Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 nép és nemzet az Isten hatalmas dolgait? Amikor azt énekeljük, „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére; Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére,” akkor meglátjuk-e Isten akaratát a mai magyar életben és igyekszünk-e azt teljesíteni? A magyar annyit ér, amennyit Istennek ér, mert — általában — az ember annyit ér, amennyit Istennek ér. Mi pedig Istennek annyit érünk, amennyire illik reánk Jézus szava: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóba, hogy világítson azoknak, akik a házban vannak. Ügy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Az 1848 és 1956 évi forradalom a szabadságszeretet fényének felragyogása volt. Akik akkor segíthették volna a magyart, hogy a sötétség urai el ne fojtsák a fényt, elhanyagolták embertestvéri kötelességüket és lehetőségüket. Már nagy mértékben megkeserülték mulasztásukat. De most ne erről beszéljünk. Hanem szóljunk minden magyarhoz a Jézus megbízó szavával: „Ti vagytok a világ világossága.” Nektek kell a világ világosságának lennetek! Gondoljunk csak arra a mintegy kétszázezer magyarra, aki 1956 következtében került külföldre! Ha ez mind egy-egy ragyogó világosság, egy-egy becsületes, szorgalmas törekvő, szeretőlelkű, építő, teremtő, Krisztus-arcú ember volna. Micsoda nagyszerű fénnyel ragyogna az Isten dicsősége a világ kétszázezer pontján, hívő menekült magyarok életén át! És sok helyen ragyog is! Isten iránt való hálával tudunk bizonyságot tenni arról, hogy vannak a szétszórtságban olyan magyarok, akiknek életéért, jelleméért, munkájáért Istent dicsérik az embertársak. Ha pedig arra a milliót meghaladó magyarra gondolunk, aki 1849 óta került nyugatra, akkor meg kell állapítanunk, hogy mesés ragyogás dicsőíthetné Isten szent nevét nyugaton magyarok által, akiket mind erre hívott el az Isten: „Ti vagytok a világ világossága”, ti legyetek! És a második világháború előtti és az 1956 előtti magyar kivándorlók között is voltak és vannak ilyen „világ világosságai.” Mindenki becsületesen tegye fel magának a kérdést: A világ világossága vagyok-e? Mindenikünket erre hívott el Isten Jézus által, aki magáról ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága.” Az őt követők életén át betelik Istennek és az embernek ez az öröme: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok.” Ámen. Szigethy Béla Április 3-án, Virágvasámap, párját ritkító ünnepség volt a clevelandi Első Magyar Református Egyház templomában: Ft. Dr. Szabó István lelkipásztor ünnepélyes keretek között nyújtotta át Dr. Piri Józsefnek a helyi egyház és Kálvin Egyházkerület főgondnokának, azt a magyar református palástot, melyet a hazai egyház küldött Dr. Piri Józsefnek. Lapunk olvasói ezúton köszöntik Dr. Piri főgondnokot megtiszteltetése alkalmából. ÖTVEN ÉVES JUBILEUM A Buffalo, West Side-i Magyar Református Egyház szeptember 11-én ünnepelte 50 éves jubileumát. Az istentiszteleten resztvettek a környékbeli magyar lelkipásztorok, valamint Dr. Bütösi János, a Kálvin Egyházkerület püspöke. Az istentiszteletet bankett követte az egyház dísztermében. Az egyház ízléses emlékalbumot jelentetett meg erre az alkalomra, valamint tizenhat oldalas istentiszteleti rendet. Az ünneplő egyház lelkipászora Nt. Kerekes Márton, aki második éve szolgál a gyülekezetben. Lapunk olvasói ezúton köszöntik a jubiláló egyházat. GYÉMÁNT JUBILEUM A Lorain, Ohio-i Magyar Református Egyház szeptember 18-án ünnepelte gyémánt jubileumát. Egy hatéves program koronája is volt ez az ünneplés, ugyanis több mint egy negyed millió dollárt költött az egyház arra, hogy jelen helyén maradjon, és egy városi átépítési programba belekapcsolódva, megte-
