Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)

1985-04-01 / 2. szám

CALVIN SYNOD HERALD Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 85, No. 2., 1985. April REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 85. évf., 2. szám, 1985. április Mit jelképez? Köztudomású, hogy a Magyarországi Refor­mátus Egyháznak szép és “beszédes" címere van, amelyben több jelképes ábrázolás látható. A címerek használata a keresztes háborúk idejébe nyúlik vissza, amikor a különböző nem­zetek, illetve "hadak" zászlóin levő címerek a kölcsönös összetartozás felismerését segítették elő. A címereknek ez a szerepe csökkent ugyan, de bizonyos mértékig a mai napig fennáll. Aki egyházunk címerét "belülről"szemléli, az meg­érzi, hogy a címer egyházunk tagjainak egy közösségbe tartozásáról “beszél", s utal egyhá­zunknak az "Una sanda Ecclesia"-hoz (az egy, szent Egyházhoz) való elszakíthatatlan odatar­­tozására is. A címerpajzs fölött a Nap sugaraitól körül­ragyogott emberfej látható, közelebbről egy fér­fifej, mert a címereken és a jelképes ábrázoláso­kon a Napot évezredek óta férfifejjel, a Holdat női-fejjel rajzolták meg. Egyházunk címerében elsősorban az Atya Istent (vö. 84. zsoltár 12. verse: "Nap és pajzs az Úr Isten”)jelképezi, más címerekben azonban Jézusra vonatkoztatva is használták, Jézust "naptámadat "-nak nevezve. A címerpajzs fölött a főnix madár képe lát­ható. Ez a természetben nem létező "madár "az ősi egyiptomi minták nyomán sas-alakú volt, bíbor- és aranyszínű toliakkal. A régi közhie­delem szerint 500 évenként fészkén elégeti magát, majd megifjodva támad fel poraiból. (Egyébként a bizánci birodalom jelvénye volt.) A főnix madár egyházunk címerében az egyház folyamatos megújulását, illetve ennek szüksé­gességét és reménységét fejezi ki. Más vallásos címerekben utalásul szolgál Krisztus halálára és feltámadására. Olykor a keresztyén ember ételét és feltámadását is jelképezi, így kőkopor­sókon is előfordul. A címer középső részében látható pálmafa jelentése — tudomásom szerint — egyértelmű­en nem határozható meg. A legvalószínűbb, hogy egyházunk címerében is a győzelmet, közelebbről a bűn és a halál feletti győzelmet, az új életet szimbolizálja, amelyet az előtte látható Bárány vívott ki a hívőnek. Nem zárható ki, hogy a pálma a megszentelödés folyamatában megvalósuló erkölcsi tisztaságot, jézusi lelkűidet is szimbolizálja. A címer központi alakja a bárány, amelyik a Bárány Jézus Krisztust jeleníti meg. Amint tud­juk, Ezsaiás 53:7 versében van szó a bárány megöletésérőI, s a keresztyének ennek a próféci­ának a beteljesedését Jézus Krisztusban, mint az Isten Bárányában (János 1:29) ismerték fel. (Vö. Jelenések 5:6) Nem szabadna azonban megfeledkeznünk arról, hogy a Lukács 10:3 szerint Jézus a tanítványait is jelképesen bárá­nyoknak nevezi. A címerünkben levő bárány a nyitott Biblián (az Ótestamentumon és az Űjtestamentumon) ált, jobb első lábával pedig keresztben végződő zászlórudat tart, amelyen egy latin (római kato­likus) keresztet ábrázoló zászló leng. Jézus Krisztusnak ez az ábrázolása a Kr. u. V. századból már ismert, jelentése pedig annyi, hogy a bűn és a halál feletti győzelmet, s ennek eredményeként az örök életet egyedül Jézus Krisztus halála és feltámadása biztosítja. A Bib­lia címerbeli jelentésének üzenete pedig az, hogy erről a Bárányról sehol máshol nem nyer­hetünk helyes hitbeli ismeretet, csak a Szentlé­lek által Igévé tett teljes Bibliából. Sebestyén János * Hogyan született? A Zsinati Iroda Sajtóosztálya már évek óta felhasználja a Képes Kálvin Kalendárium hát­lapját arra, hogy a Református Sajtóosztály kiadványait reklámozza. A könyveken kívül Igés falitáblák, bibliajelzők, “egyházunk címe­re" és sok más nyomtatvány kapható a Pro­testáns Könyvesboltban. E bő választékból most egyházunk címeréről írunk, pontosabban arról, hogy mióta használja a több mint 400 éves Magyarországi Református Egyház a zász­lós, bárányos, Bibliás, pálmafás, fó'nixes, Na­pos címert? Tessék megkapaszkodni: alig 80 éve! A címer használata Kálvin születésének 400 éves jubileu­mával kapcsolatos, amit 1909. július 7—9, kö­zött Genfben ünnepeltek a világ valamennyi református egyháza képviselőinek részvételé­vel. Az ünnepség egyik eseménye volt a reformá­ció emlékművének alapkőletétele. Aki Genfben járt és látta az emlékművet, az tudja, hogy Kálvin, Béza, Faréi, Knox szobrán kívül a reformáció nagy pártfogóinak sorában ott áll Bocskai István erdélyi fejedelem szobra is. Az emlékművet úgy tervezték, hogy a külön­böző református egy házak címerét és jelmonda­tát is elhelyezik rajta, tehát a genfiek levelet intéztek az akkor még működő Konventhez, hogy küldjék meg a címerrajzot és a jelmonda­tot. A továbbiakat úgy írom le, ahogy — haló poraiban is áldott — professzoromtól, dr. Tóth. Endrétől hallottam: a Konvent nagy zavarba jött, mert kiderült, hogy egyházunknak se hiva­talos címere, se jelmondata nincs. Gyorsan ösz­­szedugták fejüket az “atyák” és megállapodtak abban, hogy Debrecen városa, illetve a debrece­ni református egyház címerét küldik Genfbe, jelmondatul pedig Bethlen Gábor: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rm. 8:31) jelmon­datát választották. Debrecen városának zászlós-bárányos cí­mere az 1300-as évekből ismeretes, de arról nincs tudomásunk, hogy valamelyik királytól kapta volna a címert Debrecen, vagyis ez ősi és nem adományozott címer. 1598-ban a város földesura Rudolf császár lett és ő engedélyezte a címer bővítését: a bárány két nyitott könyvön áll, a pajzs fölött főnix madár legyen, nyakán babérkoszorúval, amint a lángokból újjáéled. 1693-ban Debrecen szabad királyi város lett és címere ismét bővült: a pajzs hátterébe pálmafa került, a főnix fölé pedig egy ragyogó nap rajza. A város címerének mellékalakjai, vagyis akik a címert tartják, két angyal, az egyik lángpallost, a másik keresztet tart a kezében. A város általá­nosan használt címerén az angyalokat nem áb­rázolták, de a református egyház 1750-es évek­ből való pecsétnyomóján az angyalos címert látjuk, ettől eltekintve a város és az eklézsia pecsétnyomója a reformációtól kezdve azonos volt egészen 1974-ig, amikor Debrecen új cí­mert kapott. Eismerés illeti viszont a városi tanácsot, hogy a régi cimert több középületen meghagyta, nem esett bele a képrombolás hibá­jába, hiszen a régi címerekkel Debrecen múltját becsüli meg. Az 1967-es egyházi törvénykönyvünkben nem esik szó címerünkről. Azt kiderítendő, hogy a címert melyik konventi, vagy zsinati határozat és mikor fogadta el hivatalos címer­ként, át kellene magunkat rágni a töméntelen szabályzat, rendelet kásahegyén. Lehet, hogy pontos adatra bukkannánk, de ez a tényen nem változtat, hogy ti. a címerünk — Debrecen vá­ros címeréhez hasonlóan — nem adományo­zott, hanem “ősi”, bár nem túl régi jelvény. (Debrecen) Dr. Takács Béla A címerünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom