Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-12-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA gokban, amelyet a tanulmány az erkölcsi, társadalmi és gazdasági forradalommal jelöl, a Messiás országáról van szó. A karácsonyi igehirdetésben úgy mutathatunk rá Mária hitére, mint amelyik drága lehetőség ma is a keresztyén existencia számára. Ez a hit abból a reménységből táplálkozik, hogy Isten forradalmi módon véghezviszi eschatológiai művét, az új eget és az új földet. Ez a reménység élő és egyben — félelmetes, ha a világ megváltóját szemléljük — jászolbölcsőben, szegényes istállóban. Isten volt az, aki a Krisztusban megbékéltette a világot önmagával és ránk bízta a békéltetés szolgálatát (II. Kor. 5:19). Annak ellenére, hogy a Magnificat szép és nagyon tartalmas — tartalmazza a bibliai kijelentést gyökereiben — ez a felséges kijelentés a mai ember számára egyáltalán nem könnyű mondanivalót hordoz. Hermenüetikai kulcs a szöveghez: Isten teremt, alkot, az O mindenható ereje által. Ahogyan Pál mondja: O- benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ám Isten személyisége ezzel nem szűnt meg és O nem azonos a személytelen és kiszámítható természeti törvényekkel. Ebből következik a reménység princípiuma, azáltal, hogy a szegény világban és szegény emberek között konkrét valósággá lesz a testet öltött Ige. Még az utolsó intés önmagunk felé. Rendkívül fontos. Önmagunkra sem mindig úgy lehet tekinteni, mint megalázottakra és éhezőkre, hanem úgy is, mint bővelkedőkre és hatalmasokra.--------------A Benedictus ■— Lukács evangéliumának az első fejezete részletesen tudósít bennünket arról, milyen megrendítő élményben volt része az Abia-rendi papnak a jeruzsálemi templomban, amit akkor Gábriel angyal tudomására hozott fiának születése és küldetése felől, az most Zakariás emelkedett hangú és tartalmú hálaadó himnuszban foglalja össze, sőt Isten Szendéikével eltelve prófétái Arról, akinek az eljövetele jelenti népének a megváltását. Hálaadó énekében nemcsak azért mond köszönetét Istennek, hogy késő vénségében fiúgyermekkel ajándékozta meg, hanem ezen felül áldja Istent azért is, hogy nagy irgalmasságából a másik Gyermek küldésével új hajlanra virrasztja azokat, akik a sötétségben és a halál árnyékának völgyében ülnek. A Benedictus egy messiási zsoltár. Isten meglátogatta az ő népét és megszabadította. A szabadítás újtestamentumi fogalma nem kevesebb, hanem sokkal nagyobb és sokkal több egy politikai fordulatnál. Jézus Krisztus megszabadított a félelemtől, a gyűlöletből fakadó kényszertől, az értelmetlen élettől, attól, hogy eddig Istentől távol; sötétségben voltunk. És itt kell mondani valamit az emberi exisztencia ellenségeiről. Keresztelő János atyjával együtt mondhatjuk ki a nagy igazságot. Isten meglátogatott minket és megszabadított. Hrüomai — megszabadít. Ami az antik vallásokban csak egy mítosz, egy vágyálom volt, hogy Isten emberi ábrázatban alászáll az emberekhez — az íme megtörtént. Isten meglátogatta az ő népét és megszabadította. Ez a múltban történt és mégis ez a jövendőnk.--------------- A Glória ----------------Hármas párhuzam Isten és ember, menny és föld, dicsőség és békesség között. A hirtelen megjelenő mennyei seregek sokasága Isten hatalmát és erejét mutatják. A dicsőség királya azt akarja, hogy a földön a jóakarat és a békesség csókolgassák egymást. Amikor az ember ezt megérti, akkor maga is beáll az angyalok kórusába és azt mondja: dicsőség. Ez a béke nem csupán a lélek békéje és nem csupán egyes emberek békéje. A béke annak a rendnek a visszaállítása, amelyik a bűneset alkalmával megromlott.----------- A Nunc dimittis __ Miért csendül fel vajon Simeon ajkán ez az ének és miért mondták el Simeon óta, évszázadokon át keresztyének oly sokan, újra és újra ezt az éneket? Mert Simeon és a többi keresztyének mind Mária és József fiában, a világ idvezítőjében látták meg az üdvösséget (30. v.). Miután ez az idős ember oly régóta epedve várta az ő kis szánalmasan nyomorult népének a vigasztalót, most egyszerre csak Őt, a vigasztalót úgy kell megismernie, mint aki nem kizárólag az ő kis népének, hanem minden népnek a szabaditója. Simeon azt mondja: “Most bocsátód el Uram szolgádat békességgel.” Békében nyugszom el, mivel Jézust, az én Uramat láttam. Ahol egyszer Jézus Krisztust meglátták, ott lehet béketűréssel várni az elmúlást.------A keresztelési himnusz — (Ef. 5:14) E keresztelési himnusz is ószövetségi eredetű. Tartalmilag megegyezik Ézsaiás kve 60:1 versével. Az alvás a bűn nyomorúságának az állapotát és a halált jelenti, a felébredés a megtérésnek és az új életnek a jele. Isten szavára lett világosság. A Krisztusban adott világosság még ennél is drágább kincsünk. Krisztusban a bűnbocsánat fénye és az új élet világossága jelent meg. Ezt hirdeti a karácsony. Aki Krisztust meg akarja ismerni, az nem járhat sötétségben. —^ A Krisztus himnusz---------(Filippi 2:6—11) Ősi Krisztus-himnusz. Az ősegyház talán egyik legősibb liturgikus öröksége. Benne az ősegyház hitvallását és imádatát találjuk. Mint hitvallás, szemléletes és tömör. Mint imádat, az ősegyház hódolatát fejezi ki megdicsőült Ura előtt. De benne van Krisztus uralma kozmikus kiteljesedése felőli reménység is. Összegezve: Karácsonykor az emberek mindig egy kicsit azzal a várakozással mennek a templomba, hogy a hit titkából bizonyosan valami feltárul előttük. A misztérium karácsonykor Krisztusban tárul fel előttünk, s az “eüszebeia” segít az elfogadásában. Isten megjelent testben. Azért öltött testet, hogy az ember megtalálhassa e világi és mennyei boldogságát. Az ég és föld Uráról tegyünk bizonyságot karácsonykor. Szalay Pál MEGHALT SELYE JÁNOS Hetvenöt éves korában meghalt Selye János orvos-biológus és egyetemi tanár MontreáJban. A tanulmányait többek között Párizsban, Rómában és Montrealban végezte. Több mint negyven könyve jelent meg. Ezeknek a nagy része a stresszkutatásról szólt. Selye János hetvenegy éves korában elmondotta, hogy egy néhány évvel azelőtt az orvosi vizsgálatok azt mutatták, hogy előrehaladott rákbetegsége van, és egy pár hónap múlva meg fog halni. Selye nem volt hajlandó kétségbeesetten elfordulni az élettől, hanem elhatározta, hogy teljes erejével dolgozni fog tovább, és nem törődik azzal, hogy mi lesz a vége. Ez a magatartása és hite segítette abban, hogy legyőzze a betegségeit, és a számos komplikált operáció ellenére is még több esztendőn át tanított, írt és utazott.
