Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11-12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 meggyőződést szerezvén ártatlanságukról, kiváltotta és megszabadította a gályarab prédikátorokat. Ruyter adm.: Akik bíznak az Úristenben Nagy hiedelemmel, Azok nem vesznek el Semminemű veszedelemben, Mint a Sión hegye megállnak, Nem ingadoznak. Tudtuk a ti hiteteket, Szántuk szenvedéseteket, Istennek szolgái, jertek, Vessétek le bilincsetek! Jertek most Istennek szolgái Prédikátorok, Keresztyén gyülekezeteink Várnak reátok. Nálunk pihenhettek, V endégeskedhettek, Majd otthon maradott Árva eklézsiátok Legyen a gondotok! Kocsi Csergő Bálint: Mikor a Siont az Isten Fogságból kihozta híven, Ügy mentünk, mintegy álomban, Víg nevetség volt a szájunkban. Dicsekedtünk a mi nyelvünkkel, És énekeltünk nagy örömmel. A pogány közt minden mondta: Ez nyilván az Isten dolga. Az Ür mutatá hatalmát, Mi velünk tőn nagy csudákat. Azért Öt dicsérjük itten, Örvendezzünk szíveinkben! Teljes kar: Hozd ki, Úristen, a többit is, Vesd végét az ő fogságuknak is! Séllyei István: Körülvettek engem a halál kötelei, A pokol szorongattatásai támadtak, Nyomorúságba és ínségbe jutottam, És az Úristen nevét segitségíil hívám: Kérlek, Uram, szabadítsd meg az én lelkemet. Megszabadítottál a haláltól, Szemeimet a könnyhullatástól És lábaimat az eleséstől. A szabadulásért való poharat felemelem, És az Úrnak nevét áldom. Záró kórus: Hálatelt szívvel örvendezünk Istenünk nagy jótéteményén, Mózesnek és a Báránynak énekét Buzgósággal énekelvén. Mert csudálatosak útai Istennek: Egyesek halálba kínban szenderülnek, Mások a haláltól megmenekülnek, Istennek jobbjára végülis kerülnek. Isten a mi reménységünk, Ö a mi erős kővárunk. Érdekünk nincs, csak kegyelme Visz minket örök életre. Soli Deo Gloria! Dr. Szathmáry Lajos Budapest A pályázati szabályok értelmében Kondorossy László clevelandi zeneszerző zenésíti meg a Kantátát. — Kondorossy László közlése, 1976. november 12. A KISEBBSÉGEK ISKOLÁI Egyik előző számunkban közöltük azokat a román statisztikai adatokat, amelyek a romániai nemzetiségek, elsősorban a magyarság iskoláira vonatkoztak. A „Virrasztó” hírszolgálatának adatai alapján most arra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, hogy míg az elszakított területeken a közel 4.5 millió magyar őslakos iskolázási és művelődési lehetőségeit egyre szűkebb keretek közé szorítják és mindent elkövetnek a felnövő magyar fiatalság elnemzetlenítésére főként éppen Romániában, addig Magyarországon, ahol a lakosságnak csupán 1.56%-a tartozik nemzeti kisebbségekhez: olyan széleskörű nemzetiségi iskolarendszert építettek ki, amilyenre a világ egyetlen más államában sincs példa. Az 1972. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 20,929 — 0.21% — szlovák (tót), 12.450 — 0.13% - román, 34,505 — 0.36% — német. 11,619 — 0.12% - szerb. 17,327 — 0.18% — horvát. 4.149 — 0.04% — szlovén, 34,305 — 0.35% — cigány és 16,355 — 0.17% — más kisebbség él. Ennek az együtt 1.56%-os nemzeti kisebbségnek a magyar állam 78 nem-magyar nyelvű óvodát, 22 általános (elemi) iskolát, 289 olyan általános iskolát, ahol nemzetiségi nyelvet is tanítanak és 7 középiskolát tart fenn. 1968 óta a nemzetiségi óvodák száma több mint háromszorosára emelkedett. Budapesten és Pécsett az óvónőképző szakközépiskolákban szerb-horvát, szlovák és német tagozatokat létesítettek. Az Országos Pedagógiai Intézetben külön nemzetiségi tanszéket állítottak fel, a nemzetiségi óvodák és iskolák szakfelügyeletét újjászervezték, sőt még a Magyar Pedagógiai Társaságban is külön nemzetiségi szakosztályt alakítottak. Semmi akadálya sincs annak, hogy a kisebbségi iskolák tanerői az illetékes más állam tanintézeteiben tovább képezzék magukat, sőt ebből a célból még magyar állami ösztöndíjat is kapnak! Hol van ettől bármelyik más ország? (Magyar Újság, 1976. júl. 8.)
