Calvin Synod Herald, 1981 (81. évfolyam, 1-6. szám)

1981-12-01 / 5. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA — “NYILATKOZAT” — Nt. Bertalan Imre, a sárospataki főiskola 340. seniora a kollégium megalapíttatásának 450. évfor­dulóján az alábbi nyilatkozatot terjesztette az Ame­rikai Magyar Református Lelkész Egyesület Ligo­­nierben tartott szeptemberi országos gyűlése elé: “Az Amerikai Magyar Református Lelkész Egye­sület 1981. szeptember 7-én, a pennsylvániai Ligo­­nierben tartott országos gyűlésén Isten iránti hála­adással gondol a fennállásának 450. évfordulóján ezen a napon ünneplő sárospataki Református Kol­légiumra, annak sokszázados nevelő munkájára, melynek során az iskola nemcsak a független Tiszán­­innent látta el a lelki és szellemi élet munkásaival, de juttatott fiaiból Észak-Amerikába, századunk ma­gyarsága új létezési módozatának eme fájdalmas szép munkamezejére. E magyar diaszpóra életének legtermékenyebb szakasza elképzelhetetlen Patak neveltjei, a papok, gondnokok, nevelők, egyesületi munkások hosszú sora nélkül. Az amerikai magyar reformátusok aggódó szeretettel kérdezik, figyelik, lehet-e Sárospatak, századunk utolsó negyedében, egy megváltozott rendben az, amitől erőszakkal megfosztották, ami századokon keresztül volt, ami történelmi küldetése, református kollégium, azaz az egyetemes magyar műveltség-állományt hiánynélkül megőrizni tudó, azt jövő nemzedékeknek átadni akaró Református Főiskola? Szeretnénk remélni, hogy e nevezetes évforduló alkalmából, biztató kezdeményezések történnek arra vonatkozólag, hogy nemcsak városi jellegét kapta vissza Sárospatak, hanem visszanyeri jogos tulajdo­nát, egyházi nevelő intézet jellegét, akadémiai rang­ját, a nemzeti élet és műveltség szempontjából nél­külözhetetlenül fontos iskolai rendszerét.” A fenti nyilatkozatot az Amerikai Magyar Re­formátus Lelkész Egyesület országos gyűlése egy­hangúlag elfogadta. 450 éves a sárospataki anyaiskolánk A honfoglaló Árpád ivadé­kainak királyi, királynői városában: Sárospatakon már a középkorban fényes iskola virágzott. Legismer­tebb tanítványa ebből az időből a mátészalkai csiz­madia fiából esztergomi érsekké, az ország prímá­sává emelkedett Szálkái László. Bandériumot fenn­tartó és vezető zászlós főúr­ként esett el a haza védel­mében az oszmán ellen, mohácsnál. De itt odalett az ország is. A megbúsult hazának Isten ekkor aján­dékba adta a reformációt. És karöltve más áldások­kal: a Perényiek és Kopá­csi által a reformáció szel­lemében, sáfárságra életre hívott pataki kollégiumot. Társaival együtt azért állt elő, hogy bibliai hitre épü­lő erőkkel segítsen kialakí­tani az emberiség színei között egy, az újkornak megfelelő, értékes magyar népet. Olyan öntudatos nemzetet, melyet kicsiségé­ben egyedül fiai egyszerű erkölcse, lelkes szorgalma, korszerű tudománya tesz életképesé. Hogy e nevelési, oktatá­si igénynek mennyiben fe­lelt meg a kollégium, azt “üszőkből kiragadott" tör­ténete, vigasztaló sorsa ta­núsítja. Mindjárt az alapí­tás után példa erre első vi­lághírű tanára: Balsaráti Vitus János. Háromhóna­pos csecsemőként úgy ma­rad életben, hogy a Délvi­dékre betörő törökök közül egy harácsoló az égő ház­ból — szánalomból — ki­dobja az utcára. Mialatt szüleit rabszíjon örökre el­hurcolják, föléje boruló bölcsője megmenti a szer­te hulló zsarátnokoktól. Majd kézről kézre adja a Gondviselés. 10 éves kül­földi tanulmányai alatt Wittembergben Melanch­­thon karolja fel. Olaszor­szágban orvosdoktori okle­velet is szerezve, a pápa udvari orvosa lesz. Protes­táns meggyőződése miatt innen távozva, Patakon ta­lálja meg hivatását gyüle­kezeti lelkész-, kollégiumi tanár-, hazánk első nagy műveltségű iskolaorvosa­ként. Mindezzel az elkö­vetkező századokra “elöl­­járást” jelez a változatos életű, gazdag tudományú utódoknak. — Égető szen­vedésből ragadja ki a kol­légiumot Thököly és Rá­kóczi szabadságharca. Az ellenreformáció rémségével az Erdélybe: Gyulafehér­várra, Marosvásárhelyre, a Felvidékre: Göncre, Kas­sára elűzött iskolát vissza­telepítik helyére. Közben 22 gályarab egykori diákja “dalladzik”, hajtja a hajó­kat az olasz vizeken. — Mikor pedig 1714-ben a császári zsoldosok