Calvin Synod Herald, 1983 (83. évfolyam, 2-4. szám)

1983-08-01 / 4. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA Az esztergomi keresztény múzeum Száz esztendővel ezelőtt, 1882-ben nyűt meg mai helyén, az észak-ma­gyarországi Esztergomban a Keresz­tény Múzeum-. Simor János bíboros hercegprímás új érseki palotát emel­tetett, ahol a múzeumnak is méltó helyet biztosított. A “Magyar Vatikán"-ként is emle­getett képzőművészeti kollekció a ró­mai vatikáni múzeumot követően a világ második legnagyobb és legran­gosabb egyházi kézben lévő gyűjte­ménye, amely jelentőségében meg­előzi a neves külföldi — a müncheni, a kölni, a bécsi és a krakkói — egy­házmegyei múzeumokat. A Keresztény Múzeum három nagy termében már alapításának évében 500 kép sorakozott. Csaknem Simor Jánossal egyidőben kezdte a lelkes műgyűjtést egy fiatal magyar plébános, Ipolyi Arnold is. 0 is ke­resztény múzeum létrehozását ter­vezte, de korai halála megakadá­lyozta ebben. Gyűjteményét viszont 1920 őszén az esztergomi Keresztény Múzeum örökölte. Néhány év múlva ide került a nápolyi San Marco her­ceg magyar felesége, Nákó Anna Mileva grófnő kép- és kerámia-, va­lamint egyedülálló szelencegyűjte­ménye is. A múzeum mintegy 150 darabot számláló középkori magyar anyagá­nak egyik ritkasága az úgynevezett garamszentbenedeki Urkoporsó, mely 500 évvel ezelőtt készült. Fából faragott bibliai történetek láthatók rajta, az aranyozott mestermű a késői középkor magyar szobrászatá­­nak és festészetének remeke. Ez az egyetlen, csaknem teljes épségben fennmaradt Úrkoporsó az egész vilá­gon. Ugyancsak egyedülálló az itá­liai kora-reneszánsz kismestereinek 300 műből álló kollekciója is. A múzeum legrégebbi darabja az 1170 körül készült Mária Magdolna faszobor, melyet Simor János a kölni Schnötgen kanonok híres gyűjtemé-A természet méltányossága és az emberiesség törvénye diktál­ja, hogy az emberekkel szemben is hálásaknak kell lennünk, valahányszor azok valamiféle szolgálatot teljesítenek velünk szemben. Isten őket arra a tisztességre méltóztatta, hogy az ö bőkezűsége kimeríthetetlen forrásából ömlő java­kat — az ő kezűk által, mintegy patakok által csergedezteti hozzánk. Aki emberekkel szemben nem hálás, ezzel elárulja Istennel szemben való hálátlanságát is. (Kálvin, 1545) nyéből vásárolt. Igen jelentős a ná­polyi San Marco iparművészeti kol­lekció is, benne 26 csodálatos gobe­lin, keleti imaszőnyegek, a világ minden tájáról származó többszáz porcelán és félezer mestermívű sze­lence. A múzeum anyagát barokk stílusú magyar csataképek, valamint Dürer és ifjabb Hans Holbein lapjait is magába foglaló metszetgyűjte­mény, ötvös és órakollekció, népi hímzések és éremgyűjtemény teszik teljesebbé. A keresztény múzeum ma Ma­gyarország legnagyobb védett ma­gángyűjteményeként változatlanul az esztergomi érsekség tulajdona. Egyszersmind igen jelentős állami támogatással működő nyilvános mú­zeum. Az üzemeltetési kiadások felét a magyar állami fedezi, amelynek vi­szonzásaként az egyházi hatóság biz­tosítja a látogatóknak mindazon kedvezményeket, amelyeket a mi­nisztériumi és tanácsi kezelésű múze­umok nyújtanak. )A múzeum három évig tartó teljes felújításakor például a 22 millió forint költség kétharma­dát az állami szervek vállalták ma­gukra, egyharmadát pedig az eszter­gomi főegyházmegyei hatóság fe­dezte. ) Évente mintegy 110 ezer látogató fordul meg az esztergomi képek kö­zött, s a “Magyar Vatikán" nemzet­közi rangját mi sem bizonyítja job­ban, hogy párizsi, londoni, római, moszkvai múzeumok kérnek kölcsön becses műtárgyaiból. Ugyanakkor a magyar és a külföldi látogatók mellett gyakran megfordulnak itt magas rangú vendégek is, a vendég­könyvben például Bruno Kreisky osztrák kancellártól Casaroli vatiká­ni bíborosig államfők és egyházi ve­zetők sokaságának kézjegye megta­lálható. A múzeum reprezentatív állandó kiállításai mellett az időszaki tárla­tok is vonzzák a látogatókat. A Lékai László bíborostól, a Magyar Püspöki Kar elnökétől kapott három új föld­szinti teremben a rokkantak nemzet­közi éve alkalmából az országban egyedülálló módon vakok számára nyílt “kézzel fogható" kiállítás. A műkincseket — a figyelmesen mellé­kelt Braille-írásos katalógus kísére­tében — a világtalan látogatók vé­gigtapogathatják, ujjaikkal érzékel­ve a látványt. TAMÁSI ÁRON: KIK A SZÉKELYEK? Kicsodák és mik a székelyek?! Hogyan kerültek Erdély keleti szeg­letébe ezek a titokzatos múltú em­berek, akik úgy elütnek a környező népektől, hogy néha önmagukra is csak hasonlítanak? Honnét szár­maznak s mi a múltjuk; mik voltak azelőtt, mielőtt lettek volna, és ho­gyan lettek azok, akik mindig vol­tak?! Hát ezt senki sem tudja. Jobban mondva, akik tudni vélik mégis, azok is különbözőképpen ál­lítják az igazat. A származtató tu­dósok és a telepítő tudósok egy­aránt. így aztán legjobban a krónikások járnak, akik egykorú vagy majdnem egykorú följegyzéseket tettek a szé­kelyekről. Eme krónikás feljegyzé­sek szerint a székelyek nagy része a keleti határokat őrizte már a hon­foglalás alatt, kisebbik fele pedig a seregek élén járt már azokban a hadjáratokban, melyeket az első magyar királyok vezettek. De jutott belőlük arra is, hogy Erdély álla­potát a honfoglalás idején felderít­sék, és a való helyzetről hírekkel szolgáljanak a magyaroknak, mint ahogy a bihari kazárokhoz is a szé­kely előőrsök vezették Árpád ma­gyarjait. Ez az ismeretség aztán, ki­csi háborúval is fűszerezve, elég jól sikerült, mert a kazárok kánjának, vagyis Marótnak a leányát nemso­kára el is vitték a magyarok, hogy Árpádnak a menye legyen, vagyis Zsoltnak a felesége. Úgy látszik tehát, hogy a széke­lyek valóban ősi nép Erdély keleti részén, s úgy tetszik az is, hogy nem tévednek nagyot, ha szárma­zásukról szólván, kabarokra futna a szám. Ha mégis hibáznám ebben, akkor Konstantin görög császárral együtt legyek bűnös, mert ő egy­korú ember volt, s mégis nagyjából ezt tartotta. Vagyis kabarokról be­szél, akik a magyarok egyik s leg­erősebb törzse volt, minek folytán a határokat őrizni és hadban előljárni választották őket. Ugyanis a régi törökös "sziköl", mint ahogy a magyar kabarok meg­jelölésére már a kilencedik század­ban használták e szót, valójában azt jelentette, hogy valaki őrködik egy olyan helyen, ahol valaminek vége van, tehát határ van. Őrködik a vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom