Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST A REFORMÁTUS BÖJT A Második Helvét Hitvallás tanítása A böjt Minél súlyosabban elítéli Krisztus egyháza a dobzódást, részegeskedést és minden bujaságot és mértéktelenséget, annál buzgóbban ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi egyéb, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, tehát testünknek fegyelmezése, fékentartása és megsanyargatása, amit a felmerülő szükség szerint vállaltunk magunkra; ezáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt és a testtől elvonjuk a táplálást, hogy annál könynyebben és szívesebben engedelmeskedjék a léleknek. Ezért nem böjtölnek azok, akik ezekkel a dolgokkal nem törődnek, de azt hiszik, hogy böjtölnek, ha egyszer napjában megtömik a hasukat és egy bizonyos vagy megszabott időben tartózkodnak bizonyos ételektől, azt gondolván, hogy pusztán ennek az elvégzésével kedvében járnak az Istennek és jót tesznek. A böjt a szentek imádságának és minden erényének támasza. Nem tetszett Istennek (mint láthatjuk a próféták könyveiben) az olyan böjt, amelyben az ételtől, nem pedig a vétkektől tartóztatták meg magukat a zsidók. Gyülekezeti és magános böjt Van gyülekezeti és magános böjt. Régente csapások idején és az egyház nyomorúságos állapotában tartottak gyülekezeti böjtöt. Egész estig teljesen megtartóztatták magukat az ételtől. Ezt az egész időt pedig szent könyörgésekre, istentiszteletre és bűnbánattartásra fordították. Nem is nagyon különböztek ezek a böjtök a gyásztól. Gyakran említik ezeket a próféták, különösen Jóéi a 2. részben. Ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz helyzeteiben. Magános böjtöt bárki vállalhat közülünk, ha úgy érzi, hogy lelki életétől elvonják a testi dolgok. A böjtölés alatt ugyanis a testtől von meg minden kedvezést. Milyen legyen a böjt? Minden böjtnek szabad, önkéntes és igazán alázatos lélekből kell erednie és nem az emberek helyeslésének vagy kegyének elnyerésére kell irányulnia, még kevésbé arra, hogy azok által akarja az ember a megigazulást kiérdemelni. Mindenki azért böjtöljön, hogy a testiséget féken tartsa és annál buzgóbban szolgáljon Istennek. A negyvennapos böjt A negyvennapos böjt mellett szólnak a régiek bizonyságai, de egy szót sem szólnak róluk az apostoli levelek, ezért nem kell és nem is szabad rákényszeríteni a hívekre. Az bizonyos, hogy régebben a böjtnek különféle formái vagy szokásai voltak. Ezért Irenaeus, aki igen régi író, ezt mondja: „Egyesek azt tartják, hogy csak egy napon kell böjtöt tartani, mások két, ismét mások több, némelyek negyven napon is. A rendtartásnak ez a különbözősége nem most a mi időnkben kezdődött, hanem sokkalta mielőttünk, úgy vélem, azoknál, akik nem tartották meg egyszerűen azt, ami eleitől fogva hagyomány volt az egyházban, hanem utóbb vagy hanyagságból, vagy tudatlanságból más szokásra tértek át.” De Sokrates, az egyháztörténetíró is ezt mondja: „Mivel erről a kérdésről nem található semmiféle régi feljegyzés, úgy gondolom, hogy az apostolok ezt az egyesek ítéletére bízták, hogy ki-ki ne félelemből és kényszerűségből cselekedje azt, ami jó.” Az ételek megválogatása Ami pedig az ételek megválogatását illeti, úgy véljük, hogy böjtben mindazt meg kell vonni a testtől, aminek következtében nem lehet vele bírni és amiben kelleténél jobban gyönyörködik. Ide tartoznak a testnek kedveskedő táplálékok, akár a hal, akár a hús, akár fűszerek, akár csemegék vagy finom borok. Egyébként tudjuk, hogy Isten minden teremtményét az embernek használatára és szolgálatára rendelte. Minden, amit Isten teremtett, jó (I. Móz. 1:31) és válogatás nélkül istenfélelemmel és kellő mértékletességgel felhasználható (I. Móz. 2:15 s köv.). Az apostol ugyanis azt mondja: „Minden tiszta a tisztának” (Titus 1:15). Továbbá: „Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt” (I. Kor. 10:25). Ugyancsak Pál apostol azoknak a tanítását, akik azt parancsolják, hogy bizonyos ételektől tartóztassuk meg magunkat, gonosz lelkek tanításának nevezi. Mert Isten az ételeket hálaadással való élvezésre teremtette a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal, stb. (I. Tim. 4:1 és köv.). Ugyanő a kolossébeliekhez írt levelében megrója azokat, akik túlságos önmegtartóztatással akarják a szentség hírét maguknak megszerezni (2:18 s köv.).
