Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3-4. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD EGY MAGYAR FALU EGY ÉVE „Felhőkiáltó” — Nagy Piroska könyve Könyvet hozott a minap a posta. Egyik barátom küldte. Kinyitom. Nagy Piroska: „Felhőkiáltó” — kiadta a Szépirodalmi Könyvkiadó. Erről meg tudni kell, hogy a Magvetővel együtt a mai Magyarország legnagyobb irodalmi könyvkiadója. Ki ez a Nagy Piroska, és miért pont ezt küldte a barátom? A “cover barb” megadja a választ az elsőre: Nagy Piroska középkorú hölgy, rádióriporter, fő érdeklődési területe a néprajz és a szociográfia. Az írónő így vall: „Szinte állandóan úton vagyok, Isten háta mögötti kis falvakban, tanyakon, pusztákon kutatva még élő néprajzi hagyományok, évszázadok óta megőrzött szép dűlőnevek után. Regényem címe is egy azóta felszántott puszta nevéből keletkezett: Felhökiáltó. A széljárta száraz pusztákat nevezi így a népnyelv. A magnószalagokról lejegyzett hatalmas és sokasodó élményanyagnak csak igen kis része az írói képzelettel átköltött regény. A dokumentumok nagyobb része még feldolgozásra vár.” Nos, lássuk: mit lát-hall a mai magyar faluban a jószemű és jó fülű riporter. A 425 oldalas könyvet nem tudtam letenni. Két nap alatt át kellett rágnom magam rajta. Egy mai magyar falu — gondolom a Tiszántúlon — és határának egy esztendei történetét adja egy pár tucat ember életén keresztül. Olyan mint a jó hangjáték: gördül, muzsikál, íze van a dialógusoknak — nem a pesti aszfalton ötlötték ki. Végtelenül becsületes a könyv: a jót, a rosszat, az elkeserítőt, a reménykeltőt, az emberségest és az embertelent úgy mutatja meg, ahogy van. Aztán a századik oldal után arra is rájöttem, miért pont ezt a könyvet küldte barátom. Azon a tájon jelenik meg a könyvben a helybeli református lelkész és attól kezdve a könyv egyik főszereplője, pozitív alakja. Fekete József nagytiszteletű úr művelt pap, külföldet járt, nyelveket beszél, állandóan olvas, aranyszájú prédikátor, pásztora népének, és lelki orvosa mindenkinek, aki segítséget keres nála. Keresztel és konfirmál tekintet nélkül arra, hogy a szülők egyike vagy másika milyen elvű. Ilyesmiket ír Nagy Piroska a papról. „Anyagi gondok nem bántották, de a vagyongyűjtés ördöge sem kezdte ki. Övé volt a megye leggazdagabb gyülekezete, az adományokból szegény papokat is támogatott. Messze falvakból jöttek őt hallgatni, s az adományok szépen gyűltek a perselyekbe. Külföldről is jött a segítség. A jobb sorba került magyarok, akik olvasták a prédikációt, szépen adakoztak. Öt leánya volt, felesége gyógypedagógus, a kisegítő iskolában tanított.” „Fekete József néha megrettent a sikerei láttán. Mikor istentisztelet után tolongtak körülötte a hívei, és a kezét szorongatták, gratuláltak, szégyenkezve hárította el a dicséretet. — Testvéreim, hagyjátok. A Sátán már gratulált az előbb, mikor egy percre hiúságot éreztem a szívemben. Attól félek, valami baj lehet velem. Vajon jól tanítom én a népemet? Krisztus legjobb követői nem dicséretet kaptak, hanem ostorozást, üldöztetést, máglya-halált.’’ Bár a Rákosi idő alatt Fekete nagytiszteletű úrnak is kijutott a nehézségekből. Benke, a kommunista vezető, aki akkor bíró volt, de akinek lányát azért mégis Fekete konfirmálta, így emlékezik vissza azokra az időkre. „Nehéz idők voltak. Az élesedő osztályharc idején. Nem is tudott róla, hogy a túlbuzgó rendőrparancsnok egy éjjel házkutatást tartott Feketééknél. Pedig tudnia kellett volna, mert akkor ő volt a községi bíró. Hozzá a felháborodott hívek jöttek, hogy micsoda dolog ez? Nem kulák az ő papjuk... — Nézze csak meg bíró úr, mi van a szövetkezeti bolt kirakatában. Bizony, otromba dolog volt az. — Tíz darab egykilós lisztet kobozott el a rendőr. S a felirat: így halmoz a klerikális reakció! — Te marha! — mondta Benke a rendőrnek — annak a papnak három kisgyereke van, útban a negyedik. Mi ez a tíz kiló liszt ekkora családnak? Vidd vissza azonnal. A rendőr megsértődött, hogy ő nem marha, és nem viszi vissza a lisztet. De feljelenteni se merte Benkét, mert Benkéhez a megyétől jártak ki elvtársak, és ki tudja, milyen nagy emberekkel van jóban. így hát Benke meg a boltvezető vitte vissza a lisztet Feketéékhez. — Tiszteletes úr, mi nem vagyunk rablók. A túlkapásért én kérek bocsánatot, noha nem tudtam róla.” Az egyik vasárnapi prédikációjából ezt jegyzi le az író: „— Testvéreim, tudjátok, mit mondott Jézus Pálnak? ‘Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.’ Nem azt mondta, hogy te Pál, nem szégyenled magad, elviteted keresztyén hitükért az apákat gyerekeik mellől, börtönbe záratod, akik engemet szeretnek... Nem azt mondta, hanem azt mondta: ‘Te szegény Pál, úgy-e nehéz neked?’ Ha bennünk lenne elég alázat azt mondani az ateistáknak: ‘Szegény testvérem, úgye nehéz neked Krisztus nélkül?’” Örültem ennek a könyvnek, mert az utóbbi időben sok olyan könyv jelenik meg a magyar faluról, mintha onnan kipusztult volna a református pap. Nem pusztult ki. Nem mondom én azt, hogy mindegyik Fekete József, de sok köztük a Fekete József — és gratulálunk Nagy Piroskának, amiért kényes volt az igazságra és ezt a szép jellemű papot nem hagyta ki könyvéből. Szép könyv, becsületes könyv — melegen ajánljuk olvasóinknak! Magyar „Thesaurus” Amit mi Roget Thesaurusának nevezünk, s minden angol prédikáció írásánál szorgalmasan használunk, azt magyarul szinonima szótárnak hívják, most közeledik a befejezéshez és még az idén nyomdába kerül. Szerkesztője, Ruzsiczky Éva, a nyelvtudományok kandidátusa a gyűjtéssel és a kiadással kapcsolatban a következőket mondotta: — A szinonima rokon értelmű szót jelent, a szinonima szótár pedig valamely nyelv rokon értelmű szavainak jelentős részét betűrendben közlő gyűjteményt. — Az egy kötetre, negyvenöt ívre tervezett, 11 ezer címczót, 25 ezer szinonimát közreadó munka kéziratát Juhász József, a Magyar Értelmező Kéziszótár egyik szerkesztője vizsgálta felül. — Elmaradásunk egyébként több mint kétszázötven éves. A világ első szinonima szótárát, Gabriel Girard francia gyűjteményét 1718-ban, az angolokét, amelyet John Trusler írt, 1766- ban adták ki. Már az első szinonima szótárak is a nemzeti irodalmakat, a szókincs gazdagságának a föltárását, az árnyalt és pontos fogalmazást szolgálták. — A szinonima szótárak mindig az értelmező szótárakat követik — mondja Ruzsiczky Éva. — A magyar szinonima szótár elkészítésének már a múlt század végén készen volt a föltétele, hiszen megjelent a Czuczor-Fogarasi és a Ballagj szófejtő szótár. — Finály Henrik már 1870-ben foglalkozott a kérdéssel, Bélteky Kálmán pedig a Nyelvőr 1886-os 15. számában
