Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA I Ft. Dr. Újlaki Ferenc, lelkész! karunk nesztora, elhunyt Mint futószél száguldott keresztül egész magyar Amerikában, sőt óceánon túlra is a lesújtó hír: Újlaki Ferenc az év első hónapjának 31. napján Louisville Kentucky-ban lehunyta szemét. Pontosan két héttel 94. születésnapjának érkezte előtt. Hatalmas tölgy dőlt ki életünk széles erdejében. Élete felejthetetlen áldás volt, emléke örökké megmarad! újlaki Ferenc 1890. február 13- án született Ungváron. Nagy-Magyarország legészakibb fellegvárában. Iskoláit Sárospatakon végezte, hol az óhazai egyház lelkésszé szentelte. Az anyaegyház tüstént Amerikába küldötte itteni magyar reformátusaink szolgálatára. Az első világháború kitörése előtt érkezett ide az Űjhazába. Rövid ideig Clevelandban szolgált Dr. Tóth Sándor mellett segéd-lelkészi minőségben, majd Detroitban Borsos István mellett hasonló minőségben. Majd három Ohio-i gyülekezetünkben szolgált mint lelkipásztor, sorrendben és mindháromban maradék nélkül híveinek rajongó szeretete örülte körül. Első gyülekezete az akkori Fairport Harbor-Ashtabula-Conneaut körzetlelkészi egyház volt. Ezt az egyházat 1915 augusztus havától 1922 februárjáig szolgálta. Második gyülekezete Lorain volt, melyet 1922 márciusától 1928 végéig szolgált mint pásztor. Itt 1926-ban ő építtette meg a templom mellett lévő parókiát, ami ma is a jelenlegi lelkész lakóhelye. Harmadik és utolsó gyülekezete Toledo volt, melyet 1929-től szolgált be egészen 1944-ig. Itteni szolgálata alatt lett mottóvá a mondás: “Toledo Vezet!” Az amerikai magyar Református Egyesület, melynek toledói pásztorkodása alatt párhuzamosan országos elnöke volt, teljed idejű elnökké választotta meg. Ennek következtében toledói egyháza pásztori tisztétől megválva Washingtonba költözött, hol a Református Egyesület országos székhelyet állított fel az ottani Kossuth Házban. Ott a nemzet fővárosában szolgált országos elnöki minőségben öt teljes terminuson keresztül nyugalomba vonulásáig. Ottani elnöksége idején ünnepelte meg fényes keretek között Amerika magyarsága az ő lelkészi szolgálatának aranyjubileumát. Ez a felejthetetlen ünnepség történelmünk egyik legfényesebb alkalma volt. Ideje: az 1965. év május havának 18. napja volt. Helye: Toledo Ohio-i templom. Pásztori szolgálatának utolsó állomása és az Egyesület bölcsője. Megrendezők: a Református Egyesület, a Magyar Református Egyházkerület, az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület és a toledói Egyház. Erre az ünnepségre a magyarországi református Anyaegyház legendás feje, Dr. Ravasz László püspök, küldött történelembe illő szép levelet, mely a mostani nagy veszteségünkben kegjobban fejezi ki mindannyiunk érzelmét. “Kedves Barátom! — Kerülő úton jut hozzád ez a levél, mert beállottam barátaid és tisztelőid ama nagy seregébe, amely május 18-án Toledóben ünnepli amerikai szolgálatodnak ötvenéves jubileumát. Velük együtt én is köszöntőm Benned ennek a nemzedéknek nagy igehirdedőjét, aki másoknál többet látott meg az Üzenet titkaiból s ezért többet is tudott adni. Amit pedig meglátott belőle, azt pásztori egyéniségével és példaadó életével megpecsételte. Köszöntőm azt az igehirdetőt, akinek szavában a jelenkor, a mai világ kérdései nyernek feleletet, de érzelmi életében a négyszázados magyar kálvinizmus szenvedélye hevít. Köszöntelek jó és hű pásztort, a gyülekezetek lámpását és őrállóját és elnöki szolgálatodban mint az amerikai magyar reformátusság átfogó képviselőjét, első szolgáját. Gondolok élettársadra, gondolok gyermekeidre, unokáidra és mindnyájatokat Isten oltalmazó szeretetébe ajánlak. — Köszönöm, hogy barátom voltál és kérlek, maradj is az. — Leányfalu, 1965. V. 12. — Ölel: Ravasz László” Ez a levél újlaki Ferencre mély benyomást tett és fenntartó erőt adott utolsó leheletéig. És most, mikor utolsó leheletét kibocsátotta, semmi sem lehetne méltóbb felirat sírköve felé. Élete csaknem elérte a százados fordulót. Igehirdető szolgálatának gyöngyei beborítják egész amerikai magyar református életünk síkját. Kettős szolgálatában elnyert legmagasabb egyházi és világi kitüntető címe mellett, fölötte büszke volt a “Kentucky Colonel” címre, mellyel Kentucky Állam törvényhozó testületé tüntette ki. Tettei között arra, hogy a második világháború befejezte után ő lehetett az, aki repülőgéppel vitte át Magyarországra az annyira életmentő penicilin szállítmányt. Utoljára, de semmiképpen sem utolsó helyen, hanem nagyon is elsőn, mérhetetlenül büszke volt családjára, kiket néki Isten ajándékba adott. Hitvese néhai Rúzsa Júlia, három leánygyermekkel ajándékozta meg őt: Lili leánya férjezett Lowell Pálné Pintiac Michigan-ben; Magdolna leánya férjezett Bodnár Artné Luisville, Kentucky-ban (ki élete utolsó éveiben Lili nővérével karöltve őrzőangyalként gondozója volt) és elhunyt leánya, Margaret, férjezett Dr. Szabó Istvánné, kinek idő előtti elköltözése begyógyíthatatlan seb maradt szívében élete végéig. Hitvese még washingtoni szolgálati évei alatt költözött el az élők sorából. Második hitvese régi időkbeli jóbarátjának, Kováchy Györgynek az özvegye, Lenke lett, akit néhány éve szintén eltemetett. Unokái: Linda és Pam Lowell; Sharon és Kim Bodnár Dr. IQ. Szabó István (Washington D.C.) és Szabó Ferenc (Cleveland, OH). A század elejéről végig maradt vele az ősi pataki diákének: “Ballag már a vén diák ... tovább ... tovább ... Isten veletek cimborák!” Most ő mondja: búcsúzván a “grapefruit, narancs, pálmafáktól, kaktuszaitól, floridai otthonától — barátaitól”, azza a melódiával, mely mindig ott szunnyadt lelkében mióta Patakot ifjú diákember formájában otthagyta: “Tovább ... tovább ... Fel búcsúcsókra, cimborák! ...” — a viszontlátásig odafent, hol ő minden bizonnyal elnyerte azt a Koronát, mely vár azokra “kik oly hűek voltak mindhalálig, mint amilyen Isten kegyelméből oly példaadóan hű volt!
