Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7-8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

11

II. RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEM KIÁLTVÁNYA A LEGELSŐ AMERIKAI ÚJSÁGBAN

(Az első magyar vonatkozású amerikai újságcikk megjelenésének 275. évfordulójára.)

Úgy szokott az lenni, hogy ha a történelem során előttünk járó nagyjaink nyomait kutatjuk, újabb, és még korábbi időkbe vezető bizonyítékait találjuk meg más magyarok, sőt egész nemzetünk „jelenlétének”, a róla való tudomásnak, a vele való szorosabb vagy lazább, közeli vagy távoli kapcsolatoknak.

Így jártam én is, amikor az 1770-es évek végén itt, Amerikában harcoló és az Amerikai Egyesült Államok függetlenségéért és szabadságáért életét áldozó hősünknek, Fabricy Kováts Mihály ezredesnek, a híres „Pulaski-légió” megteremtőjének és parancsnokának az életét nyomozva az egykorú újságokat lapozgattam : hamarosan rájöttem arra, hogy a 18. századi, amerikai angol gyarmatok területén már 1704 óta egyre nagyobb fejlődésnek örvendő, igen színvonalas újságok (hetilapok, majd napilapok) voltak, és hogy már a legelső ilyen lapnak, The Boston News-Letter-nek a második számában a legterjedelmesebb politikai tudósítás II. Rákóczi Ferenc fejedelem ismert Kiáltványának van szentelve. Igaz, hogy nem közli a Kiáltvány minden, összesen hatvan pontját, mert hiszen azt az az iduló lap még nem engedhette meg magának, de közli belőle a 18 legfontosabbat, és ezzel igen alapos tájékoztatást adott olvasóinak a magyar küzdelem indító okairól, a politikai, vallási, gazdasági és az egész magyarság létére kiható küzdelem igazi természetéről.

Az a tény, hogy az az induló lap ilyen nagy figyelmet fordított a magyarok hősi küzdelmét és annak az okait indokló Kiáltvány ismertetésére, azért is fontos és érdekes, mert abban az időben már folyt a küzdelem Anglia és Franciaország között az ún. „spanyol örökösködési háború” keretében, amelyet Anglia azért vívott, hogy megakadályozza XIV. Lajos francia király jelöltjének a spanyol trónra jutását és ezzel Anglia (és a vele szövetséges, szintén protestáns Hollandia ) elszigetelését; mert az egyesült francia és spanyol szárazföldi, de különösen tengeri erőkkel szemben Anglia és Hollandia feltétlenül elvesztette volna a küzdelmet. Angliának és Hollandiának minden természetes érdeke azt követelte tehát, hogy az európai szárazföldön, a spanyol koronát és hatalmat az osztráknémet Habsburgoknak felajánlva és biztosítva, a Habsburg-birodalom katonai erőit minél nagyobb mértékben igénybe vehessék a franciák ellen.

Ebből a szempontból az 1704-re már teljesen kirobbant Rákóczi-féle szabadságharc nagy ártalmára volt az angol-holland érdekeknek, és a két nyugati tengeri hatalomnak mindent el kellett követnie, hogy a felkelő magyarok és a szorongatott Habsburgok közt minél előbb helyreálljon a békesség. És külön figyelembe véve azt, hogy a Habsburgok akkorra már világszerte igen rossz nevet szereztek maguknak különösen a magyar és a cseh protestánsok kegyetlen üldözésével, Anglia és Hollandia csak nagy fáradsággal tudta, éppen a saját, hazai protestánsai előtt, összeegyeztetni a Habsburgokkal való szövetségi politikát a hivatalosan igen következetesen követett protestáns belpolitikával. A kiút ebből a dilemmából csak az lehetett, hogy a ,.stick and carrot” módszert alkalmazva a magyar küzdelem jogosultságának nem-hivatalos an kifejezést adnak, és különösen a sajtón keresztül olyan „közvélemény-támogatást” építenek fel, hogy azt a bécsi udvar feltétlenül észre kell, hogy vegye; másrészt azonban, hivatalosan, anyagi támogatást adnak az akkor is a csőd szélén álló Habsburg-birodalomnak, jórészt azzal a céllal, hogy hadseregét képes legyen rendbe hozni és elindítani a franciák elleni küzdelemre. Ehhez azonban a Habsburgoknak elsősorban is békére volna szükségük, és amíg a magyar küzdelem egymás után osztogatta ki hadaiknak a vereségeket, szó sem lehetett aról, hogy bármiféle komolyabb katonai hozzájárulással könnyítsenek a franciák ellen küzdő an?ol és holland erőkön. A „magyar béke” eléréséig tehát, hogy Bécset a magyarság irányában engedékenységre hívják, folytatni kellett a „stick and carrot” politikát, amelynek egyik kifejezése a még Amerikában is közreadott Rákóczi-féle Kiáltvány.

Ezek után talán nézzük meg közelebbről ezt a már említett, valóban történelmi jelentőségű újságcikket, ame’y a Kiáltvány 18 pontját tartalmazza.

A cikk a „The Roston News-Letter” 2. számának az első oldalán jelent meg; ez a lapszám az 1704. április 24., hétfő és május 1, hétfő közti időszakra van keltezve, azt az időszakot jelezve, ami alatt a szerkesztés (tehát híranyag-gyűjtés) és nyomtatás munkáját elvégezték. Amint látni fogjuk, a híranyag jó 3-4 hónapos, de ez, Amerika és Európa akkori lassú tengeri összeköttetését figyelembe véve (mert hiszen más hírközlési mód nem volt, csupán az akkori, vitorlás hajókkal történő híranyagszállítás), megfelelt a kor kívánalmainak. A lap egy héttel korábbi, első számában John Campbell bostoni postamester, az újság szerkesztő-kiadója (skót protestáns, és hűséges támogatója az Anelia „protestáns trónörökösének” a programját szolgáló Anna királynőnek), már részletesen ismertette az európai általános helyzetet; a 2. számnak a Habsburgmagyar küzdelemről közreadott anyaga tehát abba illesztendő bele. Az említett cikk magyar fordításában így szól (egy-két, a jobb megértést szolgáló, magyarázó szóf zárójelben közölve):

„Bécs, Dec. 14. Törökországból kapott levelek arról értesítenek, hogy az Új Szultán elhatározta, hogy a keresztyénekkel fenn fogja tartani a Békét, a Karlowitz-ban kötött szerződésnek megfelelően. (Savoyai) Jenő herceg minden tőle telhetőt megtesz, hogy Magyarországon elnyomja az elégedetleneket, amely célból ő (ide) vár néhány ezer horvátot és rácot. Közben a mi csapataink (hadállás) vonalakat teremtenek a Morava és Lajta folyók mentén, hogy az előrehaladásukat megállítsák. Az elégedetlenek nemrég egy tér-