Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 ÚJ BIBLIAFORDÍTÁS „A puszta létnél többet. .cím távolról sem sejteti, hogy egy teljesen új bibliafordítást tartalmaz ez az ízlésesen kiállított, 500 oldalas könyvecske. A teljes Újtestamentum, Csia Lajos ref. igehirdető és bibliakutató fordítása. Mint „céhbeli” érthető érdeklődéssel kezdtem forgatni és összevetni az ismertebb textusokat a megszokott, berögzött szövegezésekkel. Azonnal feltűnt a fordítás újszerűsége és kissé nehézkes stílusa, szokatlan szóhasználata. A fordítás értéke azonban éppen ebben van: könyörtelenül szöveghű fordítás! Ez alatt az eredeti szöveghez való hűséget értem, amihez a fordító akkor is ragaszkodik, ha esetleg az említett vád alá kerül. Nem egy „átfésült” fordítása, mondjuk, — a sok közül, — az öreg Károlynak, hanem minden ízében, porcikájában új. Nem törődik a fordító azzal, hogy a fordítása a magyar gramatikának, stílusnak, vagy minek mond ellene, őt egyetlenegy elv vezeti: az írás eredeti intenciójának, mondanivalójának a szöveg nyers értelmezése szerinti tolmácsolása. Ezért nehéz a kurzív olvasása az első próbálkozásra, de később könnyen megérti az olvasó a szenttörténetet, magának a történet szövegének az összefüggéséből, amit a fordító hűségesen tolmácsol. A biblia eredeti szövegének ismerői előtt ismeretes, hogy az újtestamentumi görög nyelv, amin az íródott, az akkori hétköznapi élet nyelve, a köznyelv, az átlagember szókincsét tartalmazó nyelv („koiné) volt, nem pedig a filozófusok, bölcsek kipallérozott nyelve. Azon a nyelven írtak a szentírók, amelyet a kikötőkben, a piacokon beszéltek. Az ilyen nyelvben, már magában is ott vannak a döccenők, különös sajátosságok, vagy éppenséggel „hibák”, de ez volt az akkori élet nyelve. A történeti Jézust ezen a hétköznapi nyelven akarták tolmácsolni az evangélisták és apostolok. Ők nem a szavakat, kifejezéseket stilizálták, hanem az „üzenetet”, a gondolatot akarták a maguk vaskos, sokszor nyers közvetítésében közölni a hívekkel. Akaratlanul is az az érzésem, hogy minden bibliafordító átmegy ezen a stáción, ahol Csia megállt és amit közzétett. Nem ártott volna, ha a pársoros „Előszó” helyett egy részletesebb cikkben bevitt volna a fordító az ő „műhelyébe” -— tekintettel a ma divatos, talán túlságosan is időszerűvé tett bibliafordításokra, — és ha ő mondta volna el azt, amit az olvasó utólag szerez meg magának, ha ez a vonatkozás érdekli. Külalakjában a szöveg elrendezése hűn követi a legújabb fordítások formátumát. A két-kolumnás, versekre-osztott, régi vers-beosztások helyett, értelmi alapon összetartozó szövegrészeket hoz, könnyen áttekinthető formában. A lap mindkét oldalán külön kihangsúlyozza a leglényegesebb kontextusokat. Ezeknek kiválasztása rendkívüli bibliaismeretet követel, és én úgy találom, hogy ebben nem volt „híján” a fordító. A fordítás, a címnek ellentéteképpen, szigorúan hídépítő szolgálatra, — az isteni kijelentés és annak emberi megértésére — céloz. A hátlapon idézi János 10:10-et — „azért jöttem, hogy életünk legyen és bővölködjenek”. A kiadó a „World Bible School” egyetlen mondatban közli, hogy a munka „40 évi tudományos, elmélyült és önfeláldozó munka eredménye.” A bibliafordítás igényelhető díjtalanul az alábbi címen: Das Feste Fundament, Schleifmühlgasse 6., 1040. Wien, Österreich. Annak ellenére, hogy a legutóbbi években két új magyar teljes Szentírás jelent meg és kapható hazánkban, mégsem mondhatjuk azt, hogy a Biblia lefordítását ezekkel a fordításokkal befejeztük. Hiszen minden kornak újra törekednie kell arra, hogy a maga alakuló nyelvi-kifejezési világa számára érthetővé tegye Isten üzenetét. Ezért nem tartjuk hiábavalónak az Ószövetség eredeti héber és az Újszövetség eredeti görög nyelvének tanulmányozását és időről időre új fordítások megjelentetését, ha ezek jobbak mint a régiek. A baj azonban ott van, hogy ez a bevezetésben említett Újszövetség-fordítás igen rossz. Feltűnő például, hogy mennyire a magyar nyelv szabályaival ellentétben használja a névelőket a fordító. „A Krisztus Jézus származásáról írt könyv” — kezdődik a szöveg, másutt pedig az „egy” névelő a felesleges sokszor. „Amikor a mágusok a csillagot meglátták, igen nagy örömre gyulladtak” — olvassuk tovább. Szentlélek helyett „Szent Szellem”, leprás helyett „bőrpoklos”, megtérés helyett „térjetek új felismerésre” szerepel. A hegyi beszéd jézusi boldogmondásai például így kezdődnek: „Boldogok a Szellem által a szegények, mert övék a mennyek királyi uralma.” Itt tegyük mellé a mi új fordításunkat: „Boldogok, akik szegények lelki értelemben, mert övék a mennyek országa.” A régi revideált Károli-féle fordítás így hangzott: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” Még egy példát vegyünk János evangéliuma elejéről: „Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.” Lehetne még sorolni a példákat arról, mennyire helytelen és sokszor bántó fordulatok kerültek be a szövegbe. Az előszó szerint: „A görög szöveghez való értelem szerinti ragaszkodás hozta magával, hogy némely kifejezés szokatlanul és újszerűén hat...” Arról a szakembereknek kellene vitatkozniok, melyik kifejezés mögött milyen eredeti görög gondolat rejlik, ahogyan bibliamagyarázati könyveinkben ismertetni szoktuk a különböző véleményeket. Az is gyakran megtörténik, hogy egy-egy helyen két lehetséges fordítás közül egyik kutató az egyiket, másik a másikat használja. Számos régebbi kísérletet tartunk nyilván, egyes Biblia-fordítások megpróbáltak új szavakat is alkotni. A reformáció hagyományai azonban arra köteleznek, hogy mindig a legjobbat, a legtökéletesebbet igyekezzük nyújtani a Szentírás fordításánál. Sajnáljuk, hogy ez a fordítás így, ebben a formában megjelent. A kiadó bizonyára nem volt abban a helyzetben, hogy megítélje, mennyire jó magyar fordítás az, amit kiadásra ajánlottak. Reméljük, hogy azok a külföldön élő keresztyének, akik magyarul olvassák a Bibliát, nem ebből a fordításból fogják majd megérteni Isten üzenetét, hiszen az rendelkezésre áll jobb megfogalmazásban is. Ma sokszor emlegetjük az ökumenikus összefogást, a közös keresztyén fáradozást sok területen és éppen a Biblia fordítása és terjesztése olyan ügy, amelyikben mindenféle egyházhoz, felekezethez tartozó keresztyénnek együtt kellene működnie. E néhány sor azért jelent meg, hogy az ismertetett fordítás kiadása és terjesztése ne zavarja meg ezt az ökumenikus együttműködést. Elek Áron Ev. Élet, 1979. már. 4.
