Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD-10 — REFORMÁTUSOK LAPJA A MEGHALÄS JOGA Akron, Ohióban Leach H. Gifford 2.3 millió dolláros pert indított egy helyi nagy kórház és a felesége, Edna Marie, orvosa ellen, mondván, hogy megsértették Leachné alkotmányos jogait, amikor a 70 éves eszméletlen asszonyt gépek segítségével tartották életben. A tehetetlen, kómában lévő asszonynak semmi reménye nem volt a gyógyulásra, és miután a légzőkészüléket lekapcsolták harminc percen belül bekövetkezett a természetes halál. A kórház csak a bíróság rendeletére volt hajlandó abbahagyni a kezelést, és kötelességének tekinti az életmentést. New Yorkban, a Szent Lukács kórházban egy 69 éves szívbeteget 153-szor élesztettek újjá gépi úton, mielőtt az orvosok engedélyezték az ember természetes halálát. Az öregek nagy része és a gyógyíthatatlan betegek kétharmada kórházakban, szanatóriumokban hal meg, a családtagoktól távol. A betegek nagy része az orvosságok hatása alatt szinte eszméletlenné válik, miközben bekapcsolják őket a szív-tüdő gépekhez, ahol kábultan várják a halált. Egyre többen lázadoznak az ellen, hogy a szeretteiket mesterséges módon tartsák életben, amikor már nincs remény a gyógyulásra. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy valaki elkerülje a vegetáló életformát az élete végén? Az egyik lehetőség az, hogy amíg valaki életerős és szellemileg egészséges, addig készítsen egy olyan végrendeletet, amiben leírja, “ha valamikor testileg vagy szellemileg olyan állapotba kerülök, hogy nem lesz esélyem a gyógyulásra, akkor én (név) kérem és elrendelem, hogy hagyjanak békésen meghalni és ne próbáljanak gépekkel életben tartani’’. Bár ez nem kötelezi törvény által az orvosokat, mégis megkönnyítjük a családtagok és orvosok helyzetét. A nagy kérdés itt az, hogy van e joga a haldoklónak elhatározni a saját sorsát? Amikor a meghalás jogáról van szó meg kell talán vizsgálni a születés jogát is. 1973. január 22-én, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága engedélyezte a magzat elhajtást, vagyis az abortuszt. Orvosi szakértők szerint az élet a fogamzáskor megkezdődik. A szívverés három héttel a fogamzás után megindul. Az agy már megvan nyolc hetes korban. Tíz hetes korban a magzat már ökölbe tudja szorítani a kezét és tizenkét hetes korban pedig szopni tudja az ujját és érzi a fájdalmakat. Ennek ellenére a magzatok ezreit ölik meg naponta, azért, hogy a várandós anyáknak kényelmesebb legyen az élet. Amikor a meghalás jogáról beszélünk mint társadalmi problémáról, akkor a parányi magzatok életjogáról is illik elgondolkodnunk. Ironikus, hogy a súlyos betegnek nincs joga tisztességesen meghalni és a magzatnak nincsen joga élni, vagyis megszületni. Mind a két esetben az élet iránt való tisztelet van veszélyben. Az öregek és súlyos betegek életébe jön egy időszak, amikor elérkeznek a Teremtő által adott határhoz. Bár a testben a szervek egy részét mű szervekkel tudják pótolni, a kórházaknak nem az a feladata, hogy mesterséges úton életben tartsanak embereket, hanem gyógyítsanak, és ha lehet engedjék az egyéneket emberi méltóságban élni. A kórházak egyik legfontosabb feladata a gyógyítás és a fájdalmak enyhítése. Miután ez már több nem lehetséges engedni kell, hogy a természet rendje szerint az emberek tisztességesen elérkezzenek a halálhoz. Bibliai értelemben az emberi élet egy biológiai test és abban lakozik a felelős egyén. Tehát a test és lélek az élet alkotója. De a test számára elérkezik az idő a meghaláshoz. A nagy kérdés az, hogy kötelességünk-e meghosszabbítani az életet mesterséges eljárásokkal, vagy pedig el kell fogadnunk, hogy a halál az élet része? A másik nagy kérdés pedig az, vallási szempontból, hogy akkor, amikor hirdetjük, hogy Jézus önmagát adta a kereszten az emberi életért, akkor jogunk van-e megölni a meg nem született magzatot? Elnézheti-e a keresztyén szótlanul a magzatok életre való jogának megtagadását, vagy az öregek békés meghalására való jogának elvételét? * Szeretnénk tudni mi az olvasóink véleménye a meghalás és az élet jogáról. Leveleiket küldjék az ügyvezető szerkesztő címére, amit a második oldalon megtalálunk. Márton K. Lajos SIRATÓ Tudjátok! A barna fákon nincs levél. Madár sincs, “Ősz” van, s a csend felettük összeér. A csend felettünk összeér. Tenyérnyi folttá zsugorodott életünk. Nincs kit hívjon az ősi dal. Betakar a magány, bénán öregszünk. A domboldaltól a rét széléig nőtt a temető. Tegnap két öreg elment, de születni nem jött csecsemő. A rét bővül, hol zöld volt. Ma ravatal a puszta kép, s akik vagyunk még nézzük egy nép torra készülő ünnepét Szemünkből kiszáradt a könny. Torkunkat görcs fogja át, s ha hallgatjuk, halljuk Népünk gyerekért síró sikolyát. Pályázat A Reformátusok Lapja szerkesztői állása 1981. július 1-én megürült. A Kálvin Egyházkerület Tanácsa ideiglenesen Kántor Pált bízta meg a szerkesztői munkával, de az április harmadik hetében találkozó Egyházkerületnek lesz a feladata egy állandó szerkesztő megválasztása a pályázók közül. Az ügyvezetői is és szerkesztői állásra a jelentkezők a pályázataikat 1982. április 1-ig a püspöki irodába küldjék be, dr. Bütösi János címére: 963 Laurel Avenue Bridgeport, Conn. 06604