újra el akarják zavarni az iskolát, a pataki jobbágy, iparos, polgár asszonyok tésszta­­nyújtó és kemence piszka­­fákkal, kenyérsütő lapá­tokkal segítik elkergetni az ellenséget. Annyira híre megy ennek, hogy a kül­föld összefog a kollégium megmentésére, amit rig­mus örökit meg: “ősi Pa­tak szemefényét védi a zsoldosok ellen: — őket a zárt kapuktól nők verik el. — Majd a porosz, holland, brit s helvét hitfelek által — Pártolt múzsahadat vé­di királyi parancs.” — 1848-ban újra tűzbe kerül a nemzet. S vele a vörössip­­kás pataki diákok, tanárok java. Találóan írta ittjár­­takor Patakról Petőfi: “Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai.” MINDEN SZÁZADRA esik egy vagy több üszők­ből kiragadás. A XX-ra az, hogy a két világháború kö­zötti égés korszakában a kollégium az Ige alapján összpontosítottan áll a nép mellé. Faluszemináriumá­val, népi tehetségkutatásá­val, építőtáborával, regős munkájával, népfőiskolá­jával. E minőségben segíti útján a népi Magyarország elindulását. A VONULÖIDŐBEN a kollégium összrendezett al­kotásként fejlődik ki. Fő­úri, fejedelmi, nemesi pártfogók, az utolsó két év­században a nemzetet al­kotó egyszerű nép melléál­lása révén olykor 1600-náI több diákot — közöttük évente százakat ingyen — tanít. Teológiájával, taní­tókat, tanárokat kibocsátó bölcsészeti tanfolyamával, jogakadémiájával, tanító­képzőjével, alsó- és közép­fokú gimnáziumával, ker­tészeti és bibliaiskolájával, lelkész-, kántor-, presbi­ter-továbbképzőjével, kis áhítat- és nagy imatermé­vel, rendszeresen kiadott nyomdatermékeivel, önte­vékenységet ápoló diák­­egyesületeivel, azzal, hogy evangélikus tanárok céltu­datos alkalmazásával meg­testesíti a protestáns test­vériséget, anyaiskolává nő. Példáját híres református iskolák követik: Losoncon, Rimaszombaton, Miskol­con, Máramarosszigeten, Komáromban, Nagykőrö­sön, Kecskeméten stb. Gazdaságilag önellátóvá lesz,amit a célbirtok mel­lett a gyülekezetek szupli­­kációs, legációs és más rendszeres adományai tesz­nek lehetővé. Kialakul klasszikus és modern nyelvoktatást is nyújtó in­­ternátusi rendszere. Mint­egy 50 szolgálati lakásában otthont ad tanárainak, “bajorosainak". E szóval Patakon az altiszteket hív­ják. Járványrészleggel épül fel kórháza. Hangulatos is­kolakertjében — “a nagy és kis patkókban” — jó időben a szabadban foly­hat az oktatás. Előbb uszo­dája, majd saját strandja, csónakháza létesül a Bod­­rog-parton. “Száz Farkas” néven megnyílik diákcuk­rászdája. Működik diák­céhe és diákkaptár taka­rékszövetkezete. Az or­szágban szinte elsőnek ké­szül el tornacsarnoka. Sza­badtéri sporttelepe kint le­vő szerekkel bármikor le­hetővé teszi a testedzést. Éppígy öltözővel rendelke­ző verseny tenisz-, és mele­gedővel ellátott jég- és jéghokipálya. Síoktatásra, kirándulásra szállásházat létesít a közeli hegyekben. Tápintézetét úgy tervezik meg, hogy egyszerre 500- an fémak el benne aszta­loknál, és alkalmatos fel­szereltségével gyorsan áta­lakítható több mint ezer embert befogadó színház- és bálteremmé. Komolyan felvetik a kollégiumban egy főiskolai műszaki ága­zat, később egy keleti Öku­menikus intézet létrehozá­sát. Híres diákjait akik között Kossuth a legnagyobb, ta­nárait patrónusait szob­rok, domborművek mutat­ják be Patakon. A CSAKNEM FÉLÉV­EZREDES fordulón illesse köszöntés az anyaiskola jogutódait: az állami Co­­menius Tanítóképző Főis­kolát, a Rákóczi Gimná­ziumot és a Tiszáninneni Reformárus Egyházkerület Tudományos Gyűjtemé­nyeit. A jogutódoknak Co­­menius gondolatával rög­zítjük jókívánságainkat. Comenius, a Cseh-testvér Egyház püspöke, a modem pedagógia nemzetközileg elismert atyja, sárospataki tanárként próbálta ki vi­lágra szóló nevelési elveit. Itt őrzött latin búcsúbeszé­dében, 1654-ben Sárospa­taknak olyan felvirágzást kíván, mely örömnek és koronának nevezhető. A 450 éves sárospataki anyaiskola köszönti la­punk valamennyi olvasó­ját Is. Mégpedig századok­kal ezelőtt kőcímerbe fa­ragott, szárnyas angyalok által harsonával trombi­tált, a kollégium jeligéjé­vé vált bibliai felhívással: “Féljétek az Istent és Né­ki adjatok dicsőséget!” (Jel 14:7.) Dr. Koncz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom