Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 12 — REFORMÁTUSOK LAPJA DR. KOMJÁTHY Á n ,, f r 1 '1 u aladár: A Tejovinátus egyház szolgálata az amerikai magyarság megmaradásában Az amerikai magyarság történetében a templomnak, illetve az egyháznak központijelentősége van. Tételként megfogalmazható az, hogy csak azokban a városokban, illetve ipartelepeken volt és van folyamatos magyar közösségi élet, ahol volt és van magyar egyház. Ez még jobban és pontosabban is megfogalmazható, ahol főként a világiak, azaz népi kezdeményezésből megalakult a református egyház. Az első egyházak megszületésénél döntő szerepet játszik maga az amerikai magyar református nép. Az első világháborúig alig 15 százalékuk polgárosodott meg Amerikában, s a háztulajdonosok száma alul volt a tíz százalékon, 90 százalékban burdosházakban laktak és mégis egyházalapításra és templomépítésre törekedtek. Az igazság az, hogy Pittsburghban, Clevelandban, Trentonban, South Norwalkon, Bridgeporton és Youngstownban kimutatható az, hogy a 86%-ban abaúji, zempléni, ungi és borsodi parasztból lett gyári munkás nép tette meg az első lépéseket az egyház megalapítására. Előbb volt egyházuk és templomuk, mint saját házuk! Puskás Julianna nagybecsű munkájának a statisztikáiból is nyilvánvalóvá lesz az, hogy nem volt Amerikában olyan magyar település, ahol a magyarság száma elérte az ezret, kisebb helyeken gyakorta csak ötszázat, ahol ne lett volna és ne lenne magyar református egyház. Ugyancsak tényként állapítható meg az, hogy minden városban, Magyar-Amerikában pár évvel megelőzte a református egyház megszervezése és a templom felépítése a római katolikus magyar egyházközségét. Pedig a magyar nemzetiségű bevándorlóknak csak 25%-a volt református. Minden évtizedben, ma is, több református egyház volt Magyar-Amerikában, mint római katolikus. Puskás Julianna könyvében megtalálhatjuk a legrégibb amerikai-magyar betegsegélyző, a Verhovay Egyesület helyi osztályainak felsorolását, hozzávetőleges taglétszámukkal és alapítási évükkel. Nem véletlen az, hogy minden olyan magyar településen, ahol a Verhovay tagsága meghaladta az ötvenet, ott már volt református egyház és annak alapítása megelőzte a helyi Verhovay osztály megszervezését! Két kivétel is csak a szabályt bizonyítja: Granite City Illinois és egy osztály Washington államban. Ott azonban már régen megszűnt a magyar közösségi életnek a legkisebb jele is. Amikor 1896-ban megalakult az első amerikai magyar református egyházmegye, már hét államban voltak rendszeresen istentiszteleti központok, és az amerikai magyar református élet igazi pionérjának Ferenczy Ferenc pittsburghi lelkipásztornak az akkor meglátott elgondolása szerint: Bridgeport, New York, Trenton, Pittsburgh, Cleveland, Chicago központokból kell végbemennie az egyház missziói munkájának. Ez még tulajdonképpen ma is érvényes! Ugyanakkor egész Magyar-Amerikában még csak egy római katolikus plébános van, aki anyanyelvében is magyar, Bő hm Károly Cleveland ban. Az egyházak döntő jelentőségű szolgálata így is megfogalmazható: Egyszerre tudták szolgálni népük egyenletes amerikanizálódásának kollektív útját és ugyanakkor biztosították a kontinuitást is, azaz a magyarság megőrzésének letéteményesei voltak és maradtak mind a mai napig. Összehasonlításként nézzük meg az amerikai magyarság egyéb intézményeit. Először vegyük az amerikai magyar sajtót, amelyiknek óriási szolgálata volt, de csak az első nemzedék életében, és abban is folyamatosan csökkenő jelleggel. Másik jellegzetes amerikai magyar intézmény volt a több ezerre menő kis helyi betegsegélyző egyesület, majd pedig az integrálódott országos egyletek szerepe. A