Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7-8. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Lesz-e, vagy van-e közöttünk egy lelkipásztor, vagy egy mellette, vagy vele dolgozó egyháztag, aki csendes szóval elmondaná tanításképpen, hogy menynyi szép öröme és mennyi sok szomorú bánata van a mindennapi emberek között hétköznap is forgolódó szolgálatában. ..? Lesz-e, vagy van-e közöttünk valaki, aki elmondja, és érthetően megmagyarázza azt, hogy mi az egyházkerület, miért és mi célból van az egyházkerület, és körülírja érthetően, hogy mi az igazi célja az egyházkerületnek ... ? Lesz-e, vagy van-e közöttünk valaki, aki érthető szóval és szándékkal elmondja, hogy mi az, amit én, mi az, amit mi tudni szeretnénk az egyházkerületről, és mindezeket milyen célból szeretnénk ismerni (építő, egészségesen bíráló, vagy mindent romboló szándékból), és hogy ha mindezek után hozzávetőlegesen ismerjük, vagy megismertük egyházkerületünk jelenét és múltját, céljait és elgondolását, mi az, amit szerintünk az egyházkerületnek valamilyen formában csinálnia kellene egyéni, gyülekezeti, valamint egyházkerületi síkon, és a közösségi szolgálat vonalán egyaránt? és végül, összegezve az elmondottakat, mindezek ismeretében mi az, amit az egyházkerület nem csinál, nem végez, vagy rosszul végez, és mi az, amit a közösségi szolgálat vonalán az egyházkerület elmulaszt? II. Gyülekezeti életünk továbbépítő szolgálatában legelőször az a nagy kérdés merül fel, hogy mint egyszerű, de Istenben hívő és egyházát mindenben támogató egyháztag, mit is várhatok én az egyházkerülettől, beletartozom én ebbe az egyházkerületbe igazán, vagy csak a lelkipásztor és a presbiterek dolga ez, mit jelent énnekem, az egyház lelkipásztorát szerető és tisztelő szimpla egyháztagnak az egyházkerület, mit jelent az, hogy minékünk püspökünk van, és mit jelent a gyülekezet számára az, hogy egy közösségbe beletartozik, amit egyházkerületnek, Synodnak hívnak ... ? Gyülekezeti síkon erről soha nem beszéltünk, de gyülekezeti tagjainkat sem becsültük soha annyira, hogy erről tanítást adtunk volna. Több évszázados tanítás az, hogy a személyi szolgálatnak mindig központi szolgálata van. Gyülekezeti életünkbe beletartozó egyháztagjaink joggal feltehetik azt a kérdést, hogy mit jelent igazán az én számomra az egyházkerület, és mit várhatok én, mint egyszerű gyülekezeti tag, az egyházkerülettől, van-e, vagy lehet-e nekem, mint egyszerű gyülekezeti tagnak, valamilyen kapcsolata az egyházkerülettel, és mit jelent annak a gyülekezetnek az egyházkerület, amelybe én is beletartozom, és amiről soha semmilyen síkon nem beszélt senki, én, aki egyszerű, szimpla egyháztag vagyok, az egyik egyházkerületünket alkotó gyülekezetben, mint ilyentől, várhat-e az egyházkerület éntőlem is valamit; vagy ha megfordítjuk a kérdést, van-e lehetőség arra, hogy bármilyen formában várhatok-e én valamit az egyházkerülettől, vagy tuclok-e én adni valamit az egyházkerület számára.. . ? Nyitott kérdés még mindig számunkra az is, hogy, mint gyülekezetek és mint gyülekezeti tagok, hordozunk-e együtt valamilyen kis felelőséget egyházkerületünkért, ismerjük-e, ha nem is részleteiben, de nagy általánosságban egyházkerületünk múltját? Nem szólok én itt most az óhazai egyházkerületek küzdelemteljes történetéről, pedig ezeknek ismerete senki számára nem volna ártalmasán hátrányos, mert örök igazság az, hogy senki sem tud stabil jövendőt építeni a múlt ismerete és tudása nélkül, mert a templom árnyékában, az egyházkerület égisze alatt nőttek fel többnyire mindazok, akik ezt a világot globális viszonylatban az előrehaladás útján évszázadokon keresztül kormányozták és a szenvedés rettentő borzalmaitól megmentették, és van-e valami, amit nekünk ebből a kevésbé ismert, vagy ismeret nélkül elhanyagolt múltból a jövendő újra építése céljából tudnunk és ismernünk kellene. .. ? Tudjuk-e legalább mi, hogy a jelenkori megoszló vélemények alapján „a ma” legfontosabb kérdése az, hogy szükséges-e nekünk tanulnunk a múltból „a jelen” megértése és annak tovább építő megmunkálása céljából... ? Mindannyiunk által tudott és érzett dolog az, hogy bizony nagyon sokat kell tanulnunk, mert rettentően hátra vagyunk maradva minden téren tudásban, egymás iránti megbecsülésben, egymás iránti szolgálatban, és talán a legsajnálatosabb az, hogy a fegyelem és a rendnélküli egyházak protomodellje vagyunk és lettünk az utóbbi időben, a törpe óriások mesterkedése által léleknélküli „hivatal” lett a lelkipásztorkodás. A helyi gyülekezet lelkipásztora többnyire úgy gondolkozik kényelmi okokból, hogy gyülekezete szolgálatával — ez az, amiért fizetik — befejeződött minden kötelezettsége „a közösség” mindenirányú szolgálatában . .. Sokan hallgatólagosan azt az elvet vallják, hogy ha az egyházmegye, vagy az egyházkerület vezetőségében valamilyen tisztséget kapok, akkor feltétlenül és pótolhatatlanul nagy szükség van az egyházmegyére és az egyházkerületre. Hogyha történetesen engem választanak meg püspöknek, természetesen nagy szükség van a püspökség intézményes fenntartására, de ha más tölti be ezt a nagyon is tiszeteletre méltó tisztséget, akkor abban a pillanatban fölöslegessé válik úgy a püspökség, mint az egyházkerület maga is ... Sokszor a bejelentett statisztikai számok is azért mutatnak csökkenő tendenciát, mert az egyházkerületet is csak akkor támogatjuk hathatósan, ha személyszerint érdekeltek vagyunk abban, de máskülönben nem. Ugyanígy vagyunk magyarságunkkal, ugyanígy vagyunk hátrahagyott egyházunkkal, ahol imádkozni tanultunk, és minden emberséget, minden tisztán látást és minden szelektált tudást is neki köszönhetünk... Elfelejtjük többször, hogy a hátrahagyott egyház egyre nem tanított meg, és ez: felelőtlenül hirdetni olyan értéknélküli dolgokat, amelyeket a sok tiszteletet érdemlő fekete palást elkötelezése szigorúan tilt. Ennek az egyszerű fekete palástnak tisztességét, szép múltját és minden megbecsülését kell, hogy átadd mindenhol mindenkinek... Erre kötelez a szülőhaza egyháza, amelyben nevelkedtél, amelyről nyert tudás ad még ma is illő meghecsü* * * 4
