Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7-8. szám

10 CALVIN SYNOD HERALD Lesz-e, vagy van-e közöttünk egy lelkipásztor, vagy egy mellette, vagy vele dolgozó egyháztag, aki csendes szóval elmondaná tanításképpen, hogy meny­nyi szép öröme és mennyi sok szomorú bánata van a mindennapi emberek között hétköznap is forgolódó szolgálatában. ..? Lesz-e, vagy van-e közöttünk valaki, aki elmondja, és érthetően megmagyarázza azt, hogy mi az egyház­­kerület, miért és mi célból van az egyházkerület, és körülírja érthetően, hogy mi az igazi célja az egyház­­kerületnek ... ? Lesz-e, vagy van-e közöttünk valaki, aki érthető szóval és szándékkal elmondja, hogy mi az, amit én, mi az, amit mi tudni szeretnénk az egyházkerületről, és mindezeket milyen célból szeretnénk ismerni (épí­tő, egészségesen bíráló, vagy mindent romboló szán­dékból), és hogy ha mindezek után hozzávetőlegesen ismerjük, vagy megismertük egyházkerületünk jelenét és múltját, céljait és elgondolását, mi az, amit szerin­tünk az egyházkerületnek valamilyen formában csi­nálnia kellene egyéni, gyülekezeti, valamint egyházke­rületi síkon, és a közösségi szolgálat vonalán egyaránt? és végül, összegezve az elmondottakat, mindezek is­meretében mi az, amit az egyházkerület nem csinál, nem végez, vagy rosszul végez, és mi az, amit a közös­ségi szolgálat vonalán az egyházkerület elmulaszt? II. Gyülekezeti életünk továbbépítő szolgálatában legelőször az a nagy kérdés merül fel, hogy mint egy­szerű, de Istenben hívő és egyházát mindenben támo­gató egyháztag, mit is várhatok én az egyházkerület­től, beletartozom én ebbe az egyházkerületbe igazán, vagy csak a lelkipásztor és a presbiterek dolga ez, mit jelent énnekem, az egyház lelkipásztorát szerető és tisztelő szimpla egyháztagnak az egyházkerület, mit jelent az, hogy minékünk püspökünk van, és mit jelent a gyülekezet számára az, hogy egy közösségbe bele­tartozik, amit egyházkerületnek, Synodnak hívnak ... ? Gyülekezeti síkon erről soha nem beszéltünk, de gyü­lekezeti tagjainkat sem becsültük soha annyira, hogy erről tanítást adtunk volna. Több évszázados tanítás az, hogy a személyi szol­gálatnak mindig központi szolgálata van. Gyülekezeti életünkbe beletartozó egyháztagjaink joggal feltehetik azt a kérdést, hogy mit jelent igazán az én számomra az egyházkerület, és mit várhatok én, mint egyszerű gyülekezeti tag, az egyházkerülettől, van-e, vagy le­­het-e nekem, mint egyszerű gyülekezeti tagnak, vala­milyen kapcsolata az egyházkerülettel, és mit jelent an­nak a gyülekezetnek az egyházkerület, amelybe én is beletartozom, és amiről soha semmilyen síkon nem be­szélt senki, én, aki egyszerű, szimpla egyháztag vagyok, az egyik egyházkerületünket alkotó gyülekezetben, mint ilyentől, várhat-e az egyházkerület éntőlem is va­lamit; vagy ha megfordítjuk a kérdést, van-e lehetőség arra, hogy bármilyen formában várhatok-e én valamit az egyházkerülettől, vagy tuclok-e én adni valamit az egyházkerület számára.. . ? Nyitott kérdés még mindig számunkra az is, hogy, mint gyülekezetek és mint gyülekezeti tagok, hordo­zunk-e együtt valamilyen kis felelőséget egyházkerü­letünkért, ismerjük-e, ha nem is részleteiben, de nagy általánosságban egyházkerületünk múltját? Nem szó­lok én itt most az óhazai egyházkerületek küzdelem­teljes történetéről, pedig ezeknek ismerete senki szá­mára nem volna ártalmasán hátrányos, mert örök igaz­ság az, hogy senki sem tud stabil jövendőt építeni a múlt ismerete és tudása nélkül, mert a templom árnyé­kában, az egyházkerület égisze alatt nőttek fel több­nyire mindazok, akik ezt a világot globális viszonylat­ban az előrehaladás útján évszázadokon keresztül kor­mányozták és a szenvedés rettentő borzalmaitól meg­mentették, és van-e valami, amit nekünk ebből a ke­vésbé ismert, vagy ismeret nélkül elhanyagolt múlt­ból a jövendő újra építése céljából tudnunk és ismer­nünk kellene. .. ? Tudjuk-e legalább mi, hogy a jelen­kori megoszló vélemények alapján „a ma” legfonto­sabb kérdése az, hogy szükséges-e nekünk tanulnunk a múltból „a jelen” megértése és annak tovább építő megmunkálása céljából... ? Mindannyiunk által tudott és érzett dolog az, hogy bizony nagyon sokat kell tanulnunk, mert rettentően hátra vagyunk maradva minden téren tudásban, egy­más iránti megbecsülésben, egymás iránti szolgálat­ban, és talán a legsajnálatosabb az, hogy a fegyelem és a rendnélküli egyházak protomodellje vagyunk és lettünk az utóbbi időben, a törpe óriások mesterkedé­se által léleknélküli „hivatal” lett a lelkipásztorkodás. A helyi gyülekezet lelkipásztora többnyire úgy gon­dolkozik kényelmi okokból, hogy gyülekezete szolgá­latával — ez az, amiért fizetik — befejeződött minden kötelezettsége „a közösség” mindenirányú szolgálatá­ban . .. Sokan hallgatólagosan azt az elvet vallják, hogy ha az egyházmegye, vagy az egyházkerület vezetősé­gében valamilyen tisztséget kapok, akkor feltétlenül és pótolhatatlanul nagy szükség van az egyházmegyére és az egyházkerületre. Hogyha történetesen engem választanak meg püspöknek, természetesen nagy szük­ség van a püspökség intézményes fenntartására, de ha más tölti be ezt a nagyon is tiszeteletre méltó tisztsé­get, akkor abban a pillanatban fölöslegessé válik úgy a püspökség, mint az egyházkerület maga is ... Sok­szor a bejelentett statisztikai számok is azért mutatnak csökkenő tendenciát, mert az egyházkerületet is csak akkor támogatjuk hathatósan, ha személyszerint ér­dekeltek vagyunk abban, de máskülönben nem. Ugyan­így vagyunk magyarságunkkal, ugyanígy vagyunk hát­rahagyott egyházunkkal, ahol imádkozni tanultunk, és minden emberséget, minden tisztán látást és minden szelektált tudást is neki köszönhetünk... Elfelejtjük többször, hogy a hátrahagyott egyház egyre nem taní­tott meg, és ez: felelőtlenül hirdetni olyan értéknélküli dolgokat, amelyeket a sok tiszteletet érdemlő fekete pa­lást elkötelezése szigorúan tilt. Ennek az egyszerű feke­te palástnak tisztességét, szép múltját és minden meg­becsülését kell, hogy átadd mindenhol mindenkinek... Erre kötelez a szülőhaza egyháza, amelyben nevelked­tél, amelyről nyert tudás ad még ma is illő meghecsü­* * * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom