Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 FT. DR. BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN 1901-1976 Július 10-én este röppent szét a hír, hogy Főtiszteletű Dr. Böszörményi - Bessemer M. István többé nincs az élők sorában. Csaknem féléves betegeskedés után nemes szíve megszűnt dobogni a bridgeporti Szt. Vincent kórházban öt nappal azután, hogy 75-ik életévét betöltötte. Dr. Böszörményi nemcsak amerikai magyar református életünknek volt egyik legtevékenyebb vezető egyénisége, hanem nevét ismerték és szolgálatát értékelték a világ sok más táján is. Mint a bibliai mustármag kicsinynek tűnő körülmények között indult el miskolci szülőházából, tehetsége és szorgalma azonban rövidesen olyan terebélyes fává növelte, hogy lehetetlenség volt észre nem venni. Alig volt 20 éves, amikor Amerikába jött az első világháború után, s miután itt megszerezte lelkészi oklevelét, a bridgeporti gyülekezet — melyet apósa, Komjáthy Ernő szervezett meg — választotta pásztorává, melyet több mint 52 éven át gondozott, ápolt és épített. Itt is a mustármag szerepét adta néki az Isten: egy jelentéktelennek látszó „basement” templom kicsi gyülekezetéből megépítette Bridgeport egyik legerősebb gyülekezetét, melynek katedrális-szerű temploma, Fehér Házra emlékeztető lelkészlakása és nemrég felszentelt modern társadalmi épülete párjátritkító épületcsoport nemmagyar hátterű egyházak között is. Dr. Böszörményi tevékenysége azonban túlnőtt bridgeporti gyülekezetén: hosszú éveken át éltető lelke volt a keleti egyházmegyének, majd a Magyar Egyházkerület elnökének választotta, közegyház pedig számtalan fontos megbízatást tett vállaira. Hasonló képpen túlnőtt magyar szolgálata is a helyi kereteken: több országos szervezet igényelte tanácsát, szolgálatát, vezetését, míg végül a mustármagból olyan magyar mustárfa lett, melynek ágai átnyúltak Magyarországra is, sőt a szétszórt magyarság minden fontosabb gócpontjába. Mustármagból hatalmas fa Isten kegyelme által... És most a nagy fa kivágattatott! Temetésén, mely július 14-én ment végbe zsúfolásig megtelt templomában, 32 lelkész vett részt az ország minden részéből, angolok és magyarok, protestánsok és római katolikusok, jelezve azt a megbecsülést, melyet szeretetével, átfogó gondolataival és fáradhatatlan energiájával kivívott a maga részére. Az igehirdetést a Kálvin Egyházkerület püspöke és június 27-én megválasztott utóda, Ft. Dr. Bütösi János végezte, aki Izrael első királyához, Saulhoz hasonlította Dr. Böszörményit. „Egy fejjel magasabb volt Dr. Böszörményi is az egész népnél” — mondotta. „Túlnőtt a tömeg-szinten mint EMBER — fizikai alkatában, humor-érzékében és élet-szeretetében. Túlnőtt mint EGYHÁZI VEZETŐ — teremtő erejű gondolataival, író és szervező képességeivel, prófétai bátorságával. Túlnőtt mint POLGÁR, mert úgy volt amerikai, hogy magyarságának minden értékét és lehetőségét kamatoztatni kívánta két hazája érdekében. És túlnőtt a tömeg-szinten mint KERESZTYÉN JELLEM is, mert engedte, hogy Isten uralja szívét, elméjét, lelkét és minden erejét.” Résztvetek még a temetési szolgálatban Nt. Szilágyi Antal, Nt. Nagy Emil, Nt. Vitéz Ferenc, Ft. Dr. Béky Zoltán és Nt. Kecskeméthy József lelkészek, valamint Porubán József főgondnok és az egyház énekkara Ondy Elemérné szólóistával. Dr. Böszörményi testét a bridgeporti Mountain Grove temető mauzóleumában helyezték utolsó nyugvóhelyére abban a hitben, hogy a mustármag most teljesedett csak ki igazán örök távlatokban élő fává! Az elköltözöttet gyászolják: felesége, született Komjáthy Lilla, akivel 49 évet töltött példás-boldog házasságban; gyermekei — István és családja, Éva (Mrs. J. Blair) és férje, Kornélia (Mrs. R. Hatfield) és családja; négy unokája; valamint gyülekezete, városa, egyházkerülete, az amerikai magyarság, s barátainak és tisztelőinek beláthatatlan serege sok országban. B. J. IMÁDSÁG Erős és örökkévaló Isten, Édesatyánk az Úr Jézus Krisztusban! Leborulunk színed előtt e mélységes gyászban, midőn kedves gyermekedet, egyházad pátriárkáját, e gyülekezet félévszázados pásztorát, a leghűségesebb hitvest, a legjobb édesapát és az egyik leghívebb barátot siratjuk, akit visszahívtál felső szolgálatodba. Édesatyánk, magasztalunk Téged, hogy több, mint egy fél évszázaddal ezelőtt amerikai magyar református egyházadnak, ennek a gyülekezetnek és ennek a városnak adtad őt, hogy hitével, szolgálatával, tudásával, szeretetével és hűségével pásztorolja ez országba és e helyre telepedett néped. Köszönjük, hogy egyházkerületünknek egyik bölcs, főpásztora lehetett, s köszönjük, hogy ennek a gyülekezetnek Mózese és Józsuéja, Dávidja és Salamonja volt, aki bölcs irányításod elfogadva, kies lakóhelyet keresett e gyülekezetnek, csodálatos házat épített nagy neved dicsőségére, lelki hajlékot emelt népednek, s kit egyházad buzgó népe hasonlóképpen szeretettel és kedves hajlékkal tisztelt meg. Atyánk, fogadd magadhoz kegyelmedből hazatérő szolgádat. Atyánk, e kies, ideigvaló zarándok megálló helyett örök országodba az üvegtengemél adj neki lakozást téged dicsőítő, jelenleg számunkra láthatatlan örök eklézsiádban. E földi katedrális boltozatai helyett, add, hogy neved és dicséreted zengje a templommátágult mennyei Jeruzsálemben; e földi, de örökkévalóságra utaló díszterem helyett vezesd ama felső szobába örökkétartó szeretetvendégségre, s adj ennie amaz elrejtett mannából s adj innia az Élet vizéből; földi hajlékát pedig cseréld fel a boldog,
