Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1-2. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD A* d és az új feszültségében Ahogyan belépünk az Űr 1978-ik esztendejébe, két bibliai vers jut az eszembe: „Semmi új nincs a nap alatt” (Péld. 1:9) és „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel. 12:5). E két látszólag ellentmondó bibliai idézet kifejezi azt a feszültséget, amellyel szembe találjuk magunkat az új év küszöbén, s egyben megadja azt az eligazítást és erőt is, melyre ilyenkor szükségünk van. „Nincs semmi új a nap alatt” — mondja a prédikátor, akinek az életébe január 1 nem hozott lelkesedést és reménységet, hanem csak cinikus unalmat és kiábrándultságot. Valójában, január 1 nem is egy ÚJ év kezdetét jelentette neki, hanem csak egy MÁSIK év elindulását a reménytelenség országútján. Valljuk meg, nem ismeretlen ez a magatartás közöttünk sem 1978 elején. Bár a forradalmak korát éljük, s szinte naponként árasztanak el bennünket „új” dolgokkal, sokan lépik át az új év küszöbét lemondó unalommal. Valahogyan mindnyájan megérezzük azt, hogy DOLGOK, mégha forradalmian újak is azok, nem tudják az életet igazán újjá varázsolni. Az ember továbbra is romlott marad, létünk értelemre vár, egész világunkat pedig végpusztulás fenyegeti. „Nincs semmi új a nap alatt” — zsolozsmázzuk, s ez így van, így igaz — mindaddig, amíg hitre nem jutunk! Az evangélium szíve azonban az, hogy Krisztusban minden újjáteremtetik. Ahogy Iréneus mondotta: „Tanuld meg, hogy Ő hoz minden új dolgot azzal, hogy Önmagát hozza!” Benne és általa van új szövetség, új ember, új reménység, új Jeruzsálem, új ég és új föld. „Íme, újjáteremtek mindent!” — mondja a megdicsőült Krisztus, aki a királyi széken ül! Sursum corda! Fel hát a szívekkel! Isten újjá tudja teremteni az elvesztett lehetőségeket, mint ahogy az Úr Igéje másodszor is szólt Jónáshoz, amikor a hal szárazföldre köpte (Jón. 3:1-3). De Isten egészen új lehetőségeket is tud teremteni, ha van hitünk megérteni, amit Ésaiás által mondott: „A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznának, tudatom veletek!” (42:9). Nemcsak azt jelenti ez, hogy Isten a szomorúság helyén örömöt tud fakasztani, hanem azt is, hogy Isten a múlt helyett a jövendőre akarja fordítani a figyelmünket! Kész vagy-e új feladatokra? De mit ér, ha Isten megújítja az alkalmakat vagy egészen újakat teremt, mi pedig ugyanazok maradunk, bűnök rabjai, előítéletek szolgái, szenvedélyek eszközei? Az evangélium azonban az, hogy Isten az embert is újjá tudja teremteni. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, ímé, minden újjá lett” (2. Kor. 5:17). Isten szívoperációt tud végrehajtani bennünk: „Új szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük; eltávolítóm testükből a kőszívet” (Ez. 11:19). Ezért fogalmazták meg reformátor őseink a keresztyén élet dinamizmusát az ó ember megöldöklésében és az új megelevenítésében! INTÉS SZEGÉNYLEGÉNYEKNEK Most, a gyáva szemérmetlenség Kurjongató rossz éjjelén, Becsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény. Egy életünk és egy halálunk S a régi hős idők alatt Élet s Halál peremén jártunk, Nekünk nem új e gondolat. Kit elsodor e zagyva éjjel, Ki megmarad fészek-rakón, De mi közülünk játsszék csínján Mindenki a tárogatón. Mi másoknál messzebbről jöttünk És örök, amit akarunk, Ha úgy akarja a muszájság, Jól van, jól van, hát meghalunk. De az a mi gyönyörűségünk, Hogy ha minden reped, szabad, Böcsületes szegény legények Pihennek a romok alatt. Megállott, de lehet folytatni A jó szemek, a szép szemek Érdemes, őrült látomását, Az Életet, az Életet. Ady Endre FELIRAT a New York-i Szabadság-szobor talapzatán: „Tartsd meg régi földed, pompád, régi világ S add nekem fáradt, szegény, meggyötört Kifosztott tömeged, zsúfolt partjaid Nyomorult kilököttjeit. Küldd el hozzám A viharvertet, az otthontalant S én magasba emelem fáklyám, hogy Ide találjanak ...” Emma Lazarus: The New Colossus Végül: Isten újjá tudja teremteni az egész világot. „Íme, új eget és új földet teremtek!” — mondotta (És. 65:17, 2. Pét. 3:13, Jel. 21:1). Nem lehet ennél kevesebb a látásunk! Isten azért választott ki, azért újít meg, hogy ennek a látásnak a szolgálatában égjen el az életünk. Természetesen ez a látás csak az idők végén valósul meg a maga teljességében, de az egyház, amelyik megfeledkezik erről, nem az élő Isten egyháza! Mi teszi hát az új esztendőt igazán újjá? Nem olcsó fogadalmak, nem tűnő álmok, nem végzet, hanem az élő Istenbe vetett hit! „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel. 3:22) Dr. Biitösi János, püspök
