Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK tsssr-“ iÄSSHERALD LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Dr. Vitéz Ferenc 79-ik évfolyam 1979 július—augusztus 7—8. szám Szeretve Tisztelt Egyházi és Egyesületi Vezetőségi Kedves Magyar Testvéreink, Barátaink! Egyháznak, a clevelandi Első Magyar Református Egyház, nagy fényes és történelmi jelentőségű ünnepséget rendez 1979. szeptember 30-án Nagytemplomunk megépítésének 30-ik évfordulóján. Amikor tisztelettel kérjük jóelőre a dátum tudomásul vételét, ugyanakkor meleg szeretettel hívjuk meg erre a nagy alkalomra összes környékbeli testvér egyházainkat, clevelandi magyar Egyesületeinket, közös és együttes munkánkban építő részeseinket, jó barátainkat. Szeptember 30-án, vasárnapon, d.e. 11 órai kezdettel országos jellegű hálaadó istentiszteletet tartunk Nagytemplomunkban, amit déli 1 órai kezdettel követ az ünnepélyes Bankett Bethlen Termünkben. ]egyek ára személyenként 7.50 dollár, mely előre foglalható le irodánkban. Gyülekezetünk még mindig nagy családjának pontosan egy harmada most is itt él Nagytemplomunk körül az ősi Buckeye negyed magyar szigetében és a másik kétharmada Nagy-Cleveland 56 külvárosi negyedeiben szétszóródottan, de onnan is visszajárva Nagytemplomunkba, mint szentélybe. Ez a 30 évvel ezelőtt megépített Nagytemplomunk tartott meg minket, örökségünket, mint első számú bástya őrizte és őrzi ma is ezt a nekünk oly drága és egész Amerikában legjellegzetesebb magyar településünket. Ez a Nagytemplom most már hivatalosan is történelmi és építész-művészeti Emlékmű, az egyetlen mely mindössze három évtized alatt ezt a kitüntető megbecsülést elérte egész magyar Amerikában. Istennek ezerszer hála jubileumot ünnepelni készülő magyar Nagytemplomért, amelynek hiányában a két nyelv, ötös rétegeződés kettős irányú letelepedés szétszóró hatalmának pöröly ütései alatt rég megszűntünk volna már, mint létező és magyar életet őrző erőteljes közösség. Nagy dolgokat cselekedett mivelünk az Úr, azért kívánunk mi hálát adni együttes közösségben mindazokkal, akiknek hasonlóképpen még mindig drága ez az Istenáldott szent, távolbaszakadt magyar örökség! Őszinte magyaros szeretettel az Első Egyház nevében: Dr. Szabó István, lelkipásztor Dr. Piri József, főgondnok és az Egyház Presbitériuma A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma Máté 6:11 Évszázadoksorán a legtöbb írásmagyarázó számára lehetetlennek tűnt, hogy a Miatyánk negyedik kérésénél Jézus Krisztus a közönséges kenyérre gondolt volna. Évtizedek óta azonban nő az egyházban a felismerés, hogy a Szentírás szerint jogosulatlan az anyagi do’gok megvetése. Megrázó számadatok figyelmeztetnek újból és újból, hogy ez a képmutató kegyesség halálos bűn: 1975-ben 10 millió ember halt meg, mert nem kapott eleget enni. Ma 500 millió férfi, nő és gyermek hordozza az alultápláltság olyan terheit, amelyek gyógyíthatatlan elváltozásokat okoztak a szervezetben. Az anyagi dolgok megvetése Isten szép világának a pusztulását hordozza magában. A Teremtő Atya nem veti meg az anyagi dolgokat, nem kerüli el a földet, hanem közel jön ahhoz, hogy megmentse és megváltsa azt. Jézus Krisztusnak az imádságra vonatkozó szavai „Te pedig mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál az Atyához” (Máté 6:6), így értelmezendők: Jézus az éléskamrára gondolt, mert a zsidó házaknak nem volt más bezárható helyisége, mint ez. Ott bennt, ahol az üres polcok emlékeztetik a szegényt a maga szegénységére, ahol a
