Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-10-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD Founded in 1900 A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja Vol. 85, No. 5., 1985. October 85. évf., 5. szám, 1985. október A magyar református ökumené Történelmileg a Magyar Református Egyház a magyar néppel mindig sorsközösségben próbált élni. A török idők kegyetlen elnyomása és a csőd bement középkori egyház szomorú állapota elősegítették a reformáció futótűzként való terjedését a XVI. századi Kárpát-medencében. A kálvini reformáció lelki, nemzeti megújulást hozott akkor a magyarságnak éppen úgy, mint a lutheri hatás a német népnek. A kálvinista hit magyar vallássá vált, mert évszázadokon át bátran imádkozott és ha kellett, kiállt a nemzet szabadság törekvései mellett. A kálvinista egyház átvette az Ó-testamentumi historiografát, amelyben Isten a kiválaszott nép történelmi eseményein keresztül folyamatosan kijelentette magát. Ennek alapján egyházunk a magyar nép történelmi sorsfordulóit úgy interpretálta, mint a Történelem Urának népét figyelmeztető és megújítani óhajtó jeleit, amiket az egyház a Verbum Dei hirdetésén keresztül a választott népnek hűségesen és tisztán tovább ad. Ha a nép eltévelyeg Isten Igéjétől, akkor figyelmeztető események, jelek érik, amelyek megtérésre hívnak. Ha a nép megtér, akkor helyre áll a kegyelmi, szövetségi kapcsolat. Az egyház szerepe ebben az, hogy felismeije a jeleket és katalízisként álljon Isten és a népe között. Ez a theológiai szerepvállalás ma is meg van. Például a Magyarországi Református Egyház a Bereczky Albert keskeny útjára építő szolgáló teológiáját a marxista államban is történelmi, főleg a második világháború eseményeinek bizonyos szempontú teológiai magyarázatára építi. Biztosan vannak itt olyanok, akik nem értenek egyet Bereczky Albert és tanítványainak történelmi-teológiai konklúzióival, de azzal bizonyára mindenki egyetért, hogy Isten a történelem szuverén Ura, a mi népünk történelmi eseményein keresztül is szól hozzánk. Ez azt jelenti, hogy akárcsak az egyéni életünk, úgy a közösségi életünk is Isten építő és ítélő kegyelme alatt van. Az egyház állandó prófétai kötelessége magában foglalja azt, hogy az építő és ítélő jelekből tanuljon és azokra szóban és tettben biblikus választ keressen. Ennek elfogadásával elmondhatjuk, hogy a huszadik században, annak eseményeiben Isten nagyon sokat akar mondani népünknek. A zsidó nemzethez hasonlóan megjelent a “bolygó magyar” képe a világ színpadán, ahol a magyar diaszpóra robbanásszerűen megnőtt. A földnek savai lettünk, mivel a Református Egyház sorsközösséget vállalt a néppel, utána ment a világ négy tájára. így vált ebben az évszázadban egyházunk világegyházzá, tulajdonképpen azzá, amivé Krisztus egyházát eredetileg formálta. Igaz, hogy ez a világegyház jobban hasonlít a mostani időkben Jézus nagypénteki megtöretett testére, mint a feltámadott Krisztus húsvéti győzelmére. Nagy távolságokban, politikai, gazdasági és nyelvi kultúrális elválasztó határok között élünk. Pedig közös lelki anyától származva olyan érzelmi, teológiai szálak fűznek egymáshoz, amik legalább egymás számontartására hívnak. Az egymás számontartása és segítése a Galata Levél 6:2,10 nagy parancsa alapján: (Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét; A jótéteményekben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünknek cselédjeivel.) nézzük meg, hogy hol vannak a lelki, etnikai testvéreink. Ha földrajzilag nézzük a Magyar Református Egyházat, akkor három nagy tömböt különböztethetünk meg, nagyságrendben: I. Az anyaországi református egyházat; II. A politikai határrendezések miatt az öt szomszédos államban élőket, akik ma Ausztria kivételével Magyarországhoz hasonlóan marxista környezetben élnek és szolgálnak. Itt is nagyságrendet követve: 1. Romániai Református Egyház 2. Szlovákiai Református Egyház 3. Jugoszláviai reformátusok 4. Kárpátaljai Egyház 5. Ausztraiai, burgenlandi magyar reformátusok. Ezekre a református magyar tömegekre az jellemző, hogy szervezett püspökségek, esperességek alatt élnek, azon a helyen, ahol a reformáció alatt kialakultak, megőrizvén a történelmi és földrajzi kontinuitást. III. A harmadik nagy csoport az elvándorolt reformátusok csoportja. Komjáthy Aladár szavaival a “kitántorgott egyház”. Ezek Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában élnek. Ezek közé tartozunk mi is, az USA-ban élő magyar hátterű reformátusok. Ez a mai történelmi adottság. Mit mondhat ezzel a Történelem Ura a szétszórtságban élő népnek? Ennek a kérdésnek a teológiai válasza a Magyar Református Ökumené hatáskörébe tartozik. Az ökumené szó, egy eléggé túlhasznált, kissé lejáratott fogalom, a lakott földet jelenti, pontosabban azt, hogy a föld lakói azt keressék, ami összeköti őket és nem azt, ami szétválasztja. Ökumeniai mozgalom egy teológiai válasz az Isten felhívására, hogy népei és egyházai ezt az egységet keressék, ahol a cél nem az egyformaság, hanem a hasonlóság. (U nity and not U niformity). Ez a hasonlóság a keresztyének esetében a krisztusképűség, amely erősebbnek kell, hogy legyen minden más szétválasztó erőnél. Ez a magyar református ökumenében azt kell, hogy jelentse, hogy Krisztusban a közös gyökérből, teológián, történelmen felnőtt lelki gyermekekben, esetleges széthúzó politikai és egyéb vélemények és állásfoglalásokon túl a lelki kapocs megmaradt, ami felelősségvállalásra, sorsközösségre és egymást imádságban és szolgálatban való hordozásra indít. Az ökumené a mi esetünkben is arra tanít, hogy magunk és egymás sorsán keresztül a Történelem Ura tanít, kinyilatkoztatja magát és nemcsak teológiai kérdéseket, de megoldásokat is hoz elénk. Sajnos a múltban, de még a jelenben is a megosztó politikai vélemények gyakran semlegesítették a közös teológiai szálakat. A politikai különbözőség nagyobb választófalnak bizonyult, mint a teológiai egyesség nyitott ajtaja. Ez egyik fő oka annak, hogy világméretű magyar ökumené mindezideig nem valósulhatott meg. De ez a megosztottság nemcsak a marxista államokban élők és a nyugati magyar reformátusok között demonstrálható, de igaz ez itt is, még egymás között is. Izzó, mélygyökerű poliREFORMÁTUSOK LAPJA Alapitva 1900 ban
