt, 1735 Nagypéntekén halt meg II. Rákóczi Ferenc. Az évforduló alkalmával — méltán — lehetne az idei évet Rákóczi évnek nevezni. Mert nincs talán a magyar történelemben még egy olyan közéleti személy, akinek élete, életműve hívebben példázná a magyar sorskérdések leglényegesebbjét: “Mi a magyar?” — mint II. Rákóczi Ferenc. E kérdéskomplexumon belül is — minket, 20. századi magyar emigránsokat — a legjobban izgató kérdés: “Megmaradhatunk-e magyarnak a számkivetésben — és hogyan?” Kísérjük végig a Nagy Fejedelem életét és keressük, hogyan ad feleletet e kérdésekre szóban, tettben és főleg életében? II. Rákóczi Ferenc ifjúsága Pestalozzi, — minden idők legnagyobb pedagógusa — állapította meg: “Az ember egyénisége, jelleme 70 százalékban az 5—12 év közötti években alakul ki.” — Ez a megállapítás igazsága fényesen igazolódik be Rákóczi életében. Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc fiát hiába akarta a bécsi kamarilla elnémetesíteni, — gyermekkori élményei: nevelőapjának, Thököly Imrének kuruc szabadságharca, Munkács várának hároméves ostroma, de főleg édesanyjának Zrínyi Ilonának izzó magyar hazafisága, — megtartották magyarnak. Legszívetmelegítőbb epizód életében: az ifjú Rákóczi hazatér magyarországi birtokaira, amikor a császári udvar úgy látja, hogy “neveltetése” tökéletesen sikerült. Alig tud magyarul, idegennek érzi a hazai környezetet, s ekkor kitör a “hegyaljai felkelés” és a kurucok az ő vezérsége alá akarják adni magukat. Rákóczi Bécsbe szökik előlük, — mert fél, hogy elveszti a császár bizalmát. Mikor ez sem elég: hajlandó magyar birtokait birodalmiakkal elcserélni, csakhogy megszabaduljon ősei és saját gyermekkori múltjától. — De a gyermekkori emlékek minden meggondolásoknál erősebbek: a kivégzett Zrínyi Péter unokája, Munkács hős védőjének, Zrínyi Ilonának és a Habsburgok ellen lázadó I. Rákóczi Ferencnek fia, — amikor újra hazamegy, szíve az elégedetlenkedő magyar főurak, főleg gróf Bercsényi Miklós felé húzza. A hazatérés Pedig az élet mindazt kínálta számára, ami elvonhatta volna a magyarságtól, — miután Munkács várát feladta Zrínyi Ilona: német szellemű nevelés, adinasztia iránti teljes lojalitás, — majd a bécsi udvari élet szórakozásai, végül német feleség. Mire — nagykorusítása után — átveszi magyarország birtokait, már úgy látszik nyelvében és gondolkozásában német. Eleinte hiába próbálják Bercsényi és társai felébreszteni Rákócziban a magyart, ellenáll, talán félelemből, talán idegenkedésből. Aztán jön a mindent — neveltetést, idegenkedést — elsöprő élmény: tanúja a császári katonaság önkényének, amely porig alázza a magyart, urat és parasztot egyaránt. Büszke magyar vére, a gyermekkori emlékek felelevenednek és hallgat nemzete hívó szavára, amely benne látja egyedüli természetes vezérét. A lázadók élére áll. A politikus Első dolga szövetségesek után nézni, mert tudja azt, hogy a török háborúkban elvérzett magyarság egymagában gyenge a Habsburg-világuralom ellen. Franciaország királyához, XIV. Lajoshoz fordul segítségért. A levelet Longueval, császári kapitányra bízza, aki lelkes forradalmárnak mutatkozott. Valójában a bécsi kamarilla besúgója volt, aki sietett a levelet megbízóinak átadni. A császári kormán gyorsan intézkedik: 1701 áprilisában lefogják Rákóczit és a bécsújhelyi várba záratják, hol kivégzett nagyatyja (Zrínyi Péter) árnyával társaloghat a börtöncellában. Felesége azonban kitart mellette: Lehmann