Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja CALVIN SYNOD HERALD Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Vitéz Ferenc 78-ik évfolyam 1 978 szeptember—október 9—10 szám SZEMÉLYES REFORMÁCIÓ Reformációra emlékezünk újból. Ez alkalommal hadd szóljak arról, hogy milyen utat jártam én meg, amíg személyes tapasztalattá lett számomra a protestáns reformáció ! Szubjektív mondanivalóim igei acélváza legyen a Zsidókhoz írt levél 13. részének 7-8. versei: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz!” 1. Először a reformáció csak annyit jelentett számomra, hogy FIGYELMEZTEM A REFORMÁTUSOK ÉLETÉRE. Nemcsak a nyírgyulaji reformátusokra, hanem a kálvinista ősökre, a reformátorokra, akik olyanok voltak a számomra, mint az ökölvívók a ringben, futballisták a gyepen, gladiátorok a történelem arénáján. ŐK vívták a harcot, én nem vettem részt benne, csak páholyból élveztem küzdelmüket, ós drukkoltam nekik. A szülői ház, a felekezeti iskola, a csillagtornyos templom reformátusnak nevelt, és én tudatosan büszke voltam erre, ha nem is tudtam pontosan, hogy miért. Arra csak később jöttem rá, hogy mert szerettem a reformátusok kemény járását, térdet-fejet-nem-hajtó büszkeséget, akiknek elég volt az Isten, s nem volt szükségük Krisztusra, Szentlélekre. Egyszóval tetszett a pogány református, mert így én is pogány maradhattam. A reformáció, amivé lett a történelem folyamán, megerősített pogányságomban, képtelen volt hitre juttatni és Krisztushoz vezetni... 2. Aztán olyan vidékre kerültem, ahol körülbelül egyenlő volt a reformátusok és a római katolikusok arányszáma: Ceglédre. Itt jöttem rá arra, hogy a nagy küzdelemben én nem lehetek csak néző, mert a harc ma is folyik a reformátusok meg a római katolikusok között. Érdekelve vagyok, rám vár a világ, az én feladatom tovább folytatni a 20-ik században azt, amit a reformátorok a 16-ik században vívtak. Ügy éreztem, hogy református voltomért harcolnom kell a katolicizmus ellen, s minden ellen, ami nem OLYAN REFORMÁTUS, mint én vagyok. S harcoltam. Feneketlen dühvei rontottam katolikus iskolatársaimra meg bibliás református barátaimra. Olyan lelkesedés fűtött, hogy vallásomért Krisztuson is kész voltam átgázolni. Egyszóval: farizeus voltam, mint Saulus, s a reformátorok Gamálielek lettek számomra, akiknek a lábainál hitetlen előítéleteimben növekedtem csak. A reformátorok hit nélküli megismerése farizeussá tett... 3. Aztán eljött az idő, amikor bűneim kezdtek nyugtalanítani jó református voltom ellenére is. Mert bűnről idáig még nem tudtam öntudatosan, személyes vonatkozásban. Külsőleg nem történt változás, de belsőleg megundorodtam önmagámtól és halálfélelmek gyötörtek. Féltem a borotvapengétől, húzott a szakadék, vonzottak a sínek. És akkor szakadt fel a szívemből: „Krisztusom, segíts, ha tudsz !” És Ő segített: Keresztje áthúzta bűneim listáját, halálfélelmeimet elnyelte sírja, s szívemet csordultig töltötte Lelkének szabadítása. így tudtam meg, hogy Ő tegnap és ma és örökké ugyanaz !... Ironikusan tragikus az, hogy míg pogány voltam, papnak szántak; míg farizeus voltam, én akartam pap lenni; mikor Krisztusé lettem, református egyházam idegenkedett tőlem. Kínos útkeresésemben vettem elő a reformátorok írásait, s egyszerre rájöttem: egy a hitem velük, református vagyok, így mentem Debrecenbe a teológiára . .. Azóta vallom: az igazi reformációhoz Krisztuson keresztül vezet az út. Aki nem a megtérés és újjászületés jogán kapcsolódik a reformátorokhoz, az vagy pogány, vagy farizeus. „Emlékezzetek azért meg vezetőitekről, akik az ISTEN IGÉJÉT hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!” Ámen. Dr. Biitösi János Rádió elmélkedés a WNLK állomáson 1977. okt. 30-án. FT. DR. ÚJLAKI FERENCNÉ Sz. Balogh Lillian Lapzártakor vettük a hírt, hogy Ft. Dr. Újlaki Ferencné Floridában szeptember 13-án otthonában meghalt. Temetése szeptember 18-án volt Clevelandban a Lakeview Cemeteryben. A temetési szertartást Nt. Csutoros István nyugalmazott lelkipásztor végezte. Dr. Ujlakiné távozásával egy lelkes magyar nagyasszonyt veszítettünk el. Áldás és béke poraira !
