Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1-2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 NT. PAÁL GYULA 10 ÉVES CALIFORNIA! JUBILEUMA November 18. Ünnepi gyülekezet a templomban. Az Űr Asztala mellett Gedeon Amália és Viola és Kegyes Jánosné és Krajcsik Istvánná virágai. Parragh Dezső ft. úr, a Kálvin Egyházkerület püspöke hirdette az Igét mind a két nyelven: okos, építő felelős szeretettel felépített igehirdetés volt. Dr. Bónis Béla imádkozott angolul, Szabó Antal nt. úr az elő­­imát, az utóimát Dr. Berzeviczy László mondta, az áldást az ünnepelt helyi lelkipásztor. Istentiszteletünk áhítatát emelte Énekkarunk két szép éneke. A Kossuth teremben b. Hangyássy Károly gondnok kö­szöntötte a megjelenteket, elénekeltük az amerikai és a ma­gyar himnuszt, asztali áldást mondott Fanchal Dénes gyü­lekezeti vén. Az ebéd utáni gazdag program elsősorban lel­kipásztorok komoly, őszinte kiértékelő üzenete volt Paál Gyu­lához itteni munkája 10, lelkészi szolgálata 43 éves jubile­uma alkalmából: Parragh Dezső püspök, Szabó Antal, Dr. Bónis Béla, Trombitás Dezső, levélben Kecskeméthy László, Kalabany István és Kálmán Szabolcs. Sovincz Magda zon­goraszólója, b. Hangyássy Károlyné a lelkész egyik fordí­tását énekelte, Saltzer Margit zongorakíséretével Szerényi Márta az ünnepelt lelkész három szerzeményét énekelte Hét­halmi Páth Károly zongorakíséretével, Elekes Klári gordon­kaszólója Monty McGovern zongorakíséretével, Saltzer Mar­git a lelkész és a gyülekezet magyar dalait hozta, Dr. Ber­zeviczy László az ünnepelt lelkész öt költeményét szavalta igazi empátiával, Fanchal Dénes régi időkről emlékezett. .. A helyi gyülekezet ajándékát b. Hangyássy Károly gondnok adta át, személyes ajándékok Parragh Dezső püspök, Borzy Jánosné, Néző János és neje, Krajcsik Istvánná, Hudák Fe­renc és neje, Szathmáry Lajos üdvözlő szavak, Tóth Mária Stubner Gyula egyik szép versét szavalta, Castillo Jasmine a fiatalság nevében angolul írt, Saltzer Margit olvasta fel a szép köszöntést. A gyülekezet énekei: Térj Magadhoz, Fel Barátaim, Hudák Ferenc zárószavai a Te benned bíztunk kálvinista zsoltár záró ének... a gazdag program meleg ünneplés, őszinte szívek megnyilatkozása volt. A Magyar Ház képviseletében Hámori Alfréd szólott. Köszönet a mun­kásoknak, köszönet a tisztes gyülekezetnek, köszönet az igaz barátoknak. Püspöki látogatás. Parragh Dezső ft. úr, a Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerületének püspöke meg­látogatta gyülekezetünket, a látogatás építő jellegű, baráti találkozás volt. Jó tudni, hogy szívünk még mindig az Ame­rikai Magyar Református egyházak közössége felé húz, me­lyeknek Evangélikus és Református háttere van. Calif. Magy., ’79. nov. 23. Nékünk a Könyv jutott. Nem hiába mondjuk, hogy Isten mentő kegyelme, erős eszköze, első kegyelmi eszköze a Szentírás... Biztos eszköz... Még Jézus is Igével hatá­rozta meg küldetését. . . azért jött, hogy az általa választott Igéket betöltse! A Bibliát kezünkbe vehetjük. Van-e Bib­liád? Ez az én Bibliám! Ismerem, szeretem, Igét ebből hir­dessenek nekem, a prédikáció legyen igehirdetés .. . Szeret­ném szívemet, lelkemet úgy megtölteni, igével, zsoltárokkal, énekekkel, imádságokkal, hogy nekem lelkemben, üdvössé­gem elnyerésében semmi igazán ne ártson! Ahogy testemet erős fehér vérsejtek védik baktériumok, vírusok ostromá­tól. . . úgy védjen engem ige, Ige, megélt, választott Ige lelki ellenségektől, hazugság, gyűlölet, megalkuvás, nagyravágyás, rontás szellemétől! Ez az én Bibliám ... ez az én mentő hor­gonyom! Paál Gyula Calif. Magy. ’79. dec. 7. A BRIDGEPORTI ELSŐ UCC EGYHÁZ 85 ÉVES JUBILEUMA Zs. 108:2. A hálaadás nem más, mint a szívnek visszaemlékezése. Kb. 100 évvel ezelőtt jöttek a „keszegarda” (Castle Garden, 1855-1892. Battery Place egy része) erős kapuin át erős karú emberek, ifjak, áldozatkész asszonyok, leányok. Később El­lis Island (1892-1934) zárral ellátott ketreces ajtain olcsó táskával, bátyúval, kendő-kötött fejjel. Jöttek nagyrészben Abaúj, Borsod, Zemplén és más megyékből. Álmokat álmod­tak, mert bíztak saját tehetségükben, reménykedtek a lehe­tőségek otthonában, és imádkoztak egy vadidegen, de sza­bad országban! Az anyagi álmok nagyon, nagyon lassan váltak valóra, de annál inkább erősödött a munkakészség, a munka aka­rat és a bizalom, mert mindenki érezte, hogy jó földre tele­pedett ez a kis és növekvő magyar református sereg. A lehe­tőségek országában egyre gyarapodott a reménység és a vele járó imádság. És íme, az álomból, reménységből s imádság­ból 1894-ben megszületett a Bridgeporti Első Magyar Re­formátus Egyház! A magukkal hozott vallásosság, hit, becsület és igaz­ság, isteni és felebaráti szolgálat, és egymás iránti felelős­ség és áldozatkészség létrehozta, megvalósította ezt a hatal­mas, imádkozó, Isten-embert szolgáló egyházat. Állítólag itt keleten történt. Emberek dolgoztak egy épü­leten. Egy arra járó kíváncsi lélek megállt és egy közellevő munkástól kérdezte: Testvér, mit csinálsz? A dolgozó fel­nézett és felelt: „Betont keverek.” A kérdező nem volt meg­elégedve s szólt egy másik munkáshoz: „Testvér mit csi­nálsz?” A második munkás azt mondta: „Falat építek.” Végre a kérdező egy harmadik munkásnál állt meg: „Test­vér, mit csinálsz?” A munkás ragyogó szemmel azt felelte: „TEMPLOMOT ÉPÍTEK!” Bridgeport első gyülekezete ál­mokat álmodott, látásokat látott, TEMPLOMOT ÉPÍ­TETT .., nem elválasztó, kizáró falakat, hanem nyitott ajtós, befogadó templomot, sőt hármat is és itt benne imádkozunk és adunk hálát a jó Istenünknek! Ez a templom, ez az oltár, ez a katedrális ma jobban és szebben szolgálja Istent és embert, mert egy kiváló lelkész, egy drága lelkipásztor életének javát adta, és íme, majdnem ötven éve szolgálja, vezeti Isten népét. A szentírás mindnyájunkat önzetlen szolgálatra szólít. „Aki elveszti életét, megtalálja azt.” Közöttünk senki sem ismeri jobban ezt a szentírást mint Nagy Emil, aki nem ke­reste a reklámot, nem vágyott magasabb rangra, nem ke­reste az öndicséretet. Mindenkor saját magát adta! A ke­resztelésnél reménykedett a reménykedő szülőkkel, az eske­­tésnél örvendezett az örvendőkkel, a koporsónál sírt a sí­rokkal! Mély tudású elmélkedéseivel, áhítatos imáival, példás áldozatkész tetteivel buzdított bennünket a bőségesebb élet­re. Nagy Emil kezemunkája, szíve szeretete felemelt ben­nünket krisztusi életre, istentiszteletre, felebaráti megbecsü­lésre és templom építésre. Mély lelki forrása és bölcsessége gazdag lelki boldogságot adott nekünk. Kívánsága szerint velünk megosztotta minden javát. Életének javát, legszebb esztendeit adta. Az ő vezetése hozta létre egyházi életünk leghatalmasabb és legszebb felét, azaz a nyolcvanöt évnek a legmagasztosabb második felét! (Continued on Page 14)

Next

/
Oldalképek
Tartalom