kis, helyi jellegű egyletek felszívódtak az országos egyesületekbe és azoknak a magyarjellege hovatovább megszűnt és megszűnőben van. így maradt meg az egyház és ez egyformán érvényes egész Észak-Amerikára. Számításom szerint az Egyesült Államokban nyolcvannyolc magyar református egyház van, amelyik jellegében magyar, és negyvenhárom római katolikus. Kanadában huszonhat református magyar gyülekezet és tizennégy római katolikus plébánia. A közel száz éves, szervezett amerikai magyarság történetének vizsgálatánál nem lehet ezt a tényt figyelmen kívül hagyni. Fizikai értelemben is így igaz: a kövek kiáltanak, amit láthatót, maradandót az amerikai magyarság alkotott, azok a magyar templomok Amerikában. Nem véletlen, hogy az első amerikai országos méretű szervezetet már 1896-ban éppen a reformátusság alkotta meg, az első magyar egyházmegye és az Amerikai Magyar Református Egyesület, testvérsegítő fraternális intézmény megszervezésével. Míg az egyházmegye mint olyan, egy időre szétesett — Ferenczy Ferenc halálával — és az amerikai magyar reformátusság szervezetileg sohasem tudott teljesen egységes lenni 1898 után, azonban az Amerikai Magyar Református Egyesületben olyan maradandóan fontos és minden nagyobb magyarlakta államban jelenlevő összefogó szervezetet alkotott, ami még ma is: nevében is és jellegében is magyar. Több mint húszmillió dolláros vagyonával és több, mint húszezer tagjával — szerintem — ma is a legkomolyabban veendő amerikai—magyar létesítmény. Itt kell megemlékeznünk a Bethlen Otthonról, amit 1921-ben szerzett meg összespórolt és összekoldult 28 000 dollárjából az amerikai—magyar református nép. Árvaház volt eredetileg, másfélezer amerikai—magyar árvát és félárvát nevelt fel a református egyesületi tagok havi tíz centjeiből és a százvalahány amerikai református gyülekezet áldozatkészségéből, (ugyanakkor a lehető legjobb magyar nevelésben is részesíthette az otthon kis gondozottjait), de az alapítók bölcs előrelátásából már a megindulás pillanatától kezdve öregotthon is volt. Ma már csak az, — árvák híján — Pennsylvania állam egyik legkorszerűbben felszerelt ilyen intézménye: elfekvő betegeknek éppen úgy, mint azoknak, akik csak öregek. Ide ma is, minden államból bejuthat az arra rászoruló öreg magyar ... Egyben egy óriási komplexum még a meglévőnél is sokkalta nagyobb potenciával és lehetőségekkel. Magyar Amerika szíve. Hadd idézzem önmagamat: az amerikai magyarnak előbb volt saját temploma, mint saját háza, és előbb volt Bethlen Otthona, mint saját otthona. Míg egyetlen más felekezetnek nem volt lehetősége arra, hogy önállóan és szervezetében magyar egyháztesteket alkothasson, ez a magyar reformátusságnak megadatott Amerikában. Ma is teljesen autonóm és önálló egyházi életet él a Kálvin Egyházkerület és az Amerikai Magyar Református Egyház. Az eddig megjelent nagyobb szintézisekben az amerikai magyar reformátusság szervezeti megosztottságát nagatívan, mintegy fejcsóválva emlegették és értékelték. Ez azonban jelentős korrekcióra szorul, ti. nem ismerik az amerikai egyháztörténetet és azon túlmenőleg nem veszik észre azt, hogy az ún. csatlakozási harcok nélkül a magyarság megmaradásának a lehetőségei is jobban leszűkültek volna. A két nagy csatlakozási harc: az első világháború előtt és az első világháború után, nemcsak ellenegyházakat és nemcsak elfajult és szenvedélyes, sokszor személyeskedő sajtópolémiákat váltott ki, hanem nagyban hozzájárult annak a teológiai kérdésnek a tisztázásához is, hogy mi a sajátságosán magyar református örökség, amit érdemes megőrizni, megtartani, sőt tudatosítani akkor is, amikor az egyház szolgálata kétnyelvűvé lesz, mint az máris