Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA I TROMBITÁS DEZSŐ: I 19 8 4 I “És sok hamis próféta támad, L akik sokakat elhitetnek’’ I (Máté 24:11) A két világháború között jelent meg Aldous Huxley Szép áj világ és Orwell 1984 című regénye. Mindkettő ellenutópia, mint Az ember tragédiájának a falanszter jelenete. Huxley szellemes, okos regényét olvasva levegőhöz jut az ember. A meseszövésben ugyanis az embergyárból selejtként kikerült férfi kísértetiesen hasonlít ránk, és az összeütközései a rendszerrel groteszk helyzeteket teremtenek. Orwell regényének a címe is mutatja, hogy a XX. századig jutott gondolkodás és civilizáció mögött épp hogy csak becsapódott az ajtó. Itt még személyek, anyától született emberek vannak alárendelve a világkormánynak. A Big Brother zsenije fogja össze, mozgatja — és részletkérdés, hogy kancsukával, hipnózissal vagy computerrel — az embermilliárdokat. Orwellnél az üzenet és a hangszerelés nem futurisztikus, valaho-sehol atmoszférájú, hanem félelmet keltő. Mert ami az 1984-ben történik, az a mi századunk unhappy end-je is lehet. Orwell könyvére való hivatkozásunk valójában csak apropó, hogy felmérjük a terepet, amit az idő, mint kész helyzetet tár elénk. Akarjuk, nem akarjuk: 1983 szilveszterével a múlt év befejeződött és új évszámot írunk: 1984. Hogy mit hoz a holnap, nincs az a Nostradamus és Jeane Dixon, aki meg tudná mondani. Huxley, Orwell és mások utópisztikus regényei is csupán mint a nagy földrengést jelző szeizmográfok, hideg aggyal végigvitt valószínűség-számítások figyelemre méltók. Orwell Big Brother-nek, a Biblia Antrikrisztusnak nevezi azt a személyt, aki a Sátán uralmát megvalósítja a földön. Hogy ez mikor, hogyan történik, arra nézve nem ad a Szentírás világos, egyértelmű kijelentést. Dániel, Ezékiel és természetesen a Jelenések könyve tartalmaz olyan részleteket, amiket azonosítani lehet korunk eseményeivel. A se szeri, se száma vallásos riport a világ végéről, az utolsó időkről többségében “hiábavaló okoskodás”, sőt “őrjöngés”, ahogy Kálvin véleményezte volna azokat. Fontos, szükséges a józan, megfontolt felmérése a történelmi helyzetnek. De az legyen prófécia! Mint ahogyan az írásnak egyetlen jövendölése sem származott önkényes magyarázatból. A szent emberek Isten megbizottaiként és mindig csak a Szentlélektől sugalmazva nyilatkoztak (2 Péter 1:20, 21). Ezékielt is így utasította Isten: “Ezt mondjad nékik: így szól az Ür Isten! Ök pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük” (Ezékiel 2:4, 5). Isten féltő szeretetből küldi a prófétát, hogy a bűnös megtérjen, és megjobbítsa cselekedeteit. Isten jóelőre megmondott mindent: mielőtt megtörténtek, tudtul adta akaratát, mert a szíve vérzett annak láttán, hogy a népe a vesztébe rohan. A kegyelmi idő azonban lejár. És felcsattant az Isten hangja: “Te ne imádkozz e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!” (Jeremiás 7:16.) E néhány bibliai utalásból is láthatjuk, hogy a prófétát Isten rendeli el a szolgálatra; a Szentlélek tanácsolja és vezeti; s nem szabhatja az Üzenetet a tömeg tetszéséhez, vagy nemtetszéséhez. Prófétának lenni nem életbiztosítás, siker-élmény. Jobbik esetben mind hóbortost kinevetik és lekezelik. Rosszabbik esetben őrületbe kergetik, vagy a fejét ezüsttálcán szervírozzák fel. Van, akinek a megbízólevele életfogytiglanra szól; a másikat egy misszió elvégzésére választja el a Gazdája. A Sátánnak is vannak prófétái, még csak annak van sok! Ha Isten emberei, akaratának a szócsövei az ő Uruk féltő szeretetét, a konkrét veszedelem elől való mentő szándékát tolmácsolják az egyén, vagy a közösség felé, — addig a Sátán emberei, akaratának a szócsövei hazugsággal és félelem-keltéssel dolgoznak. A hamis próféták és álkrisztusok nem egyszer templomi funkcionáriusok, neves egyházi személyiségek. Az Úr nyomatékosan, háromszor hívta fel a tanítványai figyelmét arra, hogy az utolsó idők jelei között az egyik domináns jel az lesz, hogy sokan jőnek majd az ő nevében, akik azt mondják: “Én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek” (Máté 24:5). A hamis próféták és az álmessiások megszállnak minden fontos kulcspozíciót, ahol a gondolkodást, közvéleményt és az erkölcsi világnézetet irányítani lehet. Lehetőleg a háttérben maradnak, szürke eminenciásként. A heccelést és a piszkos munkát olyanokkal végeztetik el, akiknek a fontossági tudata teret és kielégülést kér, és akiknek fogalmuk sincs arról, hogy használják őket. Jézus vigyázásra int velük szemben. Ami annak a letesztelését illeti, hogy kiben milyen lélek lakozik, — isteni-e, vagy démoni —, János azt javasolja: “Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől; s az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (János 4:2, 3). Hogy Amerikában többezer válfaja van a keresztyénségnek, köztudomású. Legújabban az Új korszak mozgalom tör előre, ami a keresztyénségnek és a panteizmusnak modern ötvözete. Vannak csoportok, amik nyíltan modern pogányoknak nevezik magukat. A Jehova tanúi és a pünkösdisták is nagy szaporulatot könyvelhetnek el. És változatlanul nagy az érdeklődés a keleti misztika iránt. Amíg a megtérésekből új élet és magatartás származik, és embereket a bizonyságtételek az élő Krisztushoz vezetnek, addig a felekezeti árnyalatok nem lényegesek. Ha azonban az újjászületést és a keresztyén életfolytatást formulához, szimptomákhoz kötik, és kétségbevonják a Szentlélek kitöltésének a hitelét, ha az nem az ő hitbeli látásuk szerint történik, ott valami hamis. Ne feledjük, hogy az inkvizíció sem máglyával, vízbe-fullasztással kezdődött, hanem a hitben járatlanok tanításával, eklézsiaköveteléssel, végső esetben kiközösítéssel. Amikor azonban a hatalom és a pénz nagyobb latba esett az egyházban, mint az Isten ügye, akkor vette át a szívbéli belátás és önkéntesség helyét a diktátum: ha nem azt és nem úgy hiszel, ahogy azt parancsolom néked, akkor a pokolba kerülsz