kapitány, az őrség parancsnoka segítségével megszökteti férjét. Rákóczi lengyel földre menekül Bercsényihez, aki a Longueval árulása után ide menekült. A szabadságharcot a magyar nép robbantja ki Rákóczi eddigi lépései alig voltak többek egy elégedetlenkedő főúr kísérleteinél, hogy a Habsburg császárt engedményekre bírja. XIV. Lajos is csak 1703-ban ad először komolyabb anyagi segítséget, amikora Rákóczi szabadságharc már kibontakozott. A széles néptömegek testi és lelki nyomora, a német elnyomatás voltak a Rákóczi szabadságharc kitörésének igazi okai. Halhatatlan érdeme a Nagy Fejedelemnek, hogy megértette a nép szavát, hallgatott hívó szavára, és — a magyar történelemben először — egy főrangú úr állt a magyar nemzet szabadságharcának élére, hogy kivívja a nép jogait. A nép vezére Érdemes belemélyedni a Rákóczi-felkelés kezdeti fázisának hajtóerőinek vizsgálatába. Rákóczi és Bercsényi teljes elhagyatottságban élnek Lengyelországban, mint menekültek. Egy pár lengyel barátjuk áll mellettük, de komoly katonai, pénzügyi segély sehol. XIV. Lajos francia király hallgat, az elégedetlenkedő otthoni magyar urak lapulnak. És ekkor érkezik a hír Magyarországról: kitört a felkelés és az élen a tarjai jobbágy, Esze Tamás, Pap Mihály, Major János és Kis Albert áll. Nem a főurak, mégcsak nem is a köznemesek lázadnak, hanem a hajdúk, a fejedelem munkácsi uradalmának magyar és rutén jobbágyai. És Rákóczi megérti, meghallja a nép szavát: kiadja 1703. május 12-én Brezán várából, Lemberg mellől világtörténeti jelentőségű első kiáltványát, amelyben az egész magyar nemzet; az “egyházi és világi, nemes és nemtelen igaz magyarok” nevében tiltakozik a császári elnyomás ellen és “Cum Deo pro patria et libertate” feliratos zászlókat küld Esze Tamáséknak (mert akkor még nem volt se katona, se fegyver, se pénz, amit küldhetett volna). A magyar történelem fordulópontja volt ez az esemény, az első eset, hogy egy magyar főúr a szegény, elnyomott népben látta meg az igazi szövetségest, akinek segítségével kivívhatja az egész magyar nemzet szabadságát. Milyen kár, hogy ez az egész magyar népet átfogó gondolat nem valósult meg tisztán se a Rákóczi, se 145 évvel később a Kossuth-szabadságharcban sem. Sem Rákóczi, sem Kossuth nem tudták megvalósítani a gyakorlatban, amit zseniális megérzéssel megsejtettek: csak az egész magyar nemzet egységes szabadságharca tudja lerázni az osztrák igát. — Rákóczit a főnemesség, Kossuthot az idő rövidsége akadályozza meg, hogy szabadságharcuk az egész nemzet felszabadító harcává váljon. (Az első szabadságharcunk 1956-ban volt, mely az egész nemzetet átfogta!) A szabadságharc kezdete És Rákóczi legyőzve — magában és környezetében — minden előítéletet belép a vereckei hágón Magyarország földjére és szabadságot hirdet annak minden lakójának. Nem riad vissza, amikor itt csak hű jobbágyai és azok vezetői várják. Kibontja a zászlót — és a nép osztatlan lelkesedéssel tolul a szabadságot hirdető és ígérő jelvények alá. Világosan látta, hogy csak a paraszti tömegekkel képtelen legyőzni a császári hadsereget. De később is, amikor a felkeléshez a nemesi vármegyék és a rendek is csatlakoztak, — akkor is jobbágyfelszabadítással, adóelengedéssel próbál a parasztság során segíteni, legalább azokon, akik fegyvert fogtak. Nem rajta múlt, hogy — e téren — nem tudta megvalósítani elgondolásait. A korszellem — a nemesi Magyarország — még nem volt eléggé érett erre.