Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3-4. szám
REFORMÁTUSOK A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja CALVIN SYNOD HERALD 78-ik évfolyam 1978 március—április LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Vitéz Ferenc 3—4 szám NÉZZÜNK SZEMBE ÖNMAGUNKKAL I. Korinthus 11:28 Virágvasárnap elé még mi is várakozással tekintünk, s szeretnénk ott lenni az ünneplő tömegben. A felvonulás, tüntetés ma is vonzó és népszerű. Talán fel is emelnénk szavunkat Jézus mellett, nem egészen céltalanul, hanem ázért, hogy reánk is figyeljenek, hogy mi is belekerüljünk az érdeklődés középpontjába. Bizonyságot tennénk mi is az Élet Fejedelméről éppen olyan számítással, mint az akkor harsonázó tömeg — talán így, Vele — majd csak többre jutunk, majd csak minden jobban fog sikeredni. Mi is a földi királyság pozícióinak előnyeire gondolunk, s megfeledkezünk a lelki alattvalóság örömeinek lehetőségeiről. Mi nem szolgák, hanem urak akarunk lenni. Amíg erre van egy kis lehetőség, addig mi is zengjük a dicséretet. De mikor kiderül a nagypénteki valóság, akkor mi is jobbnak, biztonságosabbnak tartjuk a bölcs hallgatást. Akkor már nem örvendező tüntetés a menetelésünk és nem győzelem ittas felvonulás, hanem vagy szomorú érdeklődéssel kísérjük Öt az „utolsó úton”, vagy talán elfordulunk, és titokban még egy könnyet is letörölünk szemünkről, ha arra gondolunk, milyen elviselhetetlen lenne, ha helyet kellene cserélni a Töviskoronással. Ha valóban tanítványok akarunk maradni, akkor az egyik végletből a másikba esés helyett tartsunk őszinte és alapos önvizsgálatot. A tükörben megvizsgálhatjuk külső megjelenésünket, elfogadhatónak minősíthetjük vagy módosíthatunk rajta. Nehéz megfigyelőnek és megfigyeltnek is lenni ugyanabban az időben és személyben. Az orvos már a belsőnk titkait is felfedi, nem elégszik meg csak a külső vizsgálattal. Isten jól ismeri legrejtettebb gondolatainkat és szívünk minden indulatát. Önvizsgálatom a magam felett kimondandó ítélethez vezet, ha nem az emberekkel mérem össze magam és cselekedeteim, hanem az Ige fényében látom meg magam teljes valóságában. Másokat félrevezethetek, jónak tarthatnak, még jó. hogy nem nyilváníthatnak szentté, mert rangkórságomban talán még azt is hajlandó lennék elfogadni. Ha komoly önvizsgálatom folytatólagos, akkor szívemben annyira megszomorodom azon, hogy én csak lázadásra, engedetlenségre, hálátlanságra törekszem, sőt az Ür megtagadása sem rettent meg, hogy a bűnbocsánat utáni vágyakozást ébresztheti fel bennem az Úr, Igéjének és Szentleikének csodálatos, sokszor érthetetlen és megmagyarázhatatlan munkáján keresztül. Ha a hitemet nem szégyellem nyilvánosan megvallani. EGY TANÍTVÁNY Ezt a véres fát én neveltem ... Ezt a vas-szöget én szegeltem, Az én dárdám állt meg szívedben. S Te a rettentő keresztútnál, Vérző kezeddel visszahúztál, Bár liliomom mind lehullt már. Szegényen és lerongyolódva Jöttem Hozzád én, hűtlen szolga, S Te békét csókolsz homlokomra. Behunyt szemmel is nézel engem. ... Neked királyi trónust vertem, Szegény fészerben, rossz szívemben. Farizeus hadd üsse orcám, Követ és sárt dobáljon hozzám, Csak Te mosolyogj, mosolyogj rám. Minden Te vagy! Öröm és élet! Kereszthordozó vidám néped, Sorban a hegyre Te vezérled. Egy csillag homlokodra égett, S nem látok hírt, fényt, dicsőséget, Csak Téged, Téged, Téged... Muraközt/ Gyula ugyanúgy nyilvánosan meg kell vallani bűneimet is. A feloldozást, bűnbocsánatot nem ember — egyedül Isten adhatja. Ez még mindig nem teljes. Még hiányzik belőle valami. Hiányozhat az a szilárd elhatározás, amit ismét az Isten Lelke munkálhat szívemben, hogy hátat fordítva az eddigi ön és másokat is sikeresen áltató életstílusomnak — új életet igyekszem kezdeni, a megtérés útján járni, hogy ne a bűneim miatt igazságosan megérdemelt ítélet legyen az osztályrészem itt és az örökkévalóságban, hanem lehessek a megtérő bűnösnek kegyelmet adó. a nagypénteki halálból győzedelmesen feltámadásra vezető Krisztus alázatos, kevesen is elégedettnek maradni tudó hűséges követője. Király Zoltán
