Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 10 — REFORMÁTUSOK LAPJA DR. SZABÓ ISTVÁN: «> «. Az igazság vonulásának diadalútja Kilencedik Miniature A fejedelem álma, mely nem lett valóság-------------------------A FENNKÖLT-LELKÜ HESSE-I FÜLÖP-------------------------< ► * ► :: < ► s “Egy hajszálnyit sem adhattok fel!” Hessei Fülöp az Augsburgi Zsinaton őt képviselőknek. Október hó harmadik napja volt, vasárnap. Az év: ezerötszáz-huszonkilenc. Az “angelus” harangszava éppen hogy elcsendült a Szent Erzsébet templomának karcsú tornyában. A templom nevét magyarországi Szent Erzsébettől vette, kinek földi maradványai ott pihentek békében az ősi székesegyház falai között. A gyorsan növekvő nagy reformáció követői éppen csak hogy átvették az ősi templomot. Marburg, a hessei tartomány romantikus városa, mely a legelsők sorában csatlakozott a Reformációhoz, csendben szunnyadt a festői szépségű Lahn folyó partján. A város közepén fekvő magas hegytetőt várkastély koronázta, mely Hesse uralkodó fejedelmének történelmi jelentőségű lakóhelye volt. Tornyai és bástyafalai visszaverték a késő őszi napfény tükrözését. A környező gyönyörűséges tájkép a vonuló bárányfelhők alatt az ősz mosolyába öltözötten pihent. A háttérben a hegybércek oldalán fenyőfák sorai bontakoztak ki a sápadt napsütés fényében. A bércek aljában a magas domb oldalán szikla szikla felett. Az őszi szél sodorta a fákról aláhullott leveleket. Köröskörül minden az őszi pompa szépségét viselte. Minden csendes volt a várkastély körül, de nem a falain belül. Nemes veretű ifjú, férfias alakja jelent meg magányosan állva a kastély márvány íve alatt, szemeivel belemerülve a környező látkép gyönyörűségébe. A mögötte lévő márványteremből zajos vitának a hangja zengett egyre növekvő ütemben. Élete delében virágzó férfialak, prémmel szegett fekete bársonyos öltözetben, strucctollal ékesített fejdísszel. A köntöse alatti fekete selyem ingjét ékesen hímzett fehér gallér elevenítette fel. Nyakában kettős sorú aranyból készült fejedelmi ékszer. Keskeny szemöldöke alatt csillogó kék szemek, sas orr és gondosan fésült bajusz. Fülöp, Hesse uralkodó őr-grófja, Katzenellenbogen-Nidda és Ziefenhein grófja. Szembetűnően kettős természete volt. Egyfelől realista és erősen testies volt, mint kora legtöbb uralkodó és vezető személyisége, de másfelől idealista, álmodozó és álmot látó, kinek legfőbb ideálja az igazság és világosság volt. Hessei Fülöp, a fennkölt lelkű fejedelem, a futószél sebességével terjedő reformáció legfőbb bajnoka volt. A fiatal uralkodó nyolc évvel ezelőtt került szemtől-szembe az igazság ügyével, a Worms-i Zsinat alkalmával, ahol nyíltan tett vallomást Luther mellett, a wittenbergi szerzetes mellett, mondván: “Doktor Luther! Magának igaza van!” Három évvel később nyíltan azonosította magát a reformáció mozgalmával. A Wormsi Birodalmi Zsinat után Károly császár elhanyagolván birodalma észak-keleti részét, minden erejével irányította kedvenc spanyol fővárosából, Barcelonából a franciatörök háborút. Hihetetlen fejleményeket hozott a történelem. VII. Kelemen, római pápa, a kereszténység úgynevezett feje, szövetséget kötött Szulejmán szultánnal, a keresztényeket fanatikusan gyűlölő mohamedán uralkodóval, ki megtámadta Európát félelmetes ázsiai hadseregével, hogy elpusztítsa a keresztény hitet és vele együtt a nyugati civilizációt. Kis Magyarország lett az áldozati bárány, vérével védelmezvén a keresztény hitet és Nyugatot, a beáradó török hordákkal szemben, miglen a király maga és hadserege el nem vérzett a végzetes mohácsi csatamezőn mindössze három évvel azelőtt. Mohács után a török horda diadalmasan vonult fel Bécs ellen. így a Pápa maga és leghűbb csatlósa, a Szent Római Birodalom császára, nyílt háborúba sodródtak egymás ellen. A franciák királyával való egyenetlenségében a legbigottabb római hitű császár képtelen volt leverni (vagy nem találta bölcsnek) az északon gyorsan terjedő reformáció mozgalmát. így hát a Wormsi Ediktum Luther Márton ellen holt betű maradt és a reformátor kilenc hónapi wartburgi tartózkodása után visszatérhetett Wittenbergbe és zavar nélkül folytathatta nagy munkáját. De mihelyt a császár seregei némi győzelmet nyertek a törökök ellen, a pápa újra békét kötött a császárral és kényszerítte őt, hogy drasztikus eszközökkel nyomja el a gyorsan terjedő reformációt. így történt azután, hogy mindöszsze hat hónappal korábban a Speyeri Birodalmi Zsinaton a császár és a pápa karöltve diadalmaskodott és kierőltette a Wormsi Ediktum végrehajtását. A reformáció elleni szenvedély lángot vetett Speyerben. Róma püspökei nyíltan prédikálták: “Inkább a törökök, mint a lutheránusok; a törökök böjtölnek, a lutheránusok nem!”; valamint, “Inkább vessük el a Bibliát, mintsem az Egyház elkövetett tévedéseit!” De erre itt és most a már protestáns fejedelmek és vezetők olyan történelmi lépést tettek, mely örökké élni fog. Fülöp, Hesse őrgrófja, négy más uralkodó fejedelemmel: Saxony választó fejedelmével, Jánossal (Bölcs Frigyes fia és utódja), Brandenburg választó fejedelmével, Györggyel Anhalt fejedelmével, Wolfganggal Luneberg hercegével, Ernővel, valamint 14 szabad városnak a képviselőivel — nyílt protestálást nyújtottak be fellebbezés formájában a birodalmi Zsinat végzése ellen: kinyilatkoztatván, hogy Isten ügyére vonatkozó dolgokban, lelkiismeretük parancsára ők Istennek engedelmeskednek és nem embereknek. A birodalmi Zsinat Rómához hű tagjai “protestánsoknak” nevezték el őket gúnyos megbélyegzéssel, mit ők
