Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 KÁLVIN KARITATÍV MUNKÁSSÁGA Ügy a lutheri, mint a kálvini reformáció nemcsak hirdette a krisztusi tanokat, de élte, cselekedte is. Az őskeresztyén egyház szeretetközössége (Csel. 4:32-37), diadalmas erővel kelt új életre mindkét reformáció nagyobb gyülekezeteiben; Krisztus legkisebbjeinek ügyét, baját, istápolását hathatósan felkarolva, szemelőtt tartva az Űr idevonatkozó parancsait (Máté 25:31-46). Kálvin, mikor átvette Faréitól Genf reformálását, minden igyekezetével azon volt, hogy a krisztusi karitatív munkásság őskeresztyén szellemben testet öltsön gyülekezetében. Az árvák, szegények, öregek, elhagyatottak, betegek gondozása kezdettől fogva szívügye volt, s a genfi K/óra-kolostort rendezte be erre a célra. Élén a gondozó állt, a szolgálatokat a diakónusok látták el. Szigorú rend és fegyelem honolt benne : az ellenőrzést minden három hónapban egy megbízott lelkész és a presbiterek egy csoportja látta el. A Klára-kolostor egyrésze kórház volt, ahol a betegeket gyógyították: orvos, sebész és gyógyszerész működött, s voltak bentlakó betegápolók is. A testi ápolás mellett a lelkire is nagy gondot fordítottak: egy tanító és egy tanítónő munkálkodott a kolostorban. Kötelességük volt a vallásos gondozás s az árvagyermekek hitoktatása. Akik itt szolgáltak azoknak hitükkel, tiszta, erkölcsös életükkel valósággal tündökölniük kellett a többiek, s az egész genfi gyülekezet előtt. A Klára-kolostor úgy szerepelt, mint Istennek a háza. Kálvin árva- és kórháza mintaképül szolgált a többi országoknak is, ahol csak elterjedt a reformáció. Közvetítve magyar földre is eljutott Heidelbergen át, s így létesült Debrecenben és Pápán Ispitáli = Ispotály; ma szeretetháznak hívjuk. Az utóbbi helyen Kanizsai Pálfi János prédikátor kezdeményezésére alakult ispotály 1615-ben, kiről tudjuk, hogy Heidelbergben tanult. Kálvin nemcsak kiváló teológus, pedagógus és egyházszervező volt, de mint Krisztus egyházának diakónusa, karitatív munkássága révén is nagyot alkotott. Makár János A Te kereszted a mi győzedelmünk; A Te halálod a mi életünk ... Szikszai: Kér. Tan. és Im. III. 20:18 AZ IDEGENBEN Egyedül ülök a ködös, őszi csendben, Egyedül, fájó lélekkel az Idegenben. Hol vagy Hazám? Te szeretett, szép Haza?, Hová lett a Palota út s a Bástyasétány fala? Ahol ragyogó tavaszok virágzó fái alatt ültem, Ahol szivárványos vágyaimat gyöngysorrá fűztem, Vagy belőlük tarka mezőt varázsoltam S boldog, oh boldog, csak ott voltam ... De minden mező még oly sok virággal tele, Egyszer hervadni kezd s perzseli az idők szele. A könny, mely öntözi, többé nem tudja életre hívni, Csak csendben temetni s siratv.. sírni. Cuborg Aurelia („Felhő és napsugár” c. kötetből.) N.Y. Magyar Élet, ’79. aug. 11. ^lz c ^^én if élen MAGUKRA MARADT ÖREGEK ÉS ÖZVEGYEK IMÁJA Jóságos Atyám! Az életben megfáradt, megszomorodott szívemet szent kezedbe teszem, mert csak Nálad találok oltalmat és nyugodalmat. Magamra maradtam, mint megszedett szőlő. Végtelenül szomorú és fájdalmas számomra ez az árvaság. Hová menjek, kihez meneküljek, mikor senkim sincsen. Hozzád jövök, mert Te jó voltál és jó vagy hozzám. Hosszú esztendőkön át megtartottál, vezettél, megáldottál, jó most is Hozzád közelednem, s alázattal kérlek, fogadd ismét magadhoz elesett, szomorú, magára és a Te oltalmadra maradt gyermeked. Édesatyám, tudom, hogy elhagyatottságommal is próbára teszed szívemet, hűségemet, imádságban kitartásomat. Atyám, nehéz ez a teher, de adj erőt, hogy alázattal, zúgolódás nélkül, imádsággal tudjam hordozni. Magam összeroskadnék alatta, jöjj segítségemre, ne hagyj magamra. Bűnbánattal vallom, hogy sokszor hűtelen, engedetlen gyermeked voltam, s fáj, hogy nem tudtalak mindig olyan hűséggel szeretni és ragaszkodni Hozzád, mint amennyire most fűz Hozzád elhagyatottságom fájdalma. Légy és maradj velem, Édesatyám! Add meg mindennapi kenyeremet, ruházatomat, békességemet és imádságomat, hogy megnyugvással hordozzam bánatomat. Hallasd velem vigasztaló, bqtorító szavad, s adj erőt, hogy felelni tudjak reá Neked szolgáló, odaadó élettel. Életem napja leáldozóban van már; nem sokára nyugvóra kell hajtanom fejemet. A múltból édesbúsan csendül kis falum harangja, integetnek, hívogatnak az illatos akácok, hívogat szüleim korhadó fej fája. Szeretnék mellettük megnyugodni. Uram, ide is sírok kötnek már, s egy nehéz munkában eltöltött élet. Atyám, de én nem a földé, hanem a Tied szeretnék lenni. Zarándokutamon, amíg elérem az Élet Kapuját, tartsd meg hitemet. S ha megelégeled földi bujdosásom, adj csendes kimúlást e világból, s nyisd meg nekem kegyelmedből szent országod kapuját. Ámen. Vitéz Ferenc ]i in ii ni ii ni in M mi imiiiii ii ii ii M ni M mii mini miimiii mim mii ii Rev. Dr. Francis Vitéz, Editor 493 Amboy Avenue Perth Amboy, N.J. 08861 Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald — Megrendelem a Reformátusok Lapját for one year ( ) or ( ) years ($5.00 per year) egy évre ( ) vagy ( ) évre Subscription enclosed—Előfizetés mellékelve $....... Renewal ( ) New Subscription ( ) Change of address only ( ) enclose old Name Street City State Zip
