Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-08-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 12 — REFORMÁTUSOK LAPJA Ugyancsak tisztázni szeretnék egy másik — esetleg felmerülhető — félreértést: Komjáthy Benedek római hiten maradt és valószínűleg élete végéig — a halálozási éve ismeretlen — fogalma sem volt arról, hogy az erasmusi filozófia átvételével, terjesztésével, a protestánsok által elsősorban alkalmazott egyház-magyarosítás elősegítésével, következményként a magyar kultúrtörténetírás majdan természetszerűleg összekapcsolja személyét és munkásságát a magyar reformáció előfutárjainak tevékenységével. Ugyancsak Komjáthy előfutár-szerepének folytatói voltak: Pesti Gábor, a négy Evangélium magyar nyelvű fordítója (1536) és Sylvester János az Újszövetség magyarrá tevője (1541). E három előfutár jelentőségének méltatásánál fontos megértenünk: az erasmista fordítók feladataiknak csak úgy felelhettek meg, ha nemcsak a latin nyelvet ismerték tökéletesen, hanem a magyar nyelvet is! Ennek tudatában is voltak s a magyar nyelv első tudatos művelői, búvárlói lettek. Komjáthy Benedek fordítását újra kiadta a Magyar Tudományos Akadémia, Szilády Áron jegyzeteivel a múlt század végén. DR. SZABÓ ISTVÁN: Az igazság vonulásának diadalútja TIZENKILENCEDIK MINIATURA I Csodálatos naplemente a Narrangansett tenger-öböl feletti: "A drága áron szerzett Igazságot olcsón nem adhatjuk, még mustármag-nagyságú cseppjét sem az egész világért." (W. Roger: “Bloody Tenent.") Az ezerhatszáznegyvennegyedik év szeptember havának tizenhetedik napján Boston városa jelentéktelen település volt csupán a Massachusetts tengeröböl partján. Ennek ellenére legfontosabb kikötője volt az Új Világ mérhetetlen területén az öböl körüli kolóniák számára. Kora reggeli óra volt. A nap még nem emelkedett a tenger vize fölé, de feltörő sugarai már ott tükröződtek a csendes víz színe és a sziklás partok felett. A “Fáklya hegy” ormán fényes lánggal égett a világító torony tüze, amit mindössze tíz évvel ezelőtt építettek oda az új gyarmatosok az érkező hajók kikötőbe való irányítására. A kolónia ifjai és öregei már gyülekeztek az öböl kanyaréban. Élvezetesen szemlélték a tengerből kiemelkedő felkelő napot, melynek ragyogása egyre teljesebb lett. A távolban a látóhatár felett pontszerű alak bontakozott ki, ami csakhamar érkező hajónak bizonyult. Az “Arbella” volt közeledőben. Testvére a pillgrimek “Mayflower” nevű hajójának. Egyike annak a tizenegy hajóból álló flottának, mely “öreg Angliából” “új Angliába” szállította a spanyol zsarnokság és a jezsuiták üldözése alatti Európából menekülő zarándokoknak ezreit. A kéklő Óceán felől érkező friss hajnali szellő lebegtette a kikötőben magas rúdra helyezett új, kolonista zászlót. Szent György keresztje már lekerült az angol királyi zászlóról ugyan, de az új település még erősen függött a távolban odahagyott anyaországtól. Ezek a kemény fából faragott első menekülők, habár szándékosan menekültek a régi Angliából az új haza földjére, a tengeren túlra, mégis rengeteg “régit” hoztak bele az “új”ba. Új Anglia, új London. Új ez és új az; akarva nem akarva is igyekeztek a régi világot áttelepíteni az újba. Annak ellenére, hogy legtöbbjüket a Régi Haza erőszakkal űzte ki, görcsösen ragaszkodtak a régi hagyományok és formaságok kereteihez. Habár mindannyian azért keresztezték át az Óceánt, hogy a régi ország államegyházától megszabadultan szabadon és lelkiismeretük szerint imádhassák az Istent, mégis szívüknek mélyén ott hordozták az ott hagyott anya-egyház iránti hűségüket. A régi állam-egyház helyett új földön most “Egyház-Államot” alapítottak, mely otthagyott réginél még szigorúbbnak bizonyult. Az öböl körüli gyarmatosok új települése “szent köztársaság” lett a legtheokratikusabb államforma mintájával. A törvénykönyv a Biblia lett, alapkő a Tízparancsolat. Az uralkodás igazi hatalma a klérus kezében volt. A világi hatóságok kérlelhetetlen szigorúsággal hajtották végre a Tízparancsolat második tábláját, hanem az elsőt is. Az Úr napja megszegése, bálványimádás, hamis szertartások követése, Isten káromlás és eretnekség eseteiben a legkeményebb büntetéseket mérték ki a vétkezők ellen. Senki sem lehetett szavazó jogú “szabad” ember a kormányzó gyűléseken, ha nem tartozott a törvényes új valláshoz és annak hitbeli és erkölcsi szabályait maga számára kötelezőnek el nem fogadta. Tizenhat hónappal megelőzőleg Massachussett, Plymouth, Connecticut és New Haven kolóniái egyesült szent-szövetséget kötöttek az indiánok és egyéb ellenségek ellen. A négy külön kolónia most egységes szövetséget alkotott a támadók elleni közös védelemre, “új Anglia” egyesült kolóniái néven. Rhode Island és Providence az “eretnek ke'jniák” voltak a többiek szemében. A “szent szövetség” őket nem fogadta be. Sorsukra hagyták őket, annak ellenére, hogy vad indián törzsek vették őket körül. Kizárásuk okává azt tették, hogy nem volt az anyaországtól szerzett alkotmányos elismerő okmányuk. De az igazi ok Williams személye volt, akit elvei miatt kitagadtak maguk közül. Williams megalapította a Narrangansett öböl környéki települést. Alapköve az új gyarmatnak a feltétlen lelkiismereti szabadság volt. Új állam-alkotását a környező theokratikus uralmú kolóniákból kiüldözöttek menedékvárává tette. Williams ennek a hiányzó alaplevélnek megszerzése céljából már tizennégy hónappal ezelőtt visszahajózott Angliába, az anyaországba. Manhattan kikötőjéből indult útra, mert Boston kikötőjéből nem utazhatott, mivel száműzöttnek nyilvánította őt a szomszédos kolóniák szövetsége. Vajon sikerül-e neki Angliától alkotmány levelet beszerezni? Ettől függött kolóniájának sorsa. Ha nem, az “Egyesült Kolóniák” nyomban bekebelezik saját theokratikus közösségükbe a Narrangansett öböl körüli településeket is. De hogy mer most ez a “száműzött” törvényen kívüli most olyan hajóval térni vissza, mely Boston kikötőjébe érkezik, mely a WILLIAMS ROGER DIADALA BOSTON, 1644. SZEPTEMBER 17.
