Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1-2. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD töznöm oda, hol korán előrement testvérem’ koporsója mellett a’ hely készen vár? nem hívom az órát; de jöttét sem rettegem. Jókor támadt, ’s hamar eltűnt remények; lángoló, de tárgyat nem lelt indulatok; sivatag jelen, ’s alaktalan jövendő: íme a’ tündérkar, melly ifjúságomat körűllebegé vala! nem sokkal adott többet a’ férjfikor; és sorsomat mostohának még sem mondhatom; mert találtam egy két hű keblet; mert korunk’ ’s hazánk’ nehány jeleseinek szeretetét viendem síromba. Lasanként fognak ők is eltűnni; ’s nem sokára e’ nép’ emberei közűi senki nem lesz, ki rólam emlékezzék. Megadja az ég; erősek lépnek majd a’ pályára, hol mint iró és polgár parányi helyet foglalék el; ’s szebb jövendő feledtet el engem’ ’s társaimat. Csak neked kell végórádig emlékezetemet hű kebelben hordozni; csak te fogod e’ sorokat meg megújuló érzelem közt olvasni, ’s meleg kebelbe szedni intéseimet. És nem szedended hasztalan! a’ fiú, ki karjaimban forró szerelem’ ápolási között nevelkedik, szivem’ megszentelt tárgyai iránt hideg nem marad; ’s rényért, hazáért és emberiségért olthatatlan lánggal égni megszokik. Minden egyes ember, még a’ legnagyobb is, parányi része az egésznek; ’s minden rész az egészért lévén alkotva: azért kell munkálnia is. Ki saját jóllétét egyetlenegy, főczél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát minden gondolkozó fej előtt. Az emberiség, mint az óczeán, mellynek ezredekig, máriádokig tartó élet rendelteték: egy ember, mint egy buborék, melly támad, ide ’s tova hányatik, ’s pillantat múlva széllyel pattan, a’ megmérhetetlen tömegben eltűnendő. Ez ellentételben vigasztaló gondolat fekszik. Mert saját kicsinyvoltunk’ érzete, az egész’ nagyságára vetett tekintet által magasztaltatik fel; ’s egyszersmind a’ kétségbeesés’ keserítő gyötrelmeit szenvedések’ közepette is elkerülhetjük. Ugyan is, bár minden küzdéseink mellett magunk’ számára jobb napokat nem vívhatnánk ki: de tisztán érezve, hogy emberi rendeltetésünk’ főczéla nem is ez vala, nem nézünk átokkal vissza a’ pályára, melly ha nekünk tövisét hozott is, nemünknek most vagy jövendőben virágot és gyümölcsét teremhet. Most pedig szeretett gyermek, Isten veled! most még a’ gyermekkor’ bájos álmai kebeledhez gondot férni nem engednek; de eljön egyszer az idő, ’s a’ tapasztalás’ égető nappala téged’ is felébreszt. Ha majd e’ felébredés’ kínos óráiban, e’ lapokat előveended, jusson emlékezetedbe: miképen a’ felébredés kínos órájának gyötrelmeit én is telyes mértékben szenvedtem; azonban szerelmemet az emberiség ’s bizodalmomat az örök sors iránt híven megőrizni törekvőm; ’s hidd el nekem, ki e’ kettőt bírja, az füstbement remények után sem fog vígasztalás nélkül maradni. 1840. Kölcsey Ferenc TEMPLOMSZENTELÉS CLEVELANDBAN CLEVELAND, Ohio — 1978. november 19-én tartotta a clevelandi nyugatoldali (West Side) Magyar Református Egyház templomszentelési ünnepét. Egyháztagok, clevelandi magyarok és környékbeli városokból érkezett vendégek már jóval a 4 órás kezdés előtt zsúfolásig töltötték az új templomot. A ragyogó őszdélutáni napsütés betöltötte a templomteret, felfokozva a sokszínű ólomüveg ablakok színpompáját. A- mikor az amerikai és magyar zászlók mögött megállt az egyház vezetősége az új ajtóban Elek Áron lelkészszel az élen, mögöttük a vendég lelkészek, Bojtos László a tervezést és építést vezető mérnök lépett a sor elé átadva a kulcsokat a gyülekezet lelkészének: ,,E fizikai létesítménnyel valósult gondolat és imádságban én a mai kor folytatását láttam annak a munkának, amit öreg magyarjaink, a még köztünk lévők és a már elhaltak annyi évvel ezelőtt elindítottak.” Dr. Szabó István esperes, a kelet oldali lelkipásztor végezte a hivatalos felszentelést. Rajta kívül Dr. Piri József, Kántor Pál, Szőke István, Nagy István, Bacsó Béla, Novák Miklós szolgáltak, majd a közbejött akadályok miatt megjelenni nem tudó Beretz Árpád volt püspök helyett Elek Áron az egyház lelkésze prédikált magyarul. „Nem hiszem, hogy nálam boldogabb ember van ma a világon” — adta tudtára a gyülekezetnek. Valóban, ezt éreztük is. A szolgáló lelkészeken kívül ott láttuk Wesselényi Miklós, Dömötör Tibor, Petróczy Tibor, Endrei Ferenc református lelkészeket. Juhász (Shepherd) Ferenc lelkész orgonajátékával járult hozzá az ünnepély magasztos színvonalához. A templomi szertartást díszes bankett követte az új Kálvin Központban. A több mint 500 résztvevő között ott láttuk a clevelandi közélet számos tagját. Körmendy István ügyvéd, az egyház régi tarja töltötte be a „ceremónia mester” szerepét a banketten. És végül, ami annyira ismert a nemzetiségi templomoknál, a kitűnő étel, amit az egyház fáradhatatlan asszonyai készítettek. Feledhetetlen élménnyel távozott minden-T
