Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11-12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 ^“jfénxjében Elmúlás Lekció: Jób 7:6-11 Textus: I. Kor. 7:31b Az elmúlás gondolata, s maga az elmúlás, egyidős az emberrel, ki született, élt, munkálkodott, s mint egy falevél lehullott az Életfájáról. Mivel az elmúlás emberi, Istent nem érinti, mert Ö tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, mindig foglalkoztatta az embert, s próbált ellene védekezni különböző módokon. S mikor minden igyekezete Daedalus és Ikarus módjára hullott alá, próbált az elmúlás ellen védekezni: a költészetben, hogy fennmaradjon a neve, megörökítve érzésvilágát, mint Petőfi, kiben fájdalmasan sírt fel: „Elhull a virág s eliramlik az élet”, vagy az építészetben: piramisokat, hatalmas dómokat emelve, hogy holta után is híradó legyen az utókornak, s ha immár nem élhet, emléke éljen! 1. Itt minden múlandó. Mennyire igaz a páli ige: „Mert elmúlik e világnak ábrázatja!” De az emberé is. Mert a múlandóság általános emberi sors. Ezzel kapcsolatos keserű hangok csendülnek ki a Bibliából, mint: „Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél.” (Jób 7:6) „Ügy szállnak tova, mint a felhő.’’ (Jób 7:9) „Aki leszáll a sírba, nem jő fel többé, nem tér vissza az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.” (Jób 7:9-10). S mennyire igaz ez! Múlandó tehát az emberi élet, sokszor az alkotása is. 2. Mi a maradandó? Egyedül Isten az örökkévaló és elmúlhatatlan, mert Neki sem kezdete, se vége nem volt soha: Ő kezdet és végnélküli létezés! Milyen szépen fejezi ezt ki a mi kálvinista himnuszunk: „Mikor még semmi hegyek nem voltának, hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy erős Isten és Te megmaradsz minden időben!” Neve, hatalma, uralma, királysága megmarad, de megmarad és változatlan kegyelme, irgalma, jósága a gyarló emberhez, teremtményéhez, és hogy a mulandót örökkévalóvá tegye, Ő maga tett ezért sokat: Fia képében jött el hozzánk! Gyönyörűen fejezi ezt ki János evangélista: „Kezdetben vala az Ige, az Ige vala Istennél és Isten vala az Ige”. (János 1:1) Ez az Ige-Isten testté lett, lakozott miközöttünk: Jézus Krisztus. Benne és általa lesz a múlandó maradandóvá. Kérdésünkre: Mi a maradandó? Válasz: Isten, aki az Ige és ez az Ige-Krisztus, ki meggyőzte az elmúlást, mikor ezt a bizonyosságot adta övéinek, nekünk: „Én élek és ti is élni fogtok!” Valóban Őbenne van, Általa életünk az elmúlással szemben, mint Pál is mondta: „Sokkal inkább megtartatunk az Ő élete által! Míg az ősz hirdeti az elmúlást, s beigazolódva látjuk a mai igét: elmúlik e világnak ábrázatja, addig az Ige-Krisztus bíztat: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (János 11:25). Végső konklúzió: Krisztusban és Krisztussal nincsen elmúlás! Makár János IMÁDSÁG ÜRVACSORA ELŐTT Könyörülő Isten, Édesatyám! Alázattal és bűneim megvallásával borulok színed elé, mert végtelenül kegyelmes voltál hozzám. Nem tekintetted bűneim sokaságát, elesett, méltatlan voltomat, hanem kegyelmedből hívogató halk és szelíd szóval Szent Fiad küldted értem, hogy kiments bűneim sokaságából, megmosd egyszülött Fiad vére hullásával szívemet, lelkemet, életemet, s elpecsételvén engem magadnak, beiktass szentjeid seregébe. Áldalak Édesatyám, hogy engedetlen, lázadó voltom ellenére megtartottál, és nem engedted, hogy a bűn és a világ sok hiábavaló csábítása elszakítson atyai szívedtől. Édesatyám, bűneim terhe alatt roskadozva jövök Hozzád, Fiad érdeméért tisztíts meg engem, és kegyelmezz meg nekem. Bizalommal tekintek Reád, mert tudom, hogy nem vetsz el, tudom, hogy megbocsátsz, és visszafogadsz, hogy legyek örökké és elszakíthatatlanul a Tied. Légy áldott, Atyám, hogy könyörülő szereteted bizonyítékaképpen megterítetted szent asztalodat, és engem is hívogatsz és vársz drága vendégségre, szent találkozásra. Atyám, érzem méltatlan voltomat, de kegyelmedben bizakodva indulok Feléd, hogy adj ennem az Élet Fájáról, oltsd el szomjamat áz örök élet forrásával, hogy a halálból átmenjek az Életre. Formálj át engem. Add, hogy levetkőzzem az óembert, és felöltözzem az újat. Szent Lelked erejével teremts újjá engem, hogy lehessek egészen a Tied, testestől, lelkestől, egész életemben. Éljek többé ne én, hanem Te élj bennem! Alázattal borulok Eléd. Fogadd magadhoz tékozló gyermeked. Nyugtass meg, bátoríts, emeld Reád tekintetem, s adj szent asztalodnál kétségeskedő szívemnek drága, szent bizonyítékot, hogy engem is szerettél, engem is megváltottál, és nekem is életet készítettél Fiad által szent országodban. Add, hogy életem minden erejével, szívem minden szeretetével, a pusztulásból való égő vágyakozással ragadjam meg a mélységbe felém nyújtott jobbodat, hogy kiments bűneimből, az örök halálból, s már földi életemben átvigy Benned élve szent országodba. Jövel oltalmamra, és cselekedj velem kegyelmességed szerint. Ámen. Vitéz Ferenc Kedves olvasóim! A Reformátusok Lapját nyolc és fél évig szerkesztettem, most tisztelettel, szeretettel és fókívánataim kifejezésével átadom valaki másnak ez év végén. Köszönöm Kálvin Egyházkerületünk bizalmát, olvasóim érdeklődését, előfizetőink támogatását, íróink fáradozását, nyomdászunk áldozatos szolgálatát, de mindenek előtt és fölött Isten segítségét, aki velem volt a szerkesztés örömeiben. Isten tartsa meg továbbra is szeretett lapunkat, a Calvin Synod Herald — Reformátusok Lapját! Békesség az olvasónak! Vitéz Ferenc
