Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5-6. szám

10

CALVIN SYNOD HERALD

E — lőször az Isten országát keressed,

Világi munkádat azután kövessed, így boldogulásod lészen mindenekben,

Az Űr ígérte ezt, ki van az egekben.

F — érgek eledele gyarló testem lészen, Mihelyest testemből lelkem búcsút vészen, Lelkem pedig mennyben Istenét dicséri,

Addig is, míg testem újulását éri.

G — ondold meg ezt ember: Isten van az égben Ne tégy bűnt sem nappal, sem a sötétségben, Mert amidőn élted itt ha jól megy végbe,

Nem esel örökös rabságba, ínségbe.

H — allgass, élő ember, az Isten szavára, Figyelmezz szüntelen parancsolatjára,

Ha szert akarsz tenni ama koronára,

Melyet az Űr készít a hívek számára.

I — sten, aki formált, el is tart bennünket,

Csak tiszteljük, féljük a mi Istenünket.

De ha bűnben töltjük egész életünket,

Elhágy, s ki is törli könyvéből nevünket.

J — egyesem a Jézus, én is övé vagyok.

Érte mindeneket megvetek, elhagyok.

Hiszem, hogy érettem ő megfeszíttetett,

Ily hittel elveszem az örök életet.

K — orona, örökös, adatik azoknak,

Akik találtatnak igaz sáfároknak.

De kik elprédálják jószágát másoknak, örök veszedelmet szereznek maguknak.

L — egdrágább embernek az ő idvessége,

Nem ér azzal világ minden dicsősége.

És kinek ezt adja Isten Őfelsége,

Lészen annak mennyben örök békessége.

M — egtérésed, ember, ne halaszd sokára,

Ne tedd által, kérlek, egy napról másikra,

Mert nincsen az írva senki homlokára,

Hogy mikor érkezik a végső órája.

N — em hágy el az Isten sohasem tégedet,

Csak te el ne hagyjad a te Istenedet.

De ha bűnben töltőd egész életedet,

Elhágy, s ki is törli könyvéből nevedet.

O — dafent az égben van az én Jézusom, Odavár engemet az én Szerelmesem.

Kívánok is innét hamar elköltözni,

Hófehér köntösbe Nála felöltözni.

P — or vagyok mindenkor, majd azzá is lészek, Mint a füst és pára hamar elenyészek. Rothadandó testem magamról leteszem,

De majd rothadatlant Istenemtől veszem.

R — akásra gyűjteni igen iparkodom,

A mennyeiekről nem is gondolkozom.

Por-, féreg-emberek, az Űr hív titeket:

Gyűjtsetek hát mennyben állandó kincseket.

S — enkinek nincsen itt örökös hazája,

Mindenek elmúlnak, bárki kivizsgálja.

Oda siessünk hát, hol örökké élünk,

Ahol az Űr Jézus szüntelen lész vélünk.

T — ársalkodj a jókkal és a szelídekkel,

A tiszta életű kegyes emberekkel,

Ne tarts a hitetlen kevély emberekkel,

Mert megver az Isten végtére ezekkel.

U — rat a szegénnyel bizonnyal a halál,

Éles kaszájával egyre-másra kaszál,

Minden rejtekhelyen mindenre rátalál, így minden holt lészel, Iá életben valál.

V — ízözön már volt, majd tűzözön lészen,

Amely elpusztítja a Földet egészen.

Mindenkitől az Űr szoros számot vészen,

Ne álld hát életed, ember, oly merészen.

Z — örgess: megnyittatik, kérj és megadatik,

Légy hív, így számodra korona tartatik,

Melyet az Űr Jézus fejedre feltészen,

Utolsó ítélet majd mikoron lészen.

(Miskolc) Közli: Soltész Kálmán

RL., Bp., 77. ápr. 10.

*

NÉPI IMÁDSÁGOK

Rendkívül érdekes könyvet kaptam ajándékba karácsonykor. A 772 oldalas könyv népi imádságokat tartalmaz, összegyűjtötte Erdélyi Zsuzsanna. A könyv címe: HEGYET HÁGÉK, LÖTŐT LÉPÉK. ARCHAIKUS NÉPI IMÁDSÁGOK. (A „lőtőt” szó lejtőt jelent.) Megjelent a Magvető Könyvkiadónál, Budapest, 1976.

Erdélyi Zsuzsanna nagy felkészültséggel, rátermettséggel és tárgyszeretettel 251 népi imádságot közöl, melyek közül némelyik elvezet bennünket a magyar történelem első századaiba. Nem liturgikus imádságok ezek, hanem a vallást élő nép rögtönzései a liturgikus istentisztelet után, az oltár előtt, búcsú alkalmával, vagy otthon betegségben, lefekvéskor, szenvedésben, örömben, bánatban, temetéskor, vagy mint a tizedik ima címe jelzi: „Az essőtül való imáccság” vagy pedig a „Döghalál nekünk ne ártson” (221). Az imádságok jórésze Mária fájdalmát, Krisztus golgotái szenvedését, Krisztus és Mária párbeszédét adják elő. Ahogy Erdélyi Zsuzsanna írja a bevezetésben: korok szívverése, szava hangja, mozdulatai, gondolati formái folynak egybe, élnek századok óta összefüggő egységben e köl